Techstory

Friss topikok

Címkék

1. rész (12) 10s (13) 1800s (10) 1900s (6) 2. rész (13) 2000s (5) 2010s (5) 20s (12) 2T (1) 3. rész (5) 30s (16) 4. rész (5) 40s (16) 5. rész (3) 50s (17) 6. rész (2) 60s (22) 7. rész (2) 70s (19) 80s (10) 90s (9) ABM (2) amerika (18) AN/ASG-18 (2) APU (1) atom (6) Ausztrália (4) autó (14) baleset (1) bányadömper (1) bejelentés (1) bombázó (2) bomber gap (2) breaking (2) Cheyenne (2) cirkáló (4) Convair (1) Convair Model 200 (2) csatacirkáló (4) csatahajó (9) Dél-Amerika (2) dízel (11) elektronika (6) elfogóvadász (5) ELINT (2) EORSAT (2) erőgép (1) Európa (29) EWR Sud (2) F-103 (1) F-108 (1) felderítőhajó (1) film (2) fly by wire (1) Forma-1 (2) forrás (1) Franciaország (4) GAR-1 Falcon (1) GAR-9 (1) gázturbina (15) gőz (22) gőzturbina (18) GyártásTrend (12) hadtörténet (31) hajó (36) hajókatasztrófák (2) harci gép (8) helikopter (3) hidegháború (7) Iowa osztály (7) Japán (4) játék (1) kamion (7) Kanada (5) katasztrófa (6) Kémhajó (1) képek (3) Kirov (4) kompaund helikopter (1) Közel-Kelet (1) Közép-Amerika (1) közlemény (6) legénység (3) léghajó (3) legkedvesebb hajóim (13) légvédelem (4) live (1) Lockheed (2) löveg (2) maglev (1) Magyarország (2) MAN Turbomotoren (2) MiG-19 (1) Montana (1) MTU (1) műhold (2) Németország (11) North American (2) Olaszország (1) olvasói (3) Oroszország (5) páncélzat (3) radar (9) rakéta (10) reaktor (2) Republic Aviation (4) repülő (13) Road Train (5) Rockwell (International) (2) Rolls Royce (3) RORSAT (2) SAGE (2) SATS (1) Sea Control Ship (2) SM-30 (1) sorozat (39) special (18) STOL (2) stratégia (2) Super Yamato (1) Svájc (1) Svédország (1) szállítás (1) szonár (3) SZU (13) techstory (36) tengeralattjáró (7) Thrust Augmenter Wing (1) top (1) top5 (2) torpedóvédelem (1) történelem (16) tűzoltó (1) tűzvezetés (7) üdvözlet (1) UK (27) US-A (2) US-P (2) USA (49) VAK 191 (3) VFW (3) világűr (2) villamos (4) VJ 101C (2) vonat (15) VTOL (3) XFV-12 (2) XJ-99 (2) YF-12 (1) ZELL (2) Címkefelhő

HTML

A Projekt 1144 Orlan/Kirov cirkálók, 4. rész és a Projekt 1941 Titan felderítő hajó

2015.09.27. 11:28 Maga Lenin

A négy részesre nyúlt Kirov cirkálós sorozat végén egy orosz elemzés alapján néhány megállapítás és kérdésfelvetés következik (akár vitaindítónak is) a 1144-esek szükségességéről, hatásosságáról, elmúlt 30 évéről és jövőjéről. A poszt nagyobbik része azonban a 1144-esekkel általában együtt említett Projekt 1941 Titan osztályú felderítő hajóról szól. (Aki az elejéről kezdené a sorozatot: az első rész itt érhető el!)

nyito4.jpg

 

Egy orosz vélemény a Projekt 1144-esekről

A következőkben V. P. Kuzin professzor, első osztályú kapitány megállapításai alapján olvasható némi konklúzió az orosz haditengerészet talán legnagyobb harcértékű hajóiról. Ez a forrás talán nem vádolható részrehajlással a nyugati eszközök felé, ugyanakkor, mint majd olvasható lesz, nem is különösebben dicséri az orosz helyzetet sem.

A három részre osztható értekezés nem hagy kétséget afelől, hogy az orosz szakértők (legalábbis egy része) egyértelműen úgy tekint a Kirovokra, mint a modern kor csatahajóira. Az írás az első részben (hosszasan) végigveszi a dreadnought-korszaktól kezdve a második világháború utánig a csatahajók és csatacirkálók alkalmazását, és főleg veszteségeit. Ezek az angolul capital shipnek (magyarul talán „nagy hadihajó”?) nevezett egységek méretükben és kis számukban, valamint elsöprő tűzerejükben meglehetősen hasonlítanak is a 1144-esekre. (Amelyeket tehát Oroszországban (nehéz)cirkálókként, nyugaton viszont ténylegesen csatacirkálókként tartanak számon.) A védettség azonban új terepre tevődött át, abban nem igazán összemérhetőek a régi csatahajók és a rakétafegyverzetű, de gyakorlatilag páncélozatlan Projekt 1144-esek. A vastag páncéllemezeket azonban felváltották a pontvédelmi tornyok gyorstüzelő gépágyúi. Kuzin kérdése ezek után, hogy vajon a Kirovok jelentik-e az új nagy hadihajók megtestesítőjét, vagy inkább egy jellegzetesen orosz megoldásként kell őket számba venni a cirkálók között.

Némi további szovjet-orosz csatahajó-történeti kitérő után következik az értekezés legfontosabb része. Itt Kuzin arra keresi a választ, hogy valójában megérte-e bevezetni a nukleáris meghajtást a nagy hadihajók között, leszámítva a (szerinte is) egyértelműen sikeres atommeghajtású amerikai anyahajókat. Sok szó esik az első amerikai nukleáris erőforrással felszerelt hajókról, a Long Beach cirkálóról és a Bainbridge fregattról, és főleg arról, hogy ezen hajók építése kapcsán a Kongresszus komolyan vizsgálódott. Ugyanis az új hajók nagyon drágák voltak, és felmerült a kérdés, hogy megéri-e a számos többletköltség és hátrány az előnyökért cserébe. Több probléma merült fel ugyanis a reaktorok beépítése miatt. Az addigi dizájnokhoz viszonyítva jelentősen módosítani kellett a belső tereket a reaktorok méretei miatt, amik így nagyobb szerkezeti terhelést eredményeztek a hagyományos kazánoknál jóval koncentráltabb tömegük miatt. Ráadásul, ahogy a hagyományos erőművi alkalmazásnál is, a gőzparaméterek nem a legjobbak az olajtüzelésű kazánokkal elérhetőhöz képest. A reaktorokat ráadásul sokkal magasabban képzett, ezért békében drágább, háborúban nehezebben pótolható személyzet kellett, hogy kezelje, és karbantartásuk is mindig nehezebb és költségesebb. A hajó az élettartama végén óriási mennyiségű atomhulladékot fog jelenteni még akkor is, ha csak egy részét kell így kezelni. Harcban ez a meghajtás veszélyesebb egy sérülés esetén, és valójában csak üzemanyag terén jelent önellátást, élelmiszer, alkatrészek és személyzet terén nem. Ez a konkrét probléma többször előkerül, mivel az amerikai és az orosz haditengerészet közti egyik fő különbség az előbbi kiterjedt ellátóhálózata és flottája, utóbbinál pedig ennek hiánya. A Bainbridge esete megmutatta, hogy az azonos típusú, hagyományos meghajtású „testvérhajóiknál” 30%-kal nagyobb vízkiszorításúak, és így drágábbak az atomhajtású hajók, így csak kevesebbet fognak rendelni az ilyen egységekből. A fő érvek a reaktorok mellett az immár években mérhető hatótáv, és az ez alatt fenntartható nagy végsebesség, valamint a mégiscsak kisebb utánpótlásigény. A támogatók szerint a hajók élettartamköltségei is kisebbek lesznek, mivel a drágább építést ellensúlyozni fogja a sokkal olcsóbb üzemanyag.

kirov_arnyek.jpg

Valamikor 1981-82 során a Kirov. Érdekesen becsíkozzák a főárbocot a Gurzuf rendszer antennaházainak árnyékai (forrás)

hhangar.jpg

A helikopterhangár a Nagy Péteren. Az „összecsomagolt” Kamovokat a középen lévő lift emeli a fedélzet szintjére a felszálláshoz (forrás)

1144_frunze2.jpg

A Frunzéről már közölt kép, de ezúttal a fegyverrendszerek bejelölésével. A Nagy Péterről készült korábbi grafikához képest megfigyelhető az elülső, Sz-300F rendszerhez tartozó radarok különbözősége, valamint a híd előtti kis „torony” tetején az Osza légvédelmi rakétákhoz tartozó radarok megléte. A Vodopad-NK-hoz tartozó fejrészek típusai közt található a SET-65 (nevével ellentétben 533 mm-es, általános célú) torpedó, illetve 83RN vagy 84RN (nukleáris) mélyvízi bomba (forrás)

Ezen, az amerikaiak által is vizsgált pontok mellett Kuzin még két fő gondot említ. Az egyik, hogy a tervezés kezdetétől a 1144-esek megvalósításáig a hajók végül is „talán csak az aknaszedés feladatát nem kapták meg”, nagyon komplex és drága eszközöket hozva így létre. Így viszont nagyon kevés, az eredetileg vizionált mintegy 40 helyett csupán 4 épülhetett meg. A másik gond, hogy a rakétás hajók fegyverzetét tulajdonképpen nem pótolják a tengeren, de minden esetre a Gránitokat biztosan nem. Ezért háborúban az atomhajtású hajó nem élvezheti igazán a hatótávbeli előnyét, mert rakétáinak ellövése után vissza kell térnie a kikötőbe. Persze az elméleti megfontolások mellett figyelembe kell venni a valóságot is, vagyis, hogy, ha már megépült, miért fontos mégis a Nagy Péter (és a Nahimov Admirális) a mai orosz flottának. A nagyméretű, feltehetően jó túlélőképességű hajók bár a Gránitokat másodpercek alatt ellőhetik, az Sz-300F(M) rendszer nagy számú fegyvere révén mégis hosszasan tevékenykedhetnek. Békeidőben pedig, kifejezetten előnyös a nagy hatótáv és a sok fegyver, a hajók költséghatékonysága elég jó, és nyomásgyakorlásra is megfelelőek lehetnek. A másik lényeges érv a cirkálók mellett, hogy a Nagy Péter orosz viszonyok közt jól karbantartott egységnek számít, és a Kuznyecov Admirális hordozó mellett a legerősebb egysége a haditengerészetnek. Nem mellesleg, a Gránitok révén az ellenséges hordozókra ezek a hajók jelentik a legnagyobb veszélyt a világon. (A dolgozat még a korszerűsítés előtt készült, bár a Kalibr nagy számú indítható robotgépe sem lebecsülendő veszélyt jelent.) Érdekes meglátása a professzornak, hogy a két 1144.2-es szolgálatban tartásával az oroszoké lesz a világon az egyedüli tapasztalat atomhajtású és nem repülőgép-hordozó hadihajókkal, ha esetleg a jövőben akár a technikai fejlődés, akár az olajkészletek fogyása, akár a fegyverkezési folyamatok változása miatt újra nukleáris felszíni hadihajókat fognak majd építeni a nemzetek.

eleje.jpg

A Nagy Péter 2010. január 31-én a szeveromorszki a mólónál horgonyoz, a felvétel pedig a hajó legelejéről készült hátrafelé (forrás)

kaliber_mar_med.jpg

Ahogy a kép bal felső sarkában lévő felsorolásból is kiderül, nem csak a 1144-esek modernizált verziója vetheti be a Kalibr robotrepülőgépeket, hanem számos tengeralattjáró és hadihajó (korszerűsített változata) is. A Kalibr nagy hatótávolsága lehetővé teszi egy, a Földközi-tengeren hajózó orosz egységnek, hogy Európa majdnem teljes területére, Afrika északi részére, valamint a Közel-Kelet nyugati térségére is csapást tudjon mérni. Mindez komoly fenyegetést jelent(ene) az érintett államok számára (forrás)

A konklúzió végül is az, hogy pusztán a harci hatékonyságot és a költségeket nézve, nem érte meg a 1144-esek építése, de valószínűleg még a kisebb amerikai hajóké sem. Mégis, a speciális orosz viszonyok között nagy jelentősége van a Nagy Péternek és a Nahimov modernizálásának. Ehhez a gondolathoz hozzátehető még, hogy nagy repülőgép-hordozó építése a jelentős fogadkozások ellenére nem valószínű, hogy 2030-ig megtörténne Oroszországban. A most meglévő Kuznyecov maga sem kiforrott konstrukció, és túlméretezett Szu-33 harci gépei miatt sem lehet igazán hatékony (ebben a MiG-29K-k persze némi változást hoznak). Így az orosz flotta leghatásosabb egysége a Kuznyecov mellett, vagy talán előtt is, a Nagy Péter marad még évekig. Kisebb hajók és tengeralattjárók terén már megkezdődött a haditengerészet modernizálása, de nagyobb egységek még nem álltak szolgálatba korszerű felszereltséggel. Addig is a Nagy Péteren lévő Sz-300FM lesz a flotta leghatásosabb légvédelmi eszköze, nem véletlen, hogy orosz források nem is közepes vagy nagy hatótávú légvédelmi rendszernek, hanem „kollektív légvédelmi komplexumnak” nevezik számos helyen. (Azt persze nem teszik hozzá, hogy amint Kuzin is utal rá, az FM változat nem hogy a 1144-esek közül van egyedül a Nagy Péteren, hanem egyáltalán az egész flottában ez az egyetlen ilyen rendszer.) Egy háborús szituációban a Nagy Péter hasonlóan elsőrangú célpontja lenne az ellenségnek, mint ahogy más tengerészetek hordozói. Bár az ellenfélnek feltehetően jelentős erőket kéne mozgósítania a hajó ellenében, mégis, annak elvesztése szinte borítékolható. Márpedig, az ilyen drága hajókból mindig nagyon kevés lesz hadrendbe állítva, és kiesésük jelentős csapás lenne minden értelemben az oroszok számára.

 

A már említett, kisebb, új hajók (Projekt 22350 Gorskov Admirális osztályú fregattok és Projekt 20380 Sztereguscsij osztályú korvettek) meglehetősen korszerűnek, de mindenképpen erősen felfegyverzettnek tűnnek, de a rombolók és cirkálók cseréje még várat magára. Persze nagyratörő tervekben nincs hiány, hivatalosan 2013 óta a következő nagy hadihajó a Projekt 23560 Lider (kb. Vezér) lesz. Ez egy nagyméretű, alacsony észlelhetőségűre tervezett, nukleáris meghajtású hadihajó lenne. A 32 csomóra képes, mintegy 200 m hosszú és 18000 tonnás rombolóból mindjárt tizenkettőt terveznek gyártani a 2020-as években. A tervező ismét a Szevernoje CKB. A nagyfokú automatizáltságot mutatja, hogy csupán 300 főre tervezik a személyzetet. A fegyverzetet az Sz-500 és a Poliment-Redut légvédelmi rendszer, továbbá a Pantsir pontvédelmi rendszer alkotja légi célok ellenében, hajók ellen az Ónix lesz a fedélzeten, és nem maradhat el a többcélú UKSzK indítóból a Kalibr robotgépek hada sem. Kiegészítésül egy 130 mm-es A-192 lövegtorony, továbbá a Paket-NK szolgál. Három Ka-27 vagy Ka-32 helikopter is a hajóval tarthat. Egyelőre még egyetlen Lider építése sem kezdődött meg.

lider.JPG

A Lider kétségtelenül különleges megjelenésű makettje. Természetesen a hajó csónakjait és minden mást is, amit lehetséges, a belső terekben helyeztek el a csökkentett észlelhetőség érdekében. A felépítmény valamelyest emlékeztet a japán csatahajók pagoda típusú tornyaira (forrás)

További érdekes adalék, hogy a ’80-as években reaktiválásra kerültek az Egyesült Államokban az Iowa osztályú csatahajók, de ezúttal átfogó modernizálás kíséretében történt mindez. Az egyik ok a Kirovok megjelenése volt, illetve a Szovjetunió nagymértékű flottafejlesztési tervei. A Moszkva osztályú helikopterhordozók után jöttek a Kijev osztályú „repülőfedélzettel ellátott cirkálók”, azaz a V/STOL Jakovlev Jak-38-asokat bevetni képes „kis” hordozók, majd az amerikai nagy anyahajókkal egyenértékűnek tekinthető Uljanovszk osztályú hajók első példányát is építeni kezdték. Reagen elnök agresszív hidegháborús politikájának része volt a „600 hajós Haditengerészet” programja is, amibe jól illeszkedett a Tomahawk és Harpoon robotrepülőgépekkel és Phalanx pontvédelmi gépágyúkkal modernizált Iowák újbóli szolgálatba állítása. Az amerikaiak számára egyébként is ikonikus, nagy jelentőségű csatahajók papíron is jól mutattak a Kirovok közvetlen ellensúlyaként – és akkor még mindig nem beszéltünk a hatalmas hordozóflotta jelentette amerikai fölényről.

A Projekt 1144-esekről zárásként egy közel 40 perces videó (a maradék 10 perc nem a hajókról szól). A Kirov első kapitánya, Kovalcsuk 0:43-nál beszél először, Kupenszkij, a későbbi főtervező 1:30-nál, az Sz-300F beépítése pedig 20:50-nél látható. Egyébként is számos részletet fel lehet fedezni a videó során

 

Projekt 1941 Titan „nagy nukleáris felderítő hajó”

Rendszerint a Projekt 1144-esekkel együtt szokták említeni a Projekt 1941 szám alatti, Titan (Titán) névre keresztelt típust, azaz az egyetlen megépült ilyen hajót, az SSV-33 (magyarul pontosabban SzSzV-33) oldalszámú Uralt (Urál). Ennek oka, hogy a különleges hajó teste a 1144-esén alapul, de az általánosan említett „azonosság” nem fedi a valóságot. Ettől függetlenül persze érdemes pár szót ejteni erről a ritkaságról.

ssv-33_ural_nato_reporting_name_kapusta_k.jpg

Az Urál fénykorában. Az optikai szenzorok letakarva a két első árboc között, az első árbocon pedig a Fregat radar látszik, az orr-részen pedig kivehető mind az AK-176, mind pedig a két elülső AK-630 (forrás)

A Szovjetuniónak figyelemmel kellett követnie ellenlábasának, az Egyesült Államoknak a ballisztikus rakéta és az azokat elhárító rendszerek (ABM) fejlesztését. Ezért az ország már az 1970-es évektől foglalkozott egy különleges hajó létrehozásával az amerikaiak kísérleteinek megfigyelésére. A hajó fő feladata a Kwajelein-atoll szemmel tartása lett volna, ahová az amerikai szárazföldről kilőtt rakéták érkeztek, és ahonnan az ABM fegyverek indítása is történt ellenük. A ’80-as években ráadásul a hidegháborús fegyverkezés új szakaszába lépett: az USA Reagen elnök agresszív politikájának részeként megkezdte az SDI, azaz a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés előkészítését. Ezzel fokozottan előtérbe került az ABM rendszerek fejlesztése, nem utolsósorban például az elhárító rakétáké. Ugyan rendelkezésre álltak megfigyelő hajók a szovjet haditengerészetnél (pl. Projekt 1914 Zodiak), de azok leginkább a már űrben lévő objektumok követésére, és a saját űreszközök aktív jeleinek vételére voltak alkalmasak. Az új hajónak viszont főként nem együttműködő, és sokkal alacsonyabb (lényegében csak ballisztikus, nem orbitális) pályán haladó célokat kellett nyomon követnie elsődlegesen. Ezen az elsődleges feladaton túl tervezték a járőrözést az USA nyugati partján is, hogy az ottani tengerészeti és légi támaszpontokat figyelhessék meg (rádiófelderítés) hosszú időszakokon keresztül. A Projekt 1941-es ezek mellett, másodlagosan parancsnoki központként, átjászóállomásként, és valószínűleg a saját űrmissziók támogató (kommunikációs, követő) hajójaként is képes volt tevékenykedni.

Ennek a különleges hajónak a létrehozását a leningrádi „Jéghegy” Központi Tervező Iroda kapta feladatául, amely egyébként a szovjet nukleáris jégtörőkkel foglalkozott. A komplex Korall rendszert, mely a bevetési elektronikát foglalja magában, a „Vimpel” Központi Tudományos-Termelési Társaság vezetésével széleskörű ipari együttműködés keretében kellett létrehozni. A tervezés oroszlánrészét jelentő bevetési elektronika fejlesztését Mihail Alekszejevics Arharov, a technikai tudományok doktora vezette. 20120313010916.jpg

Az Urál vízrebocsátása. Látható, hogy elég hasonló elemeket használtak a művelethez, mint a Kirovok esetében (forrás)

A fenti küldetések végrehajtásához hatalmas mennyiségű számítógépet és rádiótechnikai rendszert kellett elhelyezni a fedélzeten. (Bár a szovjet számítógépek legendás méretproblémái ismertek, a kor színvonalán mindenképpen óriási hajóra volt szükség a rengeteg eszköz számára.) Állítólag Arharov eredeti igénye, figyelembe véve a berendezések sokaságát, egy 400 méter hosszú hajó lett volna. Ezt természetesen nem tudta teljesíteni a szovjet katonai hajógyártás, és tulajdonképpen senki nem is akart ekkora hajót építeni. Végül is, úgy tűnik, hogy a 1144-esek terveit vették alapul, és noha a test vonalai egyeznek a Kirovokkal, azok 251,2 m-es hosszánál a Projekt 1941 nagyobb, 265 m-es, szélessége is kb. 2 méterrel több (30 m), merülési mélysége viszont csak 7,5-7,8 m. A 265 méteres hosszúság is probléma elé állította azonban a Balti Hajógyárat, ezért az „A” szárazdokkot, ahol épült az Urál, új zsilipkapukkal kellett ellátni, amelyek kifelé hajlítottak voltak, hogy nagyobb helyet biztosítsanak az óriási hajótestnek. Mindezekből egyértelmű, hogy a 1941-es hatalmas hajó volt; akkora, mint a második világháborús csatahajók.

A felépítmény teljesen eltérő a hadihajókétól: egy alacsony, de gyakorlatilag a hajó teljes hosszán és szélességén végighúzódó, többszintes blokk került a testre, kivéve a hajóorrt és a taton lévő helikopterleszállót. Ez így egy 1500 helyiségből álló, hatalmas belső teret eredményezett. Egy anekdota szerint csak a Balti Hajógyár igazgatója, Viktor Sersnyev tudott gond nélkül eligazodni ebben a labirintusban. A felépítmény és az azon belül lévő eszközök közel sem kiegyensúlyozottan kerültek beépítésre a hajón, ezért (forrástól függően) 2-5 fok közötti az Urál dőlése bal felé. A hajó vízkiszorítása 33000 tonna körül van standard és 35000 körül teljesen feltöltött esetben. A gépészet a 1144-esekhez hasonlóan CONAS rendszerű. Reaktoronként 171 MW a hőteljesítmény az OK-900B-nek nevezett nukleáris meghajtó rendszernél (2 db KL-40 (?) reaktor), szemben a Kirovoknál használt OK-900 rendszer 2x300 MW-jával. Ennek oka az, hogy az OK-900 igazából a jégtörőkön alkalmazott blokkokat jelenti, semmint a cirkálókhoz tervezett megoldáson. (A hajót ugye a jégtörőkkel foglalkozó CKB „Jéghegy” tervezte.) A reaktorok egymás mellett helyezkednek el, eltérően a cirkálóktól, ahol pedig egymás mögött. A kisebb hőteljesítmény természetesen kisebb hasznosítható teljesítményt is jelent: az előzőleg a 1144-eseknél már alkalmazott becsléssel mintegy 100 ezer lóerőt. A gőzturbinák is más típusúak, a 23000 lóerős GTZA-688-asok. A nehezebb hajó a kisebb hajtóerővel csak 21,6 csomóra képes. Jellemző, hogy a hajó mozgatásához a fentiek szerint elég volt egyetlen reaktor teljesítménye, a másik 30-35 MW a belső elektromos rendszert működtette. A hatalmas, számítógépekkel telezsúfolt és nagyteljesítményű radarokkal felszerelt hajón több megawattos hűtési igény is fellépett, de emellett egy falunyi embert is el kellett látni energiával. A generátorok összes beépített teljesítménye 25,6 MW, amit 8 db 3,2 MW-os turbógenerátor biztosított, de rendelkezésre álltak 1 és 1,25 MW-os dízelmotorok valamint 0,2 MW-os tartalék egységek is. Ahogy a 1144-eseknél, a meghajtás itt is vegyes volt, két VDRK-500 olajtüzelésű kazán volt a hajón, egy a reaktorok előtt, egy mögöttük. A személyzetről természetesen eltérő számokat találni, az egyik leírás szerint 923 fő volt a teljes létszám, közülük pedig 233 fő a tisztek és 144 a tiszthelyettesek száma. A készletek a nagy létszámú személyzet számára is 180 napig elegendőek voltak. (Ez esetben a fegyverzetet alkotó rakéták elfogyása sem tette volna értelmetlenné a továbbhajózást… csak veszélyesebbé.)

img_0651.jpg

Felül a Lenin jégtörő reaktorterméről készült kép. A hajón ekkor még az OK-150 rendszer három blokkja volt, nem a későbbi két blokkos elrendezés. (Ennek oka, hogy sikeresen tönkretették az OK-150-est 1967-ben, egy üzemanyag-átrakás során. Ezért az egész rendszert ki kellett vágni a hajóból.) Alul a hajón lévő vezénylőterem egyik pultja. Az Urál nukleáris rendszerei valószínűleg ezzel megegyezőek, hiszen a Leninről szóló leírásokban is a 2x171 MW-os hőteljesítményt találjuk (forrás: fenti, lenti)

img_0711.jpg

1941_titan_04.jpg

Az Atoll „igazából”, azaz a radar a burkolat alatt (egy további kép itt) (forrás: lenti, fenti)

atoll_szebb.jpg

(Sajnos a hajó legfontosabb radarjairól, nevezetesen az Atollról, a Nyemanról és az Argunról nagyon kevés információt találni. Utóbbi kettő elvileg szárazföldi telepítésű radarok a hajóra adoptált változatai. Minden esetre kommentekben feltétlen várjuk az esetleges kiegészítéseket!)

A NATO-nál a Kapusta (oroszul: káposzta) nevet kapta az osztály, természetesen az elöl lévő, hatalmas radom miatt. Ezen felül is további három árbocon vannak elhelyezve különféle antennák és radarok, közülük a legmagasabb igen hasonló szerkezetű a Kirovokéhoz. A nyugati kódnevén Ship Bowl, azaz az Atoll (orosz jele 31J6?) a világűrbeli objektumok (rakéták és visszatérő egységeik, robbanófejeik repülési pályái; űrhajók; műholdak) követésére képes radar. Kifejlesztése során az NIIRP (kb. Rádiótechnikai Tudományos Fejlesztő Intézet), mely addig nem tervezett hajókon üzemelő eszközt, súlyos problémákkal küzdött. Az elvárt paraméterek teljesítése érdekében a radar viszonylag széles hullámhossztartományban dolgozik, de alapvetően a centiméteres sávban működik. Ugyanakkor az Atoll 10-2000 km észlelési távolságra képes. Tekintettel arra, hogy alapvetően az ilyen kis hullámhosszú radarok normál esetben inkább viszonylag kisebb hatótávú, tűzvezetésre szolgáló, de épp ezért pontosabb radarok is, az Atoll mégis nagyon messze lévő és nagyon kicsi célokat is képes követni, a radar energiaigénye óriási: kb. 5 MW. Ugyanis ezeket a képességeket (kis célok nagy távolságú és pontos követése), az egyéb speciális megoldások mellett, csak nagyon nagy kisugárzott energiával lehet elérni. Szintén a radarmérések pontosságának (10 m, a maximum hatótáv 1/200000 része!) fenntartása érdekében volt szükség az Atoll komoly stabilizálására. Az erre szolgáló számítógépes rendszer a hajó saját giroszkópjaitól és más műszereitől, valamint az antenna tartószerkezetén elhelyezett detektorokból, többek között lézeres alakváltozásmérőkből („nyúlásmérőkből”) áll. A radar teszteléséhez a 72Zs6 jelű „építményt” készítették el, amely többféle (valószínűleg a célok kisugárzását imitáló) antennából valamint zavaróeszközökből állt. Az állami átvételi tesztek során többféle műholdat és rakétakilövést figyeltek meg az Atollal, többek közt sok rakéta egyidejű repülését és fejrészeinek becsapódását is.

A hajó fő céljainak számító ballisztikus és ABM rakéták megfigyelésére azonban elsősorban az eredetileg szárazföldi telepítésű Argun és Nyeman radarokat hordozta. Ezek is több száz (minden bizonnyal 1000 feletti) kilométerről képesek voltak felderíteni kisméretű, nagy sebességű célpontokat is. Az eredetileg helyhez kötött radarok hajóra telepítése jelzi a tervezési feladat nagyságát, és a készülékek teljesítményét, képességeit. A Nyeman eredetileg a szovjet rakétavédelmi („A”, később A-35) rendszer számára készült többcélú radarnak, ezért számos célpontot kezelni képes, nagy hatótávú, centiméteres hullámhosszban dolgozó eszközt hoztak létre a mérnökök. Noha a ’60-as évek technológiáján alapult az eszköz, mégis már akkor aktív elektronikus sugáreltérítéssel (AESA) készült, ami rendkívül korszerű kialakítást jelent. Végül a Don fedőnevű riválisát választották az ABM rendszer számára, ezért a Nyemant egy kazahsztáni rakétalőtéren használták, ahol a szovjet ballisztikus és ABM rakéták tesztelését egyaránt segítette. A hozzá kapcsolt számítógépek segítségével elvileg képes volt kiszűrni a ballisztikus rakéták valódi robbanófejeit a csali célok közül, hogy az elfogórakétákat ne pazarolják el. Az Argun hasonló eszköz volt, mint a Nyeman, eredetileg az A-35 jelű szovjet ABM rendszerhez készült tűzvezető radarnak. (Annak első tűzvezető radarjai parabolaantennával működtek, ezt cserélték a korszerűbb eszközre.) A szintén fázisvezérelt antennájú radar digitális számítógépes háttérrel, félvezető elektronikával dolgozott, ezek segítségével egyidejűleg 96 célt tudott követni. A szárazföldi verzió 20 méteres antennája körbeforgatható kivitelű volt, így feltehetően csak a függőleges szkennelés történt elektronikusan (ahogyan az Sz-300FM radarja esetében is). Mivel a radar a hivatalos ismertető szerint 100 MW energiát volt képes kisugározni, természetesen komoly hűtőrendszerre volt szüksége. Az Urál fedélzetére értelemszerűen egy kisebb antennával működő, csökkentett áramfelvételű verziónak kellett kerülnie. A fenti berendezések nagyjából fél méteres felbontással tudták bemérni a ballisztikus rakéták visszatérő egységeit, azaz robbanófejeit.

A telemetriai adatok vételét az Owl Perch nyugati kódnevű egységek biztosítják, ezekből több példány található szerte a hajón. A számos gömb alakú burkolat alatt a műholdas kommunikációs eszközökön kívül további, rádióhullámok vételére, elfogására alkalmas antennák találhatók, lehetővé téve a hajó számára, hogy teljes képet kaphasson a megfigyelni kívánt objektumokról, annak tesztelési környezetéről. A megszokottabb Fregat radar egy verziója szolgál a környező légtér és vízfelszín megfigyelésére, a Vajgacs-U több példánya pedig a navigációt segíti – ezek az eszközök megtalálhatóak szinte az összes nagyobb szovjet/orosz hadihajón. Több műholdas kommunikációs rendszer (pl. a 1144-eseken is megtalálható Kristall-BK) is felkerült a hajóra.

Ezeken felül a Lebegy (Hattyú) fedőnevű optikai rendszer is ott volt az Urálon, mely stabilizált kamerákat tartalmaz. A rendszer a látható és infravörös tartományban is működik. Valószínűleg az első árboc mögötti burkolat alatt lévő az, amely kb. 1,5 méter átmérőjű lencsével van ellátva, amint azt a források többsége említi. Az ekkora lencsével felszerelt képalkotó eszközök, persze megfelelő időjárás mellett, de szintén sok száz kilométerről biztosítják a célpontok optikai megfigyelését. (Hasonló, csak persze kisebb eszközök találhatóak az amerikai RC-135 felderítőgépek „S” verzióin, melyek feladata pedig az oroszok Kamcsatka térségébe visszatérő rakétafejrészeit figyelni, fotózni.) Ez a számos, a megfigyelést lehetővé tévő eszköz, és persze a háttérben dolgozó kiterjedt informatikai apparátus alkotja a Korall rendszert, azaz orosz terminológiában a tengeri telepítésű, többcélú (elektronikai) felderítő komplexumot. A komplexum elemei együttesen alkalmasak különféle objektumok repülésük közbeni észlelésére és nyomon követésére, radarvisszaverődési és egyéb jellemzőik meghatározására, telemetriai adatok begyűjtésére, (ellenséges vagy semleges) kommunikációs adások vételére, és elektronikai eszközök sugárzási jellemzőinek begyűjtésére, eltárolására, elemzésére. A Korall mögött az Elbrus és az ESz-EVM sorozatú ESz-1046 számítógépek dolgoznak, akkori mércével nézve hatalmas számítási kapacitást biztosítva a hajónak. Az Elbrus egyik verzióját tartják az első szovjet szuperszámítógépnek; a hajón két ilyen számítógép is volt. Az ESz-EVM számítógépek IBM gyártmányok másolatai voltak, és elég sok készült belőlük (persze a korabeli számokat figyelembe véve).

1364871010_ssv-33-ural-6.jpg

Az Urál egyedülálló felszereltsége (ennyit sikerült legalábbis biztosan beazonosítani), melyről csak nagyon kevés információ lelhető fel. Az Argun és a Nyeman radarok osztoznak három antennán, előrefelé néző egységük nincs (sajnos nem sikerült kideríteni, melyikhez melyik antenna tartozik). A középső árbocon még ott van a Privod a helikopterek navigációjához, ahogyan a 1144-eseken is. A további, gömb alakú burkolatok alatt a néhány helyen nyugati kódnevükön említett Trawl Net, Soup Cup, Cage Box és Cake Tin nevű, elektronikai felderítésre és támogató tevékenységre szolgáló rendszerek antennái találhatók meg. Ezek a források a Rotan elektrooptikai tornyokat, továbbá a BAT-1 vontatott zavaróeszközt (feltehetőleg tengeralattjárók ellenében) is említik. A Quad Leaf egy helyen SM-259-ként van jelölve, de sem róla, sem az Owl Perch-ről nincs több információ. Jobb leírással vagy ábrával kiegészítésre kerül a poszt, ha felbukkan ilyesmi, ez ügyben természetesen várjuk a kommenteket is! (a fenti és a lenti eredeti kép forrása)

uf2_jelekkel.jpg

Természetesen a víz alatti történések szemmel tartására szonárokkal is ellátták a 1941-est. Egy MGK-355MSz Platinum-MSz jelű, normál célok követésére képes rendszer mellett az MG-747 Amulet-3 szolgál a kisméretű fenyegetések, így többek búvárok és járműveik, eszközeik felderítésére. A navigációs rendszer Androméda-1941 néven van jelölve, a kommunikációs komplexum pedig Tájfun-2S-ként.

 

A kiterjedt és rendkívül bonyolult elektronika azonban nagyon hamar az Urál neuralgikus pontjának bizonyult, megbízhatatlansága és hatalmas karbantartási és szakértői igénye miatt. Miután a Szovjetunió eltűnésével a pénz is eltűnt az üzemeltetők mögül, a különleges „kémhajó” lényegében azonnal üzemképtelenné vált. Ráadásul az Urálra 900-1000 tengerész kellett, és nem is a sorozattok közül persze, hanem a tisztek és a képzett szakértők táborából. Belőlük se létszámra nem volt elegendő, se nem futotta arra, hogy versenyképes bért adjanak nekik. A hosszú járőrözéseken a nagyszámú személyzet legalább viszonylag kényelmesen tölthette (volna) szabadidejét, hasonlóan a Kirovokhoz: edzőterem, szaunák, tornaterem, medence és hasonló létesítmények álltak rendelkezésre. Minden esetre legalább a patkányokkal nem kellett együtt élniük a hajón, mert amíg működtek a fő radarok, azok olyan erős elektromágneses sugárzást bocsátottak ki, ami megölte a kártevőket a fedélzeten.

ural_05_keppe.jpg

Egy a Projekt 1941 turbógenerátorai közül, jobbra pedig Owl Perch antennák, valamint az éppen nagyjából függőlegesbe (és oldalra) fordított Quad Leaf (forrás)

A Leningrádban 1981. július 25-én építeni kezdett Urál ’83. május 17-én került vízre, de csak 5 évvel később, 1988. december 30-án vették aktív állományba a Csendes-óceáni Flottánál (máshol ez utóbbi: 1989. január 6.). A hosszú felszerelési idő megint csak a szovjet rendszer végóráinak nem éppen pozitív hozzájárulását mutatta az amúgy is nagyon bonyolult felderítő hajóhoz. Néhány orosz ismertető szerint reaktorok beüzemelése során, 1987-ben problémát fedeztek fel a vészleállító rendszer működése kapcsán. A javításhoz szét kellett szerelni a reaktort, noha egyszer már minimális mértékben, de beindították a láncreakciót benne, azaz a fűtőelemek a teljesen új állapotukhoz képest már jóval több sugárzást bocsátottak ki magukból. Végül, magas szintű döntést követően a Gorkij Tervező Iroda csapata szétszedte a reaktort a hajóban, ami ugye Leningrád közepén állt a felszerelési időszaka alatt – mindezt Csernobil után egy évvel. Ráadásul a hibát végül is nem tudták kijavítani, így a hajó a tervezettnél kevésbé biztosított nukleáris rendszerrel lett átadva. A futópróbák során később egy pumpa romlott el a reaktorok egyikénél, és ezt inkább a tengeren cserélték ki. Ezt a gyártó munkásai nem is voltak hajlandóak megtenni, ezért a hajógyári dolgozóknak kellett elvégeznie a feladatot a nehéz körülmények között. (Ez a történet is gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, de persze, a szovjet időkre tekintettel, nem is elképzelhetetlen.)

811-es gyári számon egyébként egy második Projekt 1941-be is belefogtak, de az már sosem készült el. A tengerészek hamarosan úgyis szerencsétlen ómenként tartották számon, hogy annak 1941-es volt a tervszáma, hiszen a Szovjetunió 1941-ben lépett be a számára oly nagy áldozatokkal járó második világháborúba. Az Urált BARZK rövidítéssel is illetik, ami a Большой атомный разведывательный корабль, azaz nagy nukleáris felderítő hajót jelenti. A hajó oldalára festett SSV-33 jelölés a судно связи, vagyis kommunikációs hajó rövidítése, ami enyhén eufemisztikus és tipikusan szovjet megnevezés volt a kémhajókra. Az építéstől kezdve ideiglenesen a BALAUX-2 kódot kapta a hajó nyugaton, ami a Baltic Auxiliary, azaz Balti Kisegítő (hajó)t jelentette, hiszen hadihajóról volt szó, de nem a hagyományos feladatkörök egyikében. A kezdeti időkben akkora volt a bizonytalanság a hajót illetően, hogy úgy vélték, a két reaktor (valószínű 300 MW/reaktorral számoltak) túl sok energiát állít elő még a rengeteg elektronika fogyasztása mellett is, tehát a BALAUX-2 talán lézeres kommunikációs eszközöket vagy lézeres alapú fegyverrendszereket fog hordozni, tesztelni. Ehhez az akkoriban még inkább sci-fibe tartozó elképzeléshez képest a valóság sokkal földhözragadtabb volt a hajó rendszereit illetően. Ráadásul már a Balti-tengeren végzett próbák alatt is sorozatosan üzemképtelenek voltak a számítógépek. Emiatt mérnökök egy csoportja a hajóval tartott az 59 napos tengeri útján a Távol-Keletre is, de nem sokat láthattak az óceánokból, mert végig a hajó belsejében dolgoztak. Azonban az úti célnál tapasztalható viszonyok még annyira sem kedveztek a nagyon bonyolult eszközök üzemeltetéséhez, karbantartásához, mint amilyenek az európai Szovjetunióban voltak. A hajónak eleve nem volt megfelelő méretű móló Vlagyivosztokban (ahogy a többi nagy hadihajónak sem…), ezért a parttól távolabb kellett horgonyoznia. Ez azt jelentette, hogy minden segédberendezésnek folyamatosan üzemelnie kellett, noha azokat csak a bevetések alatti, szakaszos használatra méretezték. Az áthelyezés során a hajó látogatást tett a vietnami Cam Ran kikötőjében. Ezalatt a személyzet a kézifegyverekkel tüzet nyitott egy – nagyméretű teknősre.

1941_titan_02.jpg

Itt még lényegében épségben van az Urál. Hátulról jól látható, hogy jobbra van eltolva mind a helikoptereket irányító „torony”, mind a hátsó 76 mm-es löveg (forrás)

Persze a kiskaliberű lőfegyvereknél meg gránátvetőknél komolyabb fegyverezettel is bírt az Urál, hiszen minimálisan meg kellett tudnia magát védeni háborús helyzetben is. Az orrnál és a taton, jobbra eltolva egy-egy AK-176 komplexum, azaz 76,2 mm-es lövegtorony helyezkedett el. Ez a közepes űrméretű, széles körben használt löveg egyaránt alkalmas légi (kb. 10 km-ig) és földi (kb. 15 km-ig) célok elleni küzdelemre. Szintén a hajó két végén 2-2 db AK-630(M) torony is található. Talán ezek a legértékesebbek az SSV-33 védelmében, mivel eséllyel szállnak szembe a hajóra kilőtt rakétákkal, esetleg bombákkal is, márpedig az ezek indítását végző eszközöket saját maga által aligha tudja távol tartani a hajó. A kétféle csöves tűzfegyvert a 1144-eseken már látott Vimpel tűzvezető rendszer vezérli, ehhez az MR-123 radarokat használva elsődlegesen. Négy darab, egyenként két 12,7 mm-es NSzV-12.7 típusú nehézgéppuskát alkalmazó Utes-M (kb. Szikla), kézi kezelésű lőállás is felkerült a hajóra. 4x4 darab 122 mm-es DP-63 Dozsd (Eső) gránátvető is a hajó közvetlen biztonságát szolgálta. A 9K38 Igla (Tű) infravörös önirányítású, kézi légvédelmi rakéta négyes állványról indítható változatát rendszeresítették elsősorban helikopterek, de más légi célok ellen is. Ez mintegy 5 km távolságig és 3,5 km magasságig hatásos. Egy Kamov Ka-27, vagy több forrás szerint Ka-32 típusú helikopter is az állandó felszerelés részét képezte. (A Ka-32 jelzés alatt valószínűleg nem a civil verziót, hanem a Ka-32S vagy T jelű, szállító és kutató-mentő feladatokra alkalmas változatokat kell érteni. Az S változat orr alatti keresőradarral is rendelkezik.)

Végül is az Urál sosem futott ki a tengerre éles bevetésre, bár amíg valamennyire működtek a rendszerei, kikötőjéből az egész Észak-Csendes-óceánt figyelemmel tudta kísérni (japán, dél-koreai és amerikai egységek figyelése, lehallgatása, stb.). Egy 1991. őszi vihar során azonban a hajó elsodródott a horgonyzóhelyéről, nem sokkal elkerülve a környék sziklás zátonyait. A majdhogynem mozgásképtelen hajó tengerészei ezért a bevetéskor kapható élelmezésben részesültek az eset után, hiszen a hajó elhagyta a kikötőt… (Ez a sztori annyira groteszk, hogy ha nem igaz, akkor is biztos helye van az Urálról szóló ismertetőkben.) Az előző évben, nem túl szerencsés egybeesésként a Kirov esetével, a kémhajót is a kikötőben ért egy tűzeset, ami pedig a Csendes-óceáni Flotta lőszereinek egy részének a felrobbanásával járt. A vontatók segítségével a hajót ki tudták vonszolni a már nem veszélyeztetett zónába, így sértetlenül megúszta a történteket. Ugyanebben az időszakban maga az Urál is többször kigyulladt, valószínűleg zárlatos kábelezése miatt. Ezért hamarosan már csak a vészhelyzeti tartalék dízelgenerátorok működtek, alig valamennyi energiával ellátva a hajót, és persze leamortizálva a dízeleket.

ural_orrsugar.jpg

A szárazdokkban álló Urál 1999-ben. A hajó rendelkezik orrsugárkormányokkal is, ebben is különbözik a 1144-esektől (forrás)

rusty_ural.jpg

A 2010-ben rendületlenül tovább rozsdásodó Urál. A háttérben a Lazarev Admirális egy részlete látszik, az SSV-33 elején pedig a szétesett/szétbontott burkolat hiányában a hatalmas Atoll radar. A két hajón lévő Fregat radarok különbözősége is megfigyelhető: a Lazareven még egy korábbi verzió van (a képen úgy tűnik, mintha a Voszhod mögött lévő radar az Urálon lenne, nem a cirkálón), míg a Projekt 1941 már a jellegzetesen, kissé elforgatott, síkantennás verziót kapta. Alul „ugyanez”, csak felülnézetből: műholdképen a két egység, kikötve a mólóhoz. Látható, hogy a 1941 nagyobb, mint a 1144.2 (forrás: lenti, fenti)

a_molonal.jpgA hajón egyre kevesebb dolog működött, és aztán már csak a család nélküli tengerészek szálláshelyének használták, de annak meg annyira lehangoló és reménytelen volt, hogy hamarosan csak alig pár ember maradt a fedélzeten, felügyelni a hajót és persze a reaktorokat. Nem sokára már az utóbbiak sem működtek, pedig az még felmerült, hogy azok árammal lássák el a kikötőt, ha már másra nem jó úgy sem az Urál. Az eleve meglévő dőlés is egyre rosszabb lett, miután az Urál (is) karbantartás nélkül állt évekig a kikötőben, és így számos helyiségét elöntötte a víz. Végül is a Frunze/Lazarev Admirálissal közös mólóhoz kötötték ki a rozsdásodó, siralmas képet mutató, valaha óriási értékű egységet. 2008-ban egy viharban az Atoll gömb alakú burkolata is megsérült, és állapota egyre csak romlott, a különleges radar pedig ki lett téve az időjárás viszontagságainak. (Egy fórumbejegyzés szerint ugyanakkor az a pletyka járja, hogy a hajóról épp az elülső AK-176 tornyot daruzták le, de a művelet félresikerült, és ennek köszönhető a radom kezdeti sérülése.)

A LINKEN egy [beágyazhatatlan] videó az Urálról a ’90-es évekből. A link mögött található oldalon még több videó is van a hajóról, amelyeken láthatóak annak belső tereiről, a tengerészek életkörülményeiről, a kezelőpultokról, a fegyverekről is részletek (a videók közötti váltogatás azok időnkénti elérhetetlenségét eredményezi)

Valószínűleg 2009-ben a fűtőelemeket kiemelték a reaktorokból (a távol-keleti tengeralattjárókat is javító FES Zvezda üzemben), majd 2010 körül a még használható részeket is leszerelték a hajóról, sőt a felépítményt is elbontották a rozsdás testről. 2012. december 27-én az Urált hivatalosan is kivonták a flotta lajstromából, majd 2014 szeptemberében a Roszatom 310 millió dolláros ajánlattal megnyerte a teljes szétszerelését célzó tendert. A tervek szerint a még a hajóban maradt nukleáris elemeket, főleg a különleges minőségű csővezetékeket, megpróbálják felhasználni (a jégtörők, esetleg a Kirovok, tengeralattjárók) javításánál. Persze a karbantartás nélkül töltött évek után erre nem biztos, hogy sok esély lesz. A bontással 2017-ben kell végeznie a cégnek. A folyamat során előbb a felépítményt bontották el, ezt követően a hajót szétvágják úgy, hogy a közepén lévő, nukleáris részt külön tudják majd kezelni, a maradék pedig fémhulladékként végzi később. Ezzel az egyedülálló képességeket magáénak tudó, különleges, és nem utolsó sorban drága Projekt 1941 jókora bukásnak bizonyul, hiszen egyetlen küldetésen sem vett részt, és lényegében 100%-ban a kikötőben állva rozsdásodott használhatatlan állapotúvá.

soviet_command_ship_ssv-33.jpg

A végére még egy kép az „eredeti” állapotában lenyűgöző kinézetű Urálról (forrás)

A nyitóképen: A Nagy Péter 2008. december elsején, venezuelai látogatása során, egy helyi Szu-30MKV vadászgéppel (forrás)

 

Források, linkajánló:

Minden érintett lap a Wikipediáról (általában oroszul is), a militaryrussia.ru/blog-ról, a http://russianships.info-ról és a warfare.be-ről. Mint látható lesz, nem egy alkalommal fórumhozzászólások is felhasználásra kerültek, persze ezeket nem igazán lehet ellenőrizni, de úgy hiszem, megfelelnek a valóságnak. A képek forrásainál néha inkább a képet tartalmazó oldalt, nem közvetlenül a kép linkjét adtam meg, mivel azokon a helyeken találni még néhány további képet is. A radarok, elektronikus rendszerek, érzékelők kapcsán a képeknél forrásaiként megadott, a Google-nél elektronikusan elérhető könyvek, elsősorban: Norman Polmar: The Naval Institute Guide to the Soviet Navy /több kiadás/

http://otvaga2004.ru/atrina/atrina-sovr/poslednij-linkor-planety/ az egyik legtöbbet használt oldal, több érdekes sztori innen származik, de pár állítását azért fenntartásokkal kellett kezelni a többi forrás fényében.

http://scilib.narod.ru/Military/Pr1144/1144.htm V. P. Kuzin dolgozata itt is

http://otvaga2004.ru/atrina/atrina-sovr/proekt-1165/ ugyanonnan a Fugas leírása, de az oldalon rengeteg más érdekes cikk is van, pl. szállító/partraszálló tengeralattjárókról

http://www.ww2.dk/new/navy/kirov.htm

http://arsenal-info.ru/b/book/4238073306/12#uBmk_408519

http://topwar.ru/35760-atomnyy-kreyser-petr-velikiy-protiv-sistemy-idzhis.html

http://www.enemyforces.net/navy/1144.htm

http://foxtrotalpha.jalopnik.com/kirov-class-battle-cruiser-the-worlds-largest-surface-1570998551

http://www.militaryfactory.com/ships/detail.asp?ship_id=Kirov-Battlecruiser-1980

http://milit.ru/1143_5.htm

http://www.naval-technology.com/projects/kirov/

http://vpk.name/news/82514_rabochie_loshadki.html?last

http://www.brighthubengineering.com/marine-history/94506-the-kirov-class-reborn/

http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/1144-history.htm az elmaradhatatlan Globalsecurity, mint összefoglaló oldal

http://and-kin2008.narod.ru/pr1144.html a legjobb, legrészletesebb leírás

http://hisofweapons.ucoz.ru/publ/rossija_sssr/sovremennyj_flot/pr_1144_1144_2_quot_orlan_quot_tarkr_klassa_quot_kirov_quot/63-1-0-148 egy jó leírás, oroszul

http://arsenal-info.ru/b/book/4238073306/13 részletesen bejelölt rajzok és adatok, oroszul

http://z14.invisionfree.com/conflict5/index.php?showtopic=500 néhány elektronikai dolog innen kiderül

http://egaxegax.appspot.com/guestbook/5443694148714496 meg innen is

http://www.shipmodels.info/mws_forum/viewtopic.php?f=48&t=8143&start=320 pár részlet

http://www.shipmodels.info/mws_forum/viewtopic.php?f=59&t=42741&start=260 pár részlet

http://paralay.net/22350.html az UKSzK-ról

http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php/topic,1171.msg9409.html#msg9409 az elődként felvázolt cirkálóosztályokról, a Projekt 63, 81, és 1126-ról

http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php/topic,8284.msg73363.html#msg73363 ugyanonnan, de itt a Pr. 1165 Fugas-ról

http://www.ausairpower.net/APA-Rus-Cruise-Missiles.html#mozTocId109867 Gránit

http://forum.worldofwarships.com/index.php?/topic/9680-why-not-reactivate-the-battleships/page__st__260 Gránit fotók (is), köztük az egyik a robbanófej modellje elvileg

https://www.scribd.com/doc/30810999/43/Combat-Swimmers-Detection-Sonar-for-Surface-Ships a hajók felszereléseiről szóló Rosoboronexport katalógus

https://www.flickr.com/photos/yasu_osugi/11729758195 innen és a következő helyről próbáltam kideríteni, mi is a Podkat radar

http://forum.keypublishing.com/showthread.php?93016-Russian-Navy-News-amp-Discussion-Part-III/page16

http://spb.org.ru/bellona/ehome/russia/nfl/nfl2-1.htm számos Oroszország-specifikus adat

http://www.world-nuclear.org/info/Non-Power-Nuclear-Applications/Transport/Nuclear-Powered-Ships/ általánosabb, de jó összefoglaló

http://htka.hu/kozosseg/discussion/42108/kirov-osztaly-projekt-1144-orlan

http://survincity.com/2011/09/memories-of-the-future-modernization-of-the/

http://charly015.blogspot.hu/2015/08/los-trabajos-en-el-crucero-nuclear.html

http://charly015.blogspot.com.es/2014/02/el-sistema-m-tor-sustituira-los.html

http://charly015.blogspot.com.es/2014/01/sobre-la-modernizacion-del-crucero_27.html ez a spanyol blog remek infokkal szolgál, nem is szólva az onnan származó, a rendszereket bejelölő ábrákról

http://rbth.co.uk/defence/2014/10/31/admiral_nakhimov_to_become_most_powerful_missile_cruiser_in_russian_f_41079.html

https://www.youtube.com/watch?v=txjWaXyV6ZQ

https://russiamil.wordpress.com/2011/10/04/an-update-on-naval-construction-part-1-large-combat-ships/

http://alternathistory.org.ua/modernizacija-projekt-1144

http://www.sevmash.ru/rus/news/1811-----l-r.html

http://alexeyvvo.livejournal.com/97116.html a beépítendő eszközök listája, elvileg a legutóbbi szerződés szerint, tehát (megint csak elvileg) ezek lesznek a hajón

http://navsource.narod.ru/02.html#165 165-168-ig a négy Kirov, remek képek

http://submarine.blog.cz/galerie/lode-zssr-ruska/projekt-1144-orlan-kirov-class

http://imageck.com/158500606-project-1144.html egy metszeti rajz

Projekt 1941 források

http://redbannernorthernfleet.blogspot.hu/2008/10/death-of-super-spy.html az egyik legjobb összefoglaló

http://bastion-opk.ru/1941-titan/ egy igen jó leírás, a rendszereket illetően

http://forum.worldofwarships.ru/index.php?/topic/2270-%D0%B0%D1%82%D0%BE%D0%BC%D0%BD%D1%8B%D0%B9-%D0%B8%D1%81%D0%BF%D0%BE%D0%BB%D0%B8%D0%BD-%D0%B1%D1%80%D0%B7%D0%BA-%D1%83%D1%80%D0%B0%D0%BB-%D0%BF%D1%80-1941-%D1%81%D1%81%D0%B2-33/ szintén részletesebb bemutatás

http://www.yaplakal.com/forum2/topic1028348.html a másik jó orosz leírás

http://forums.airbase.ru/2015/04/t62054,27--poslednij-pokhod-unikalnogo-korablya.html a hajóval foglalkozó fórumoldal több jó képpel és egy orosz ismertető beszkennelt oldalaival, amiből szintén kiderül néhány érdekes részlet és sok jó képet is tartalmaz

http://nnm.me/blogs/aleeks1/atomnyy-korabl-radioelektronnoy-razvedki-ssv-33-ural/

http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/ssv-33.htm

http://forum.keypublishing.com/showthread.php?57871-Project-1941-quot-Titan-quot-KAPUSTA-class

http://topwar.ru/26231-tragediya-unikalnogo-urala.html

http://pandoraopen.ru/2014-03-20/atomnyj-korabl-radioelektronnoj-razvedki-ssv-33-ural/

http://in.rbth.com/economics/2014/03/18/the_rise_and_fall_of_ssv-33_ural_33805

http://gcaptain.com/rosatom-re-tenders-disposal-cold-war-intelligence-ship/#.VgQdGyt7SH- a Roszatom bontja le az Urált

http://www.raspletin.com/istorija-sistem-pvo-i-pro-67939/radiolokatsionnaja-stantsija-atoll

http://www.raspletin.com/istorija-sistem-pvo-i-pro-67939/poligonnyj-kompleks-argun

http://www.raspletin.com/istorija-sistem-pvo-i-pro-67939/radiolokatsionnaja-stantsija-neman

A Scribd-en át: Alexander I. Leonov: History of the monopulse radar in the USSR; Atoll

http://www.famhist.ru/famhist/kisunko/000d53a3.htm Argun

http://nevskii-bastion.ru/neman-p/ Nyeman

http://m.blog.daum.net/koreanmarinecorps/6095 a közelebbről ismeretlen elektronikai rendszerek nyugati kóddal való megnevezése

A bejegyzés trackback címe:

http://techstory.blog.hu/api/trackback/id/tr707818690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Flankerr 2015.09.27. 16:59:00

Nem tetszik, túl rövid a forráslista. :D
Viccet félretéve, fogadd őszinte gratulációmat, hatalmas és igényes munka, csak így tovább!

molnibalage 2015.09.27. 18:32:57

Számomra megdöbbentő, hogy akkor ekkora tömegű és méretű berendezés kellett alig néhány feladatohoz. Ezt ma mekkora eszközökkel oldják meg a szárazföldön?

A cikkben egy megjegyzés van, amit nem értek. Óriási mennyiségű atomhulladék? Ezt valami viccnek szánták? Pakson, ahol 2000MW teljesítmény van, az évente keletkező nagy aktivitású hulladék néhány m3... Ha ez valakinek óriási... Ennyi fűtőelemet pakolnak bele talán a hajóba összesen életes során.

Maga Lenin 2015.09.27. 19:15:00

@Flankerr: Olyan hosszú az a lista, hogy mindenféle trükközés kellett, hogy végig megjelenítse a blogmotor a posztot! :) Nem mellesleg, köszönöm!

@molnibalage: Hát ezt inkább úgy értettem, hogy egyrészt egy normál meghajtású hajóhoz képest óriási, meg másrészt hogy a reaktor és körülötte lévő részek jókora méretűek. Ezért darabolni kell, speciális eszközökkel, stb., szóval viszonylag nagy macera az egész. (Sőt a reaktortartályt magát nem hiszem, hogy szétvágnák, azt egyben kell elrakni valahova.)
A másik kérdésedet illetően, a radarokra gondolsz? Én úgy tudom, azok ma is ugyanazok a hatalmas, 10-20 méteres antennákkal ellátott, épület méretű "valamik", mint amikor megépültek a '60-as évektől kezdve. Egyébként a Nyemant most újítják fel az oroszok Kazahsztánban, de nagyrészt csak a számítógépeket cserélik ki, ha jól emlékszem a hírre.

David Bowman 2015.09.27. 23:40:14

Valamit építettek ehelyett az oroszok. Legutóbb Kubában állt.

gigabursch 2015.09.29. 12:40:32

1988. december 30-án vették aktív állományba a Csendes-óceáni Flottánál (máshol ez utóbbi: 1989. január 6.).

Végül a NOSzF is november 7-én volt.
Szerintem a források csak abban különböznek, hogy a régi orosz és szovjet datálást vagy az európai datálást alkalmazzák.

A hajóról:
Hááááát, érdekesnek érdekes, de hogy ez miért volt jó... AZt nem tudom.
Viszont a legénysége ugyanazt érezhette mint a Tirpitz legénysége.

Maga Lenin 2015.09.29. 12:56:32

@gigabursch: Hát ez az ok is lehetséges, mondjuk én inkább arra tippeltem, hogy egyrészt máig nem pontosak a források, másrészt van, ahol azt mondják meg (azt hiszem), mikor hagyta el a gyárat a hajó, máshol hogy mikor lettek kész a tesztekkel is a szolgálatba állítása előtt, stb.

red87 2015.09.30. 17:01:27

Kicsit mindig szomorúvá tesz, hogy ilyen nagyra hivatott dolgokat hagynak lepusztulni az oroszok.
Itt egy kép, ezen látszik az Atoll burkolatának sérülése, szerintem ezt inkább kevéssé okozhatta vihar...
photos.wikimapia.org/p/00/01/56/62/58_big.jpg

Nagyon jó az írás, továbbra is az egyik kedvenc blogom, és remélem lesz még oroszos téma :)

red87 2015.09.30. 17:17:56

Az ott a képen amúgy nem lehet az Ural erősen megbontva? Nincs messze az egyik utolsó helytől, ahol fotó készült róla, a hossza stimmel, és a tat kialakítása is.
N43.1263645, E132.340424

Maga Lenin 2015.09.30. 20:58:08

@red87: Köszönjük! Tőlem a következő poszt már készülőben és orosz témájú lesz! :)
Az Urál különösen szomorú, mert nagyon drága és egyedi eszköz volt, mégis lényegében használat nélkül rohadt szét :(
Orosz fórumozók szerint, amint azt írtam is, tényleg nem a vihar, hanem egy daruzás szakította be az Atoll radomját.

red87 2015.09.30. 23:07:10

@Maga Lenin: Ahh, jól hangzik :)
Igenigen, csak azért írtam, mert szerintem is inkább helytálló a daruzós verzió. mert ugye azért az nehezen védhető álláspont, hogy rádőlt egy fa a viharban, nemde? :D

karlmann 2015.10.05. 23:39:16

Elég értelmetlen projektnek tűnik. Nem is értem, mégis hogy gondolták ezt az egészet az oroszok. Ha a saját hazájukban sem nagyon voltak megfelelő feltételek (pl. kikötő) a működésükhöz, akkor a távoli óceánokon mégis hogyan akarták használni? Az olyan apróságokról nem is szólva, hogy egy erősebb óceáni vihar, esetleg tájfun után a legjobb esetben is hetekbe telt volna még a berendezések újrakalibrálása is. Az esetleges sérülések kijavításáról nem is szólva. A használata is elég problémás, hiszen a hajónak jóformán állandó készültségben kellett lennie, hogy "ne késse le" az éppen soros kísérleteket. Vagyis a rendszerben tartása önmagában nagyon költséges, a vele megszerezhető információk pedig kétségesek. Főleg, hogy az elképesztően hatékony GRU és KGB sokkal több adatot szolgáltatott, sokkal gyorsabban, hatékonyabban és még olcsóbban is.

Maga Lenin 2015.10.06. 12:05:53

@karlmann: Amikor az Urál értelméről beszélünk, azért nem árt összefüggéseiben nézni a dolgot. A beépített ügynökök nem biztos, hogy mindig elérhetőek, főleg ilyen esetekben, amikor egy konkrét kísérletről van szó. Nem biztos, hogy a megfelelő jelentésekhez férnek hozzá, vagy hogy időben férnek ezekhez. Ugyanakkor az Urál, a maga alapból 180 napos járőrözési idejével és messzire ellátó érzékelőivel nemzetközi vizeken és azonnal megfigyelhetett bármilyen visszatérő egységet, vagy hosszasan lehallgathatta a parti kommunikációt. (Szóval az legkevésbé sem igaz, hogy lekésett volna bármit is, mivel folyton a helyszínen lehetett lényegében.) Egész más saját kézből szerezni telemetriai adatokat, mint ellenséges jelentésekre hagyatkozni. Sőt, a telepített radarok a hajón hasonlóak voltak a szárazföldi rakétavédelmi radarokhoz, azaz azonnal lehetőség nyílt a saját rendszerek kvázi tesztjére. Ezt más forrás nem tudta biztosítani.
Ami a feltételeket illeti, azok hiányának figyelembe vétele esetén lehet, hogy nem sok minden épült volna a SzU teljes fennállása alatt... Lefogadom, hogy a hajó tervezői úgy számoltak/úgy is tudták, hogy a vlagyivosztoki bázisokat fejleszteni fogják, hiszen más nehéz egységek elhelyezése is probléma volt már korábban, tehát az igény fennállt, és nem is egy hajó miatt. Az persze igaz, de kicsit más kérdés, hogy pénztelenség miatt ez nem történt meg.
A problémát okozó viharokat pedig minden gond nélkül elkerülheti bármilyen modern hajó, efelől nincsenek kétségeim.

David Bowman 2015.10.06. 13:43:55

Nade egy hajót eleve ferdére építeni? Már ott látszott, hogy ez egy elbaszott terv.

karlmann 2015.10.06. 22:58:44

Nos, ahogy a korabeli mondás tartotta a "a KGB mindenhol ott van"! Nélkülük a szovjet hadászati fejlesztések zöme eleve el sem indult volna, mert az adatok jó részét ők szállították. Másrészt a kísérletekről szóló infók is tőlük jöttek, nélkülük azt se tudták, hol lesznek az épp aktuális projektek.

Az, hogy az Ural mindig a helyszínen lehetett volna, az eleve lehetetlen. Miért, mert eleve csak egy ilyen hajó volt. Ha a hajó 180 napot járőrözik, akkor utána vissza kell mennie egy megfelelő felszereltségű kikötőbe, javítás-készletfeltöltés-személyzetcserére, ami csak az ország nyugati felén volt megoldható. Csak az oda-vissza út heteket vett volna igénybe. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen bonyolult hajó működtetéséhez rengeteg magasan kvalifikált mérnökre lett volna szükség, akikből rögtön kellett volna egy váltás is, hogy a hasznos és drága hajó a szabadságolások miatt ne álljon. Szóval egy 180 napos etap után egy legalább ilyen hosszú, vagy még hosszabb szünettel kellett volna számolni. Más lenne a szituáció, ha legalább kettő, vagy több ilyen hajó épült volna, amik felváltva tevékenykedhettek volna. Annak már lett volna értelme.

A megfelelő műszaki feltételek hiánya volt éppen az egyik fontos tényező, ami miatt a Szovjetunió elbukott. Mert mindent csak nehezen, hosszú idő alatt és nagyon drágán tudtak megvalósítani. Ráadásul a drágábban és hosszabb idő alatt fejlesztett rendszerek többsége még rosszabb is volt, mint a nyugati eszközök. Vlagyivosztok fejlesztése több évtizeden át napirenden volt, mégse valósult meg soha a megfelelő mértékben. A viharkárokról meg csak annyit, hogy a mai napig is rengeteg hajó, köztük hadihajók is szenvednek tőlük. Miért? Mert egyszerűen arra kell menniük ahol épp vihar van! Pontosan tudják, hogy ott rossz idő van, de sok esetben maximum arra van csak lehetőség, hogy valamennyire elkerüljék a gócpontokat és ennyi. Másrészt az Ural speciális berendezései - nemcsak a radarok, hanem pl. a szerverek, számítógépek is - amiket eredetileg szárazföldi használatra terveztek, valószínűleg egy erősebb szélben, vagy hullámzásban is könnyen komoly károkat szenvedhettek volna.

Maga Lenin 2015.10.07. 07:45:59

@karlmann: Azt hiszem, a válasz a meglátásaidra két dologban rejlik: elkezdtek építeni még egy hajót, és akkor 2x180 nap az már ugye..., illetve, a hajó kiagyalói talán nem számoltak azzal, hogy pár éven belül összeomlik a világ egyik, minden szempontból legnagyobb országa.

David Bowman 2017.04.25. 18:52:09

@gigabursch: Rég lebontották. Műholdakkal kommunikáló és műholdkövető hajó volt.
Kémkedésre most is van ilyen káposztás hajójuk. Több is.

Maga Lenin 2017.05.24. 22:30:33

@gigabursch: Egy távoli ködbe vesző tervben van ezekről a hajókról posztterv, de addig is amit Bowman úr mondott, az válasz a kérdésedre, annyival kiegészítve, hogy személyzetes űrhajókkal is tartották a kapcsolatot ilyen hajókkal, ha minden igaz.