Nincs olyan „világ legszebb, legkülönlegesebb, leginnovatívabb…” autóit összeszedő lista, amelyről ki lehetne hagyni a most bemutatásra kerülő csodaszép autót, az 1948-as Tucker Sedant, vagy ismertebb nevén Tucker Torpedo-t.
A háború utáni fellendülés Amerikában magával hozta, hogy a vásárlók egyre nagyobb, jobb, különlegesebb autókat akartak venni. A – sajnos most épp rosszul csengő – detroiti „Három Nagy” autógyár ült a babérjain, az amerikai autógyártást megroppantó olajválságok még 3 évtizedre voltak, a „japán autó” kifejezést meg talán nem is hallották akkoriban. Mitől vagy kitől kellett félniük Chrysler-éknek, Ford II-nek, vagy a GM-nek? Hát, Preston Tuckertől.
Preston Tucker a Tucker Torpedo prototípusával (Forrás: www.hovermotorco.com)
Mivel a hatalmas autógyárak csak lassan tudták követni a „postwar” (háború utáni) trendeket, sok kis autógyár kezdett kinőni a földből, amelyek az új, egyre szofisztikáltabb igényeket gyorsabban tudták kielégíteni, mint az Autóváros vállalatai. Ezt a trendet lovagolta meg Tucker is. Tucker nagy álmodozó volt, az autókat nagyon szerette, de különösebben nem értett hozzájuk, inkább az üzletben volt otthon, megnyerő modora révén az emberekkel is nagyon tudott bánni. Természetesen nem a 48-as Sedan volt az első próbálkozása az autóiparban. Még a háború előtt készített az amerikai hadseregnek egy könnyű (értsd: 4,5 tonnás) páncélautót, amely a harcjárművek között példa nélkül álló 185 km/h-s (!!!) végsebességre volt képes (egy V12-es Packard motor hajtotta). A "Tucker Turret" (Tucker lövegtorony) végül nem került a hadsereg kötelékébe, mert egyszerűen feleslegesen gyors volt (egyes elképzelések szerint csak arról volt szó, hogy más gyárak szimplán sikeresebben lobbiztak), viszont fejlesztési eredményeit a II. világháborús terepjárók, a Jeep-ek tervezésénél is felhasználták. Tucker giroszkópos lövegtornya viszont hatalmas siker lett a hadászatban, a (bizonyos tartományon belül) bármerre fordulni képes szerkezetet a B17-es és a B29-es bombázókon használták (A Memphis Belle c. filmben sokat szerepel).
A "Tucker Turret" 1937-ből (Forrás: http://images.hemmings.com)
Tucker nem túlzás, hogy betegre kereste magát a hadseregnek eladott szabadalmán, ezért a háború után jó anyagi körülmények között élt. Ekkor határozta el, hogy a "frontról hazatérő, újra munkába álló" amerikaiaknak egy új, az egész autózást forradalmasító járművet fog építeni, amelynek szinte minden alkatrésze túlszárnyalja az akkori csúcstechnikát. Ez volt a Tucker Torpedo.
Elképzelés a Torpedo-ról már nem sokkal a gyártás megkezdése előtt. Felhívnám a figyelmet a kép alján diszkréten közölt 128 hüvelykes (326 centis) tengelytávra, amely 10 centivel nagyobb a 2014-es hosszított S-Mercedesénél (Forrás: http://www.kustomrama.com)
A különleges autónak annyi újítása volt, hogy felsorolni is sok; a legkülönlegesebb a tradicionálisan elöl elhelyezett motor hátraküldése volt, amelyet ráadásul az akkoriban az autózásban még nem megszokott injektoros befecskendező-rendszerrel képzeltek el (utóbbi nem valósult meg). Az autó a merev tengelyek korában független kerékfelfüggesztéssel készült, de a legnagyobb újításokat a biztonsági berendezésekkel akarták elérni. A Torpedo utascellát, biztonsági öveket és tetőbe integrált bukócsöveket is kapott. A kormányoszlop balesetkor összecsuklott, a manapság kizárólagosan alkalmazott biztonsági üveget is a Torpedo-ban vezették be, a szélvédő ráadásul balesetkor ki is pattant a helyéről. Tucker legmerészebb elképzelései, a négy tárcsafék, az alumíniumnál is könnyebb magnézium felnik a defektmentes öntömítő abroncsokkal, illetve a segédkeretes motorbölcső – amellyel a motor-váltó páros cseréje 30 perc alatt elvégezhető volt – sajnos nem valósultak meg, mert a Sedan így túl drága lett volna az amerikai középosztálynak. Az autó avatatlan szemeknek legszembetűnőbb megoldása a teljesen egyedi, három fényszórós homlokfal volt. A két hagyományos lámpát egy – a homlokfal középén elhelyezett – harmadik „Küklopsz” távfényszóró egészítette ki, amely egyébként 10 fokkal el tudott fordulni kanyarban, több mint fél évszázaddal megelőzve ezzel a kanyarfényszórók elterjedését (mivel a középső fényszórók használata 17 államban tilos volt akkoriban, ezeket le lehetett fedni egy takarólemezzel).
A Tucker Sedan mai fogalmaink szerint inkább négyajtós kupé lenne, hátsó ajtajai a Rolls-okhoz hasonlóan hátrafelé nyíltak. Ugyan a képen nem látszik, mekkora, de a mai autók közül szerintem a hozzá leginkább hasonló Audi A7 és a Porsche Panamera a hátsó kerekének a végéig érne. (Forrás: http://ichef.bbci.co.uk)
A Tucker Torpedo-t eredetileg egy hatalmas, 589 köbhüvelykes, azaz több mint 9,6 literes, hathengeres, vízhűtéses, félgömb-égésterű (nem HEMI, az Chrysler-fejlesztés) boxermotor hajtotta, amelynek szelepeit nem vezértengelyek, hanem hidraulikus emelők mozgatták. Az óriási motor alapjárata kevésbé a személyautókat, inkább a nagy dízelmozdonyokat idéző, hihetetlenül alacsony – percenkénti 100 – volt, tehát kis túlzással ilyenkor akár szimpla számlálással is meg lehetett állapítani a fordulatszámot. A motor maximális fordulata is alig érte el az 1200 1/min-t, a kis fordulat miatt a Tucker motorja mindössze 150 lóerős volt, ezzel a prototípus a próbapadon 88 féklóerőt tudott teljesíteni. Mivel az aggregát a nagynyomású olajszivattyú miatt 24 voltos elektromos rendszert és indítómotort követelt meg, rengeteg teljesítmény veszett el ezek meghajtására, ezen felül a motor annyira hangos volt, hogy gyakorlatilag meg lehetett süketülni az autóban. Az óriási lökettérfogat mindössze 6 hengerre volt szétosztva, ezért a jó festékesdoboznyi méretű, nagy tömegű dugattyúk miatt a motor szörnyen lustán vette a gázt. Egy mérnök visszaemlékezése szerint "a Hold gyorsabban kelt fel, mint ahogy az a motor felpörgött"...
A Sedan eredeti hathengeres boxermotorja (Forrás: http://www.ucapusa.com/images/lost_marques/Tucker/Tucker_L2.jpg)
A prototípus motorját ezért lecserélték egy jóval kisebb, eredetileg a Tucker által favorizált léghűtésről vízhűtésesre átalakított, 5,5 literes hathengeres boxerre, amely egy korai Bell-helikopterből származott. Az átalakított motor már bevált, 166 lóerős teljesítménye, de még inkább 510 Nm-es nyomatéka megfelelőnek mutatkozott az üresen 1900 kilós Torpedo mozgatására (a méretéhez és a korabeli autókhoz képest nem volt nehéz).
A Tucker váltója szintén forradalmi volt. Az már a Torpedo idején is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Amerikában egy kényelmesnek reklámozott autót csak automataváltóval lehet eladni, ezért minden gyártó kínált ilyen egységeket (ekkoriban mindössze kétfokozatúak voltak az automaták; egy rövid induláshoz, illetve egy direkt fokozat az utazáshoz. A háromfokozatúak csak később jelentek meg, ahogy a nagysebességű túrázáshoz kedvező, utcahosszú overdrive-ok is). A Tuckerbe eredetileg vásárolni akartak egy kész egységet, de aztán a feltaláló javaslatára egy teljesen új, manapság a robogókon és a hibridautókon alkalmazott fokozat nélküli automataváltót terveztek a Sedan számára, amelyet Tuckermatic-nak neveztek el. Az autó ezzel a konfigurációval hihetetlen 193 km/h-s végsebességet tudott elérni.
A Sedan fokozatmentes automataváltója (balra) és az előválasztó kar (jobbra) (Forrás: http://upload.wikimedia.org, http://oldcarandtruckpictures.com)
A Torpedo a korabeli amerikai léptékkel mérve is hatalmas autó volt. 556 centis hosszával egy bő arasznyival rávert a mai összes európai és japán nagyautóra, de még a mérethajhászásáról híres 50-es 60-as évek Amerikájában sem volt sok típus, ami akkoriban megelőzte volna (legalábbis a szedánok között; a mára teljesen kihalt, négy (!!!) üléssoros, 10 személyes, bárkányi méretű kombik között azért akadt hosszabb). A Sedan 201 centis szélességének köszönhetően egy megtermett ember is keresztben le tudott feküdni benne (az autó hatszemélyes volt, elöl is hárman utazhattak, ami szintén megszokott volt az akkori amerikai kocsiknál).
Az autónak nagyon ritka 2 x 3 (dupla tripla) kipufogóvégződése volt (Forrás: http://4.bp.blogspot.com)
A Tucker Torpedo története a fenti eredmények ellenére igen szomorú. Preston Tuckernek nehezére esett a gyártáshoz, a tervezéshez, és a reklámozáshoz szükséges rengeteg pénzt előteremtenie. 8 millió dolláros hitelt vett fel, amelynek zálogaként egy működőképes prototípust ígért, illetve azt, hogy a szériagyártás első évében 1000 autó készül el (ez hatalmas vállalkozás volt egy „semmiből előteremtett” gyárnak). Tucker annyira bízott az álmában, hogy még az első csavar legyártása előtt úgy kezdte reklámozni az autót, mintha már a szalonokban állna, ráadásul a már említett, de meg nem valósult hihetetlen extrákkal. Az emberek megőrültek a futurisztikus Sedan-ért, több tízezer foglalás érkezett a még nem is létező autóra.
A prototípus nagyon nehezen készült el, és rengeteg hibája volt (a bemutatón pl. nem volt benne hátramenet). Mikor a hitelezők megtudták, hogy Tucker autója még csak nem is létezik, azonnal bíróság elé állították. A sok nehézség ellenére 50+1 autó elkészült (ennyi kellett az USA-ban a szériaautó titulus megszerzéséhez), noha a Tucker vállalat időközbeni csődje miatt nem gyártottak többet a Sedanból (a prototípus „Tin Goose”-on kívül 36 példány készült el, 14-et a lelkes munkások szereltek össze kézzel, 8 darab félkészen állt, amikor a gyárat bezárták). Az autóból egyébként terveztek kabrió változatot is, amelyből végképp nem lett semmi. Tucker-t végül 1950-ben felmentették a vádak alól, de ez már nem hozta vissza az autógyárat. A feltaláló nem sokkal később, 1956 karácsonyán halt meg tüdőrákban. A Torpedók – ritkaságuk miatt – ma hatalmas értéknek számítanak, egy-egy példányuk dollármilliókért cserél gazdát az árveréseken (legutóbb 2012-ben adtak el egyet, közel 3 millió dollárért). Több autókedvelő híresség is Tucker-tulajdonos (Jay Leno, George Lucas). Az 51 darab autó nagy része ma is üzemképes, a legkevesebbet futott példány kilométerórájában mindössze 600 méter van :). Az alábbi videón is egy megmaradt Torpedo látható, 0:19-nél érdemes figyelni :)
A már a korabeli amerikai mércével is különleges autó története annyira érdekes, hogy Francis Ford Coppola, a Keresztapa rendezője 1988-ban „Tucker, az autóbolond” (Tucker: A Man and his Dream) címmel meg is filmesítette, ahol a megszállott feltalálót Jeff Bridges alakította, Michigan állam szenátorát – a film főgonoszát – pedig apja, Lloyd Bridges. A filmben szinte valamennyi működőképes Torpedot láthatjuk, bár jó pár jelenetben (például a valóban megtörtént, 150 km/h-nál elszenvedett hármas borulásnál, amit egyébként tényleg túlélt a pilóta) használtak replikákat. Coppola egyébként szintén tart a garázsában egy Sedant.
A Torpedo története – noha nagyon szomorú – végső soron rámutat, hogy az autógyártás „nem játék”. A háború végével elmúltak azok az idők, amikor egy lángeszű, jó ötleteket felvonultató, de valódi szaktudással nem rendelkező ember egymaga fel tudott építeni egy autógyárat a semmiből. Az autógyáraknak rengeteg pénzre, nyersanyagra, szakemberre volt/van szükségük a minden helyzetben optimális működéshez és a fejlesztéshez, ettől tudnak olcsók lenni. Egy ilyen kicsi autógyár a hatalmas piacon – ha csak nem méregdrága, egyedi ritkaságokat gyárt – egyszerűen nem tudott volna megmaradni. A Tucker sorsát ezért később más, háború előtt alapított kisebb autógyárak sem kerülhették el, mint a Packard, a Studebaker, a DeSoto, vagy a Hudson. Ezeket a gyárakat addig is csak a háború alatti hadiüzemi státusz és/vagy az állami megrendelések mentették meg a csődtől, ezért az 50-es, 60-as években sajnos gyakori eset volt, hogy egy autógyárnak nemes egyszerűséggel elfogyott a pénze.
Az egyik rajongó által épített Tucker-kabrió. Az autót a tető eltávolítása mellett a karosszéria merevségének megőrzése érdekében kétajtóssá alakította át (Forrás: http://forums.finalgear.com)
A Tucker újításait – biztonsági öv, tárcsafékek, befecskendezős motor – az évek során szép lassan átvette a három nagy autógyár, ma pedig már el se tudunk képzelni ezek nélkül egy modern autót. Tuckernek nagy szerepe volt abban, hogy a biztonság kerüljön előtérbe az autótervezésnél, illetve a 48-as Sedanban az egyik legszebb autót tisztelhetjük, amely valaha is készült a világon.
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Tucker_Torpedo
http://www.lemaymarymount.org/vintage-car-collection.htm
http://www.jaylenosgarage.com/cars/tucker/1948-tucker/index.shtml
További képek forrása:
