Tegnapelőtt megkaptam ez első olvasói posztot, aminek nagyon-nagyon örültem! :) Kedves olvasónk, Rollende Landstrasse, alias Porpáczy Richárd jóvoltából olvashattok az első magyar légikatasztrófáról, a Turul nevű léggömb 1903-as lezuhanásáról. Teljesen véletlen, hogy a baleset dátuma 1903. április 2., így éppen ma van a szerencsétlenség 111. évfordulója.

A magyar repülés első halálos áldozatának a szakirodalom Takács Sándort tartja, aki 1912. október 13-án zuhant le Rákosmezőn. Ez akkor igaz, hogyha a merevszárnyú repülés történetét vizsgáljuk, mert csaknem egy évtizeddel korábban már meghalt egy honfitársunk, amikor a Turul léghajó lezuhant Budapesten. A halálos áldozat miatt ez ma katasztrófának minősülő esemény lenne, de mégsem került bele a hazai repülés krónikájába.

1902-ben alakult meg a Magyar Aero Club, amelynek az akkori szokásoknak megfelelően magas fővédnököt is találtak az uralkodóházból, Lipót Szalvátor főherceg személyében. Nem véletlenül esett rá a választás, hiszen a főherceg maga is repült a saját Meteor nevű ballonjával. A klub május 1-jén fényes alakuló ünnepséget tartott, ahol bemutatták a Turul névre keresztelt léghajójukat. Ausburgban készült, 1300 köbméter gázt tudott magába fogadni, és öt személy szállítására volt alkalmas. A korai gázballonok hidrogénnel voltak megtöltve, de a Turulhoz az olcsóbb és a nagyvárosokban könnyen hozzáférhető városi világítógázt használtak.

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia a Turulról fényképezve (ma Ludovika tér, kb. innen készült a felvétel) (Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/tudomany/leggomb-uldozese-automobilon)

Az első felszállás 1902. május 1-jén volt, melyen 4040 méter magasra emelkedtek. A legnagyobb magasságot, 5520 métert szeptemberben érte el a Turul. Az Aero Club szeretett volna léghajó-versenyeket rendezni, de több léghajó nem került az országba, ezért versenytárs hiányában autós léghajó-vadászatokkal keltették fel a sport iránt az érdeklődést. A Turul 150 kilométer megtétele után szállt le, az autós akkor teljesítette a feladatot, ha tizenöt percen belül odaért (itt olvashattok egy ilyen kalandról, azért ez nem lehetett semmi :D, csúnyán szólva XX. század eleji Fast and Furious 6 - walter).

1903, Tattersal (ma itt található az Agip-kút a Kerepesi úton, de a lovarda is működik tudtommal) (Forrás: http://regifotok.nyari61.fotoalbum.hu/viewpicture/pictureid/13511446)

A sárga és zöld színű ballonnal az első világháborúig repültek, aztán a kosara a Közlekedési Múzeumba került, ahol sajnos elégett a második világháború során. Újabb magyar gázballon 1928-ban készült, aztán a modern hőlégballonok megjelenéséig nem volt magyar léghajózás.

A baleset

Felszállás előtt
(Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1903-aprilis/bulvar/szerencsetlen-leghajozas)

1903. április 2-án csütörtökön a lipótvárosi gázgyár udvarán készültek a soron következő repülésre. A világítógázzal töltött ballon fél 9-kor már készen állt a felszálláshoz, de az idő olyan szeles volt, hogy a klub tagjai között vita tört ki, hogy érdemes-e ilyen időben nekivágni a repülésnek. A felszállást a legjobban Tolnay Lajos meteorológus ellenezte, aki a Turul pilótája, illetve akkori szóhasználattal élve kormányosa volt. A vitában végül azok kerekedtek felül, akik ragaszkodtak a repülés végrehajtásához, mert a klub alapszabályában szerepelt, hogy a felszállásnak minden hónap 2-án „jó vagy rossz időben meg kell történnie”. Ezért Tolnay mellett elfoglalta a helyét a három utas: Král Sándor tüzér főhadnagy, aki a repülések állandó résztvevője volt, valamint a két érdeklődő, Kubik Gyula és Ordódy Pál földbirtokosok.

A Turul felszállása a végzetes repülésre (A fotót Karvázy Zsigmond készítette, aki az Aero Club háznagya volt, egyébként pedig a meteorológiai intézet tisztviselője.)

A felszállásnál segédkező utászkatonák eloldották a köteleket, és ezután kézzel tartották földön a Turult. Háromnegyed 9-kor a két földbirtokos kiszállt és Král főhadnagy utasítására a katonák elvontatták a Turult a gázgyár egy tágasabb terére. Amikor az új felszállóhelyre megérkezett a léghajó, a két utas visszamászott a kosárba. Tolnay többször is felszólította őket, hogy hagyják el a Turult, mert ilyen körülmények között nagyon veszélyes a repülés, és nem tudja garantálni a biztonságukat, de a földbirtokosok megmakacsolták magukat, és nem mozdultak. A szél közben olyan erősen rángatta a ballont, hogy még az indulási jel előtt tíz katona kezéből kitépte a kötelet. A Turul először félrebillent, aztán végleg elszabadult, mert akik még tartották a saját kötelüket, már nem voltak elegendően ahhoz, hogy a földön tartsák a ballont. Tolnay hiába kiabált, hogy ragadják meg a lógó köteleket, addigra a Turul olyan magasra emelkedett, hogy azokat már nem érhették el.

A Turul a gáztartály épületének sodródik. A bal oldali alak Ordódy Pál. A képet Ordódy kisebbik lányának, Magdának nevelőnője készítette

Az elszabadult ballon először nekiütközött a gázgyár hatalmas tartályának, és ott egy pillanatra beakadt. Král megpróbálta kinyitni a ballon tetején lévő szelepet, de nem bírta meghúzni a zsinórt. Tolnay segíteni akart neki, de akkor a főhadnagy már mászott fel a kötélzeten, hogy a kardjával kihasítsa a ballont. Egy újabb szélroham kiszabadította a gáztartályba akadt léghajót, amely újra a magasba szökkent. Szemtanúk szerint száz méter magasba szállt fel, de akkorra már Tolnay feltépte a biztonsági szelepet, illetve szökött a gáz azon a hasadékon is, amelyet Král főhadnagy vágott. A Turul süllyedni kezdett, és nekirepült a Vulkán gépgyár kéményének. A kosár annyira megbillent, hogy Ordódy Pál kiesett belőle és a gépgyár tetejére zuhant. Onnan még tovább csúszott volna, de két munkás éppen a csarnok tetején tartózkodott, megmentették az udvarra eséstől.

A Turult továbbsodorta szél, de az egyre kevesebb gáz már nem tudta megemelni. Teljesen kiürülve zuhant Münz Izidor márványtelepére, amely a Vulkán gépgyár szomszédságában volt.

Tömeg veszi körül a lezuhant Turult (Karvázy Zsigmond képe)

Ordódyt azonnal egy magánklinikára szállították. Hatalmas seb nyílt a koponyája hátsó részén, és anélkül, hogy magához tért volna, még az éjszaka meghalt. Tolnay Lajos, Král Sándor és Kubik Gyula csak jelentéktelen zúzódásokat szenvedtek.

Ordódy Pál (1853-1903)

A gépgyár udvarát azonnal lezárták, és másnapig rendőrök őrizték a Turul roncsát. (Valószínűleg csak a kosár esett a márványtelepre, a ballon a Vulkán területére borult rá.) A baleset híre bejárta a magyar sajtót, sok helyen azt lehetett olvasni, hogy Ordódy nem kiesett, hanem kiugrott, amikor látta a közelgő katasztrófát. A mellette utazó Král főhadnagy viszont egyértelműen esésről beszélt.

Ordódy Pál 1853-ban született, apja egy időben közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt. Főiskolai tanulmányait Zürichben és Bécsben végezte, majd fogalmazói állást kapott a földművelés-, ipari és kereskedelemügyi minisztériumban. Néhány éven keresztül a szabadelvű párt országgyűlési képviselője is volt, de apja halála után már csak Komárom megyei birtokán gazdálkodott. A magyar repülés első halálos áldozata tehát egy olyan földbirtokos volt, aki nem aktív pilóta, hanem csak az újdonság iránt érdeklődő kívülálló volt.

Vajon miért ment feledésbe a Turul katasztrófája? A rendőrségi vizsgálat gyorsan lezárult, de vonatkozó szabályok hiányában felelőst nem találtak. 1903-ban még nem volt olyan hatóság, amely a repülést felügyelte volna, így nem is jegyezték külön a repülőeszközök baleseteit. Az is segítette a feledést, hogy a Turult gyorsan helyreállították. A következő „menetrend szerinti” felszállást egy nappal előrehozva május 1-jén újra repült a Magyar Aero Club léghajója.

Ezúttal kedvező volt az időjárás, és a felszálláshoz is jóval tágasabb teret választottak, a Kerepesi út végén, a Keleti pályaudvarral szemben lévő lóvásártérről, a Tattersalról indult a Turul. Vezetője ezúttal Král Sándor volt, utasként vele tartott a magyar Aero Club két tagja, Vojnics Oszkár és dr. Kosztka Emil. Délelőtt tíz órakor emelkedtek fel, és a csendes időben háromórás utazás után a Heves megyei Ivád falu mellett ereszkedtek le.

1903. április 2-án egy másik ballon is felemelkedett az Osztrák-Magyar Monarchia területén, bár az utasokat nem vitt magával. Bécsből engedtek fel egy kísérleti léggömböt. Nagy utat tett meg: még aznap este leszállt a Szeged melletti Dorozsma egyik tanyáján. Tóth Mihály gazda nem nézte sárkánynak a léghajót, mint 1783-ban a francia parasztok. Nagy lélekjelenléttel lekötötte az udvaron a furcsa szerkezetet, majd a rajta himbálódzó ládikát bevitte az elöljáróságra. Négy nyelven írt levelet találtak benne, amelyben felszólítják a megtalálót, hogy sürgönyben értesítse a bécsi katonai léghajó-kísérleti állomást, és becsomagolva adja fel a léghajót az arzenál részére. A jutalma ezért 20 korona volt, amit a sürgöny megérkezésekor Tóth Mihálynak azonnal ki is fizettek.

A Turul kosara elpusztult a második világháborúban, mikor találat érte a Közlekedési Múzeumot. Hasonló Prágában látható a Technikatörténeti Múzeumban. A fonott kosarat „rágombolták” a ballon hálójára, a magasságot a felakasztott homokzsákok ledobásával növelték, és a gáz kiengedésével ereszkedtek.

A cikket egy új témasorozat kezdetének is szánom, amely a technikatörténeti katasztrófákkal foglalkozik. Lesz benne autó, vonat, repülő, hajó és űrhajóbaleset is. Emellett mindenkit bátorítok, hogy amennyiben érdekes cikkeket tud írni kevéssé ismert járművekről vagy eseményekről (nem is kell rövidnek lennie :) ), netán látott, utazott vagy esetleg vezetett ilyet, küldje el nekem a cikket, így talán nem jönnek olyan ritkán a posztok. Richárdnak pedig köszönjük az írást! :)

További képek forrása:

http://www.huszadikszazad.hu/1903-aprilis/bulvar/szerencsetlen-leghajozas

http://kepesrepules.wordpress.com/2013/05/01/evfordulok-2013-majus/