Techstory

Friss topikok

Címkék

1. rész (12) 10s (13) 1800s (10) 1900s (6) 2. rész (13) 2000s (5) 2010s (5) 20s (12) 2T (1) 3. rész (5) 30s (16) 4. rész (5) 40s (16) 5. rész (3) 50s (17) 6. rész (2) 60s (22) 7. rész (2) 70s (19) 80s (10) 90s (9) ABM (2) amerika (18) AN/ASG-18 (2) APU (1) atom (6) Ausztrália (4) autó (14) baleset (1) bányadömper (1) bejelentés (1) bombázó (2) bomber gap (2) breaking (2) Cheyenne (2) cirkáló (4) Convair (1) Convair Model 200 (2) csatacirkáló (4) csatahajó (9) Dél-Amerika (2) dízel (11) elektronika (6) elfogóvadász (5) ELINT (2) EORSAT (2) erőgép (1) Európa (29) EWR Sud (2) F-103 (1) F-108 (1) felderítőhajó (1) film (2) fly by wire (1) Forma-1 (2) forrás (1) Franciaország (4) GAR-1 Falcon (1) GAR-9 (1) gázturbina (15) gőz (22) gőzturbina (18) GyártásTrend (12) hadtörténet (31) hajó (36) hajókatasztrófák (2) harci gép (8) helikopter (3) hidegháború (7) Iowa osztály (7) Japán (4) játék (1) kamion (7) Kanada (5) katasztrófa (6) Kémhajó (1) képek (3) Kirov (4) kompaund helikopter (1) Közel-Kelet (1) Közép-Amerika (1) közlemény (6) legénység (3) léghajó (3) legkedvesebb hajóim (13) légvédelem (4) live (1) Lockheed (2) löveg (2) maglev (1) Magyarország (2) MAN Turbomotoren (2) MiG-19 (1) Montana (1) MTU (1) műhold (2) Németország (11) North American (2) Olaszország (1) olvasói (3) Oroszország (5) páncélzat (3) radar (9) rakéta (10) reaktor (2) Republic Aviation (4) repülő (13) Road Train (5) Rockwell (International) (2) Rolls Royce (3) RORSAT (2) SAGE (2) SATS (1) Sea Control Ship (2) SM-30 (1) sorozat (39) special (18) STOL (2) stratégia (2) Super Yamato (1) Svájc (1) Svédország (1) szállítás (1) szonár (3) SZU (13) techstory (36) tengeralattjáró (7) Thrust Augmenter Wing (1) top (1) top5 (2) torpedóvédelem (1) történelem (16) tűzoltó (1) tűzvezetés (7) üdvözlet (1) UK (27) US-A (2) US-P (2) USA (49) VAK 191 (3) VFW (3) világűr (2) villamos (4) VJ 101C (2) vonat (15) VTOL (3) XFV-12 (2) XJ-99 (2) YF-12 (1) ZELL (2) Címkefelhő

HTML

A Projekt 1144 Orlan/Kirov osztályú, nehéz nukleáris irányított rakétás cirkálók, 2. rész

2015.08.28. 19:34 Maga Lenin

Folytatódik a Kirovok ismertetése, ezúttal a fegyverzettel és a tűzvezető rendszerekkel. Mivel a név kötelez ("techstory"), igyekeztem kiemelni néhány rendszer működésének érdekesebb elemeit, részleteit. Sajnos az orosz források ellentmondásai, a minden rendszerre jellemző számos elnevezés, valamint az, hogy az elektronikai eszközökről még most sem lehet túl sok konkrétumot találni, eléggé megnehezítette az egyértelmű adatok megadását. Azért a számok nagy vonalakban stimmelnek, úgyhogy ki fog derülni, milyen félelmetes arzenál található meg a cirkálókon! (Az első rész pedig itt érhető el.)

v25343_russian-kirov-class-project-1144-orlan-cgn-w-grani.jpg

 

A vízi és víz alatti célok elleni fegyverzet

A korlátlan hatótáv mellett a 1144-esek legveszélyesebb tulajdonsága, hogy harci eszközök egész armadáját hordozzák, melyek révén nagyon komoly fenyegetést jelentenek mind a légi, mind a felszíni, mind a víz alatti célok számára. Számos fegyverrendszer a hajóosztály tervezése és építése során megjelent korszerűbb változatban, vagy még nem állt készen az első hajó, a Kirov építése során. Ezért az első 1144-es építésének megkezdésével folytatódott a munka, és a kisebb korszerűsítések, változtatások, de főleg a fegyverzet javítása volt a 1144.2 jelű, újabb verziójú cirkálókkal a fő cél. Ezen dolgozott tovább Kupenszkij, majd halála után V. A. Perevaljov vezetésével a tervezőcsoport. Röviden sorra kerülnek az alkalmazott fegyverek, majd a következő részben egy táblázat foglalja össze, hogy a különböző hajók mely eszközöket kapták meg, mivel végül is nem sikerült két egyforma hajót készíteni. (És ebben a források sem egyeznek meg.)

granit_metszve.jpg

A Gránit hajók elleni robotgép metszeti ábrája. Az orrban a kék a radar, a sárga az elektronika és egyéb rendszerek, majd a piros a robbanófej. A hátsó részben egy gázturbinás sugárhajtómű látható, de ez, mint a leírásban szó lesz róla, valószínűleg igazából egy torlósugárhajtómű, ami nem tartalmaz mozgó alkatrészt (forrás)

Az eredetileg tengeralattjárók elleni harcra tervezett cirkálók legfontosabb és legpotensebb fegyverrendszere végül is a P-700 Granyit (Gránit) típusú, hajók elleni robotrepülőgép lett (a robotgép GRAU kódja: 3M45, nyugati kódja: SS-N-19 Shipwreck, azaz Hajóroncs – meglehetősen találó név, amint az a következőkből kiderül). A 1144-esek a felépítmény előtt, süllyesztett indítókban, 47 fokos szögben tárolva visznek magukkal 20 darabot ebből a nem mindennapi méretű és teljesítményű fegyverből. Az egyik ismertetőben találóan „hét és fél tonnás robotizált kamikazéknak” nevezik a Gránitot, és ez nem is áll messze az igazságtól. A P-700 eredetileg a KB-52-ben (52. sz. Tervezőiroda), Vlagyimir Cselomej vezetésével tervezett fegyver volt a Projekt 949(A) (nyugaton: Oscar II) tengeralattjárók számára. A 949-esek elsődleges feladata az ellenséges felszíni hajók, főleg persze az amerikai hordozók, illetve tengeralattjárók megsemmisítése volt. A hajókról indítható változatot jelenleg a 1144-eseken kívül az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozón telepítették. (Ami így a történelem legnagyobb tűzerejű hordozója.) Hordozós repülőszázadok híján az orosz stratégia az amerikai (NATO) nyíltvízi fölény ellen a távolsági bombázók, valamint a hajók, majd a tengeralattjárók fedélzetéről indított, nagyméretű és nagy hatótávolságú, gyakran nukleáris robbanófejjel felszerelt robotgépeket favorizálta. Ennek megfelelően számos típus készült el, de közülük is kiemelkedő teljesítményű a Gránit. A cél a szubszonikus elődök, a P-70 Ametiszt és a P-120 Malachit felváltása, valamint a P-500 Bazalt továbbfejlesztése volt. A fejlesztés 1969-ben kezdődött, és 1983-ra állt szolgálatba a P-700. A hatalmas, 10 méter hosszú, 0,85 m törzsátmérőjű fegyvert egy szilárd hajtóanyagú rakéta gyorsítja fel annyira, hogy beindulhasson a menethajtómű, ami egyes források szerint egy sugárhajtómű, de valószínűbb, hogy egy torlósugárhajtóműről van szó. Mivel tehát a Gránit eredetileg víz alóli indításra lett tervezve, hogy semmilyen módosításra ne legyen szükség a fegyveren, kilövés előtt a 1144-eseken lévő indítócellákat is elárasztják tengervízzel! A folyamat valószínűleg „hard launch” rendszerű, vagyis a gyorsítórakéta még az indítócsőben begyújt.

granit.jpgA Gránit egy példányának indítása. Füstben, égéstermékekben és párafelhőben nincs hiány! (forrás)

A torlósugárhajtóművel alacsony magasságban 1,5, nagyobb magasságban pedig 2,5 Mach, esetleg még nagyobb sebességet érhet el a Gránit. A repülést 2,6 méter fesztávolságú, kisfelületű deltaszárnyak teszik lehetővé. A hatótáv 500-600 km lehet, valószínűleg a repülési profil függvényében. A robbanófej 750 kg tömegű hagyományos, vagy néhány száz kilotonnás hatóerejű nukleáris fejrész lehet. A hagyományosat itt úgy kell érteni, hogy a harckocsik elleni HEAT-hoz hasonló, vagyis kumulatív működésű robbanófejről van szó. Ez a robbanóanyag körül lágy fémet tartalmaz, ami a detonáció során megolvadva tör utat, minden létező anyagot átégetve. Egy Gránit találatának természetesen semmilyen, reálisan alkalmazható páncélzat sem áll ellen.

Hogy a Gránit most következő képességei mennyiben realizálódtak, azt igen nehéz megmondani, minden esetre a tervek szerint igazán impresszív tulajdonságokkal rendelkezik az eszköz. A kilövés után a robotgépet saját, inerciális navigációs rendszere vezérli, de a horizonton jóval túli célokról útközben képes adatokat venni, és ez alapján pontosítani a pályáját. Ez az indítóplatformról történik, mivel az rendelkezik a megfelelő vevőkkel, hogy mind a tengerészeti légierőtől (Tu-95RC, Kamov helikopterek), mind a Legenda fedőnevű, műholdas rendszertől adatokat kapjon. Erre szolgálnak a Korall-BN (Korall) rendszer antennái. A Legenda elektronikus felderítő (lehallgató) USz-P és a vízfelszínt figyelő radarokat hordozó USz-A típusú, kétféle műholdból álló rendszer, de valószínűleg az utóbbiak már nem üzemképesek (a ’90-es évek óta). A Gránit bevetése általában rajokban történik, eredetileg az Oscar II tengeralattjárókról kilőtt példányok más típusú, a Tu-22M tengerészeti bombázókról kilőtt robotgépekkel együtt támadtak volna, összesen akár 100 feletti támadóval túlterhelve az amerikai hordozós harccsoportok (CBG-k) légvédelmét.

granit_kursk.jpg

A képen a Kurszk tengeralattjáróból kiemelt egyik, kilövés előtti, „összecsomagolt” Gránit látható. Bár 50 tonnás darun függ, azért ennyire még a láthatóan óriási P-700-as sem nehéz (forrás)

granit_elotte.jpg

Felül egy Gránit nyitott szárnyakkal, de még rajta az indítás után pillanatokkal leváló orrkúp, alul pedig repülés közbeni állapotában. (Gyakori illusztráció a P-700-ashoz egy kilövéskor készült kép, amin hátulról látható az éppen induló robotgép. Ez a Kuznyecov Admirális hordozóról készült, és látszik rajta az éppen elrepülő orrkúp.) (forrás: fenti, lenti)

granit_kozben.jpg

A Gránitok 4-8 gépes rajokban haladtak, amiből egy robotgép nagy magasságba emelkedve pásztázta az óceánt a célokat keresve. Ez a radar aktív módjával történt, de csak rövid kisugárzásokkal, hogy megnehezítsék a Gránit észlelését. A közbenső időben a robotgép passzív vevőivel próbálta bemérni a CBG által kisugárzott jelek alapján elsősorban magát a hordozót. A begyűjtött adatokat dedikált adatátviteli rendszeren keresztül küldte tovább a magasan repülő példány a többi, a tengerfelszínhez közel száguldó társának. Ha a „vezért” lelőtték volna, automatikusan egy másik Gránit emelkedett volna a helyére. A fentebb repülő példány továbbá a magasságát is folytonosan változtatta, saját védelme érdekében. A célhoz közelítve minden robotgép előre betáplált kitérőmanőverek közül választva támadott. Egyes források szerint létezett infravörös vezérlésű verzió is, valamint részben páncélozva voltak a robotgépek, elkerülendő a nyugati Phalanx és hasonló rendszerek gépágyúitól való súlyos sérüléseket. Elvileg a zavarójeleket követő irányítási módban is képes bemérni a célt a P-700 („Home on Jam” mód). Minden esetre, egy legalább 1,5 Mach sebességű, üzemanyag nélkül is több tonnás, valószínűleg acélból készült robotgép becsapódása még a robbanófej esetleges hibája esetén is iszonyú károkat tud okozni. Nem véletlen, hogy az amerikaiak, többek közt a Gránitra válaszul, kifejlesztették az infravörös önirányítású rakétákat használó RIM-116 RAM pontvédelmi rendszert, mivel a jól bevált Phalanxot kevésnek érezték az új, pusztító, és főleg nagyon gyors célpont ellen.

shipwrecks.gifNem csoda, hogy az amerikaiak szükségét érezték a Phalanxnál jobb pontvédelmi fegyvernek. A gif egyetlen Gránit találatát mutatja egy 244 méteres komphajó ellenében. (A "dupla csík" csak a vízfelverődés miatt van, ahogy arra kommentjében"indiscriminating power" felhívta a figyelmet, köszönjük neki!) Ugyan a kompot nem készítik fel ilyesmire, de alapvető építése, az alkalmazott acélok és hasonlók nem sokban térnek el a hadihajóktól, páncélzat szintén nincs se a polgári, se a katonai hajókon immár. Látható, hogy a robbanás kb. 150 méterre a hajó belsejében következik be, addig tör át a kumulatív hatású fejrész, majd totális pusztítás történik gyakorlatilag minden irányban. A hajótest kis szerencsével egyébként lehet, hogy úszóképes maradt még ebben az esetben is, de az biztos, hogy ezen kívül másra nem lesz jó (forrás)

Persze a 1144-eseket is ellátták pontvédelmi fegyverrendszerrel, hiszen a távoli vizeken feltétlen számolni kellett víz alól vagy repülőgépekről indított fegyverekkel. Eleinte az AK-630 és AK-630M gyorstüzelő gépágyúk, majd a Kortik nevű, rakétákat és gépágyúkat is alkalmazó rendszer állt szolgálatba. (A Kortik talán Kas(h)tan néven jobban ismert (Tőr/Gesztenye); utóbbi valójában az exportra gyártott rendszer elnevezése.) Mindkét rendszer „parancsnoki modulból” és rendszerint a hozzá tartozó (legalább) két „harci modulból” (a fegyveres torony) áll.

Az AK-630, mint neve is jelzi, egy hatcsövű, 30 mm-es, Gatling-rendszerű, vízhűtéses, nagy tűzgyorsaságú és tűzerejű gépágyút alkalmaz, amihez végtelenített rendszerű lőszertáplálás szállít tornyonként 2000 lőszert. A konstruktőr eredetileg a Sport- és Vadászfegyvereket Tervező Iroda volt – általános szovjet módszer volt, hogy hatalmas vállalatok gyártottak mindenféle terméket. A gázelvezetéses működésű, elektromos elsütésű gépágyú kb. 5000 lövés/perc tűzgyorsasággal zúdított nagyméretű, 30 mm-es lőszereket a beérkező rakéták vagy bombák útjába. Mint minden ilyen rendszernél, az elv az volt, hogy a lövedékzáporból néhány eltalálja a célt, ami így legalább annyira megrongálódik, hogy nem tudja tartani irányát, és a hajót elvétve a vízbe zuhan. A rendszert hosszas tesztelés után, csak 1976-ban nyilvánították bevethetőnek, de már 1979-től az AK-630M-et gyártották, mely főleg a problémás tűzvezető rendszeren (Vimpel) javított.

the_ak-630_gatling-action_six_barrel_gun.JPEG

Az AK-630 torony egy 1985-ös képen. Masszív beépítés, alacsony profil, egyetlen hatalmas gépágyú (forrás)

ak_630_vezerles.jpg

Az AK-630-hoz tartozó operátorállás, vagyis a „parancsnoki modul” kezelőfelülete, azaz a Vimpel rendszer egy része. Hamisítatlan ’70-es, ’80-as évek (forrás)

Persze a feladat nehézsége miatt nem csoda, hogy a szovjet mérnököknek súlyos gondjaik voltak: egy mozgó, dülöngélő hajóról kellett eltalálni egy 1000 km/h-val vagy esetleg még gyorsabban közeledő, nagyon kicsi és még esetleg kitérő manővereket is végző célt, ami mérete miatt eleve nagyon nehezen észlelhető, és minderre néhány másodperc áll rendelkezésre. A gépágyúkat -12 és +85 fok között lehet emelni, vízszintesen pedig teljesen körbe tud forogni a torony. A hatásos lőtávolság 3-4 km. A rendszert az osztály hajói közül csak a Kirovon alkalmazták volna, mégpedig nyolc toronnyal, tornyonként 6000 lőszerrel, és négy Vimpel rendszerrel. A Kirov ugyanis az egyetlen 1144-es típusú hajó, a többi megépült cirkáló a 1144.2-es számon van nyilvántartva. Ezek eredeti nevükön: Frunze, Kalinyin, Jurij Andropov (ma: Nagy Péter); a kommunista mozgalom és párt ismert személyiségei után elnevezve. (Minderről bővebben a következő részben!) Mint egy későbbi képen látható, a Frunze még szintén az AK-630M tornyokkal volt felszerelve egy ideig.

A végsőnek szánt konfigurációban a 1144.2-esek 6 db, egyenként kb. 10 tonnás 3S87 Kortik tornyot kaptak, melyek két, az AK-630-éval azonos, AO-18 típusú gépágyút és nyolc tűzkész, 9M311 jelzésű, kétfokozatú, parancsközlő vezérlésű rakétát biztosítanak egyidejűleg. A két gépágyú megnöveli a közeli célpontok elleni megsemmisítési valószínűséget, a rakéták pedig megduplázzák a rendszer hatásos lőtávolságát. A Tulai Gépgyár által kifejlesztett Kortik tornyán, az AK-630-től eltérően, saját célkereső és tűzvezető radart, valamint televíziós keresőrendszert is találunk. Utóbbi, bár csak megfelelő látási viszonyok között, de biztosítja az elektronikai zavarás alatt történő bevetést. A gépágyúk tehát megegyeznek az AK-630-asnál leírttal, a rakéták viszont elég egyedi kialakításúak.

kortik_nagy_p.jpg

Az egyik Kortik torony a Nagy Péteren. Háttérben az AK-130 löveg, felemelt csövekkel (forrás)

kortik_torony.jpgA Kortik tornya rakétákkal és gépágyúkkal (rengeteg jobb minőségű, színes képen rakéták nélkül szerepel a Kortik) (forrás)

9m311.jpg

A 9M311, eredetileg a Tunguzka, illetve a Kortik rakétája: jól látható a két fokozat (forrás)

A 9M311-est eredetileg a Tunguzka lánctalpas csapatlégvédelmi jármű számára készítették el. A rakéta egy szélesebb első fokozattal rendelkezik, ami kiégése után leválik. Amíg azonban működik, a fegyver csak igen korlátozottan képes manőverezni, bár négy vezérlőfelület által lehetséges a kiáramló gázsugár eltérítése. Ez okozza a nagy, 1,5 km-ben (újabb változatoknál 2,5 km!) megadott hatásos minimális lőtávolságot. A felgyorsított, kisméretű második fokozat viszont ezután nagyon hatékony tevékenységre képes. Ezt segíti, hogy a rakéta nem hordoz végfázisú irányítórendszert, hanem csak vevőket és az ezekhez kapcsolt robotpilótát. A vevők az indító komplexumtól kapják meg a cél adatiból képzett parancsokat, amiket a fedélzeti számítógép konvertál kormányparancsokká a négy irányítófelület számára. Ez a fokozat egy kisebb teljesítményű, kb. 600 m/s sebességet fenntartani képes hajtóművet tartalmaz, az elsőhöz hasonlóan szilárd tüzelőanyaggal. Eredetileg lézeres közelségi gyújtót alkalmaztak, de az újabb rakétákon már rádiós rendszer van. Az 57 kg-os rakéta 9 kg-os harci részt képes 8, az új verziónál 10 km-re eljuttatni. A rendszer egy tornya a nyolc tűzkész rakétán kívül 32 másikat tartalmaz, amiket alulról lehet rátölteni automatikusan. Ahogyan a többi hajófedélzeti szovjet/orosz rendszert, ezt is nagyfokú automatizáltság jellemzi. A 1144.2-eseken két torony található a Gránitok indítói mellett, elöl, és oldalanként 2-2 darab hátul, a felépítmény szélein. Mindkét pontvédelmi rendszer képes kisebb hajók, helikopterek és közeli repülőgépek ellen is tevékenykedni.

ak100.jpg

A Kirov hátsó része 1986-ban, az Atlanti-óceánon fotózva. A két AK-100 torony felett, kicsit előrébb van a számukra célkeresést és tűzvezetést biztosító MR-145 rendszer radarja. Jól látszik még a Fregat radar és a csónakdarutól hátrafelé egy RBU-1000 kilövő is (forrás)

Hagyományos tüzérséggel is ellátták a cirkálókat: a Kirov 2 db, különálló toronyban elhelyezett 100 mm-es löveget, az újabb hajók pedig egy darab, kétcsövű, 130 mm-es löveget kaptak.

Az AK-100 jelű, 100 mm-es löveg 60-as kaliberhosszúságú csővel maximum 21,5 km-re képes ellőni. Az irányzást az MR-145 tűzvezető rendszer radarja, lézer távolságmérője és televíziós keresője biztosítja. Az elektromos motorok által mozgatott tornyok természetesen csak korlátozott szögben tudnak előrefelé fordulni, mivel a 1144-eseken blokkolja őket a felépítmény. Egy torony, a hozzá tartozó tűzvezető rendszerrel együtt, 45 tonnát nyom, és 5 vagy 6 fő kezeli. A tűzgyorsaság 30 vagy 60 lövés/percre állítható be, a csőemelési szög -10 és +85° közötti, a mozgatás mindkét síkban kb. 30 fok/s sebességű. A löveg elvileg többfeladatú, felszíni és szárazföldi célokon kívül légvédelmi feladattal is bevethető. A célnak megfelelően nagy robbanóerejű és rádiós közelségi gyújtós lőszerekkel tüzelhet. Az AK-100 1978-tól állt rendszerbe, és számos, most is szolgálatban álló szovjet-orosz hadihajón telepítették.

Az AK-130 gyakorló lövészete. Megmutatják a torony alatti lőszertárolót is az automatikus lőszertovábbító rendszerrel együtt. A videó második részében pedig a Kortik látható, szintén "munka közben" is

Az újabb, AK-130 jelű, kétcsövű löveg a 1144.2-eseken egyetlen toronyban van beépítve, szintén a felépítmény mögött, a helikopterleszálló előtt. Az 55-ös kaliberhosszúságú csövek vízhűtésűek, és 28 km maximális, illetve a felében megadott effektív lőtávolságot biztosítanak. A tűzgyorsaság a két ágyúra vetítve 20-86 lövés/perc. Az MR-184-eshez tartozó radar 75 km-es észlelési és 40 km-es célkövetési hatótávval rendelkezik, de a távolságmérést a lövéshez szintén lézeres távmérő segíti. A teljes tüzelési folyamat automatikusan működik, a töltőgép három tárból választja ki és tölti be a megfelelő lőszert, mely szintén nagy robbanóerejű vagy légvédelmi közelségi gyújtós típus lehet. (Jellemző az orosz nyelvű forrásokra, hogy a partra szállást támogató feladatkört is említik mindkét löveghez, ami magában persze lehetséges lenne, de a teljesen más célokra tervezett rombolók és cirkálók, amiken elsősorban telepítve vannak ezek a lövegek, sosem mennének olyan közel a parthoz, hogy hatékony támogatást biztosíthassanak a tengerészgyalogságnak.)

A Kirov és a többi három hajó a tengeralattjárók elleni fegyverzetében sem egyezik meg. A nagy hatótávú, tengeralattjárók elleni „rakétatorpedó” rendszer teljesen eltérő az alap és a továbbfejlesztett cirkálók között. A Kirov a Metel (Hófúvás, nyugaton: SS-N-14) nevű rendszert hordozza, testvérhajói viszont a Vodopad-NK (Vízesés, nyugaton: SS-N-16) elnevezésűt. Ezek a fegyverek többféle verzióban állnak rendelkezésre, és általában alkalmasak felszíni hajók elleni harcra is a hordozott torpedó révén.

Az RPK-3 Metel a Kirov orr-részén található egy különálló, a fedélzeten lévő konténerben, mely valamelyest páncélozva van. A két részben 2x2-es elrendezésben 8 eszközt tartalmazó konténer megemelhető valamennyire az indításhoz. A normál helyzetű konténert az előtte lévő, fedett részből (ahol a többi hajón a 3K95 Kinzsal indítóinak egy része van) után lehet tölteni; ezt egyetlen másik, Metelt használó szovjet/orosz hajón sem lehet megtenni a küldetés alatt, csak a kikötőkben. A tényleges fegyver nem más, mint egy P-120 Malachit robotrepülőgép az alá függesztett torpedóval. A rádió-távvezérléssel működő robotgép az ellenséges tengeralattjáró feltételezett helye fölé repül, és ott leoldja a torpedót, az pedig önállóan kísérli meg felderíteni a célt. A rendszer kb. 50 kilométeres bevetési távolságot biztosít ily módon, tehát az ellenséges torpedók hatótávolságán kívül tud maradni a saját hajó. A cél helyzete származhat például a hajó saját helikoptereitől vagy más repülőgépektől és tengeralattjáróktól.

11866212_527549384060320_4424638491438217630_n_metel_ss-n-14.jpg

A Metel egy másik hajón lévő, "laposabb" indítója, kilövési állapotba fordított takarólemezekkel. Kiválóan látszik, hogy a Malachit alá van függesztve a torpedó. A kép legtetején egyébként egy viszonylag újabb verziójúnak tűnő Fregat radar antennája látható (forrás)

A Vodopad-NK kezdeti működését bemutató videó. 33 másodpercnél már a második indítás füstje látható, majd ennek a rakétatorpedónak az emelkedése követezik. A videó címében tévesen szerepel az RPK-7 megnevezés, az a rendszer tengeralattjáró-fedélzeti verziójának a neve

rpk-6.jpg

Maga a fegyver az RPK-6-osnál: a hátsó rész a szilárd hajtóanyagú rakéta, az első pedig egy torpedó (forrás)

A 1144.2 cirkálókon az RPK-6 Vodopad-NK, hasonló feladatú, de már kb. 100 km távolságban is bevethető rendszert alkalmazzák. Ez szintén egy 533 mm-es torpedót szállít nagy távolságra, de létezik 650 mm-es torpedó számára alkalmas verzió is. Az eredeti Vodopad rendszer tengeralattjárók számára készült, az NK a felszíni hajók torpedóindítóiból alkalmazott verzió. Egy nagyméretű, szilárd tüzelőanyagú rakéta ballisztikus pályán, szuperszonikus sebességgel juttatja el az orrára szerelt torpedót, esetleg (nukleáris) mélységi bombát a kívánt helyre. Az indítás gázgenerátorral történik („cold launch”), a PTA-53-1144 jelű, a cirkálók két oldalán lévő 5-5 csőből, így ehhez a rendszerhez a Metelnél (talán 8+8 db) több, 30 fegyver tartozik.

Mivel a források egyik fele említi, a másik pedig nem, sajnos nem világos, hogy az RPK-2 Vijuga (Hóvihar) nevű, tulajdonképpen az előzőhöz teljesen hasonló rendszerhez tartozó rakétatorpedókat alkalmazhatják-e a cirkálók. Magukból a torpedóvető csövekből több fajta, a szovjet/orosz tengerészetnél szolgálatban álló típus indítható, amíg azok a szabványos, 533 mm-es méretűek.

 

Közeli, felszín alatti célok, így torpedók, sőt, akár katonai búvárok ellen is alkalmazhatók az RBU sorozatú rakétavetők, melyek szintén eltérő fajtákban állnak rendelkezésre a négy cirkálón. Ezek kisebb méretű, a fedélzet alól tölthető, nem irányított rakétákat kilövő eszközök, melyek néhány kilométer távolságig vethetőek be. A kilőtt rakéták mélyvízi bombákat juttatnak el egy nagyjából kör alakú területre, ahol azok gyors süllyedéssel próbálják eltalálni a célt. A bombák vagy kontakt módban robbannak, vagy egy előre meghatározott mélységet elérve. (A vízben történő közeli robbanás hatása is nagyon erőteljes lehet a célpontra.) Az RBU-k működése tehát ugyanolyan, mint a világháborús „Hedgehog” kilövőké, amiket a német tengeralattjárók ellen alkalmaztak a szövetséges rombolókon.

rbu-1000.jpg

Egy RBU-1000 állvány a Projekt 1134B/Kara osztályú cirkáló, a Kercs fedélzetén, 2012 júniusában fotózva (forrás)

Az RBU-1000, mint nevéből is következik, 1 kilométerig hatásos. A fedélzeti indító a megfelelő szögbe forgatva, szintén beállítható emeléssel képes indítani hat darab, 305 mm-es RGB-10 rakétát. Ezek egyenként 100 kg-os mélységi bombákat juttatnak a vízbe, a maximális bevetési mélység 400-500 méter, a kilövés pedig legalább 100 m-re lévő célok ellen lehetséges. Az indítás lehetséges egyes rakétáktól az összes egyidejű kilövéséig.

Az előd, az RBU-6000 (Szmercs-2) kisebb, 213 mm-es rakétákat alkalmaz, de 12 indítótubussal van ellátva a fedélzeti egysége. Az RGB-60 jelű rakétákon kívül 90R jelű, irányított mélységi bombákat is ki lehet lőni a rakétákkal. Ezek meghajtás nélkül, de saját szonár irányításával próbálják eltalálni süllyedésük közben a tengeralattjárókat, maximum 1000 méter mélységig. A robbanótöltet is csak 19,5 kg, tekintettel az irányítás miatt feltehető nagyobb pontosságra, és a töltet kumulatív kialakítású, hogy nagyobb eséllyel képes legyen átütni a cél burkolatát. Hatótávolsága miatt az RGB-60 rakéták segítségével a rendszerrel akár parti célokat is tűz alá lehet venni, de itt ugyanaz mondható el, mint a fedélzeti lövegeknél: nem célszerű a rombolókkal és cirkálókkal néhány kilométeren belülre hajózni az ellenséges partokhoz.

Az RBU-12000 vagy elterjedtebb nevén Udav-1 (Boa-1) szintén 305 mm-es rakétákat alkalmaz, de hatótávolsága csak 3 km, és többféle fejrésszel is elláthatóak a rakéták, amivel az eszköz az eddigieken felül több feladatra is bevethető. A 111SO vagy 111SO2 típusú töltetek elterelő célként szolgál az ellenséges akusztikus célkeresésű eszközök számára, míg a 111SZ jelűek a vízbe érkezésük után szintén akusztikus elvű közelségi gyújtójukkal „aknamezőt” képeznek az ellenséges torpedók számára. A 111SG töltetek a korábbi, RGB rakétáknak megfelelő feladatúak, vagyis adott mélységbe elérve vagy érintkezésre robbanó mélyvízi bombák. Az Udav-1 tíz indítócsővel rendelkezik, és maximum 600 méter mélyen lévő célpontok ellen képes tevékenykedni.

rbu-6000.jpg

Az RBU-6000 kiállítva, előtte a 90R mélységi bomba (forrás)

rbu-12000.jpg

A meglehetősen hasonló RBU-12000 indító. Szembetűnő, hogy milyen egyszerű szerkezetű eszközökről van szó. Az automatikus utántöltéshez a csöveket függőleges helyzetbe fordítják, és a fedélzet alól jönnek fel az újabb sortűzhöz szükséges rakéták (forrás)

pk-2.jpg

A PK-2 önvédelmi rakétavető, a hozzá rendelkezésre álló, különféle rakéták, valamint a kilőtt töltetek aktiválódása és az általuk keltett, infravörös tartományú zavarás (forrás)

A hajók önvédelmi céllal a PK-2(M) rendszert is hordozzák. Ez két darab, egyenként kétcsövű, 140 mm-es rakétavetőt jelent, amelyekhez 400 zavarótöltet áll rendelkezésre. A távvezérelt eszközt az eddigiekhez hasonlóan, a fedélzet alól töltik automatikusan. Egy indító percenként 30 olyan töltet kilövésére képes, melyek legfeljebb 6 km távolságba és 1 km magasságba repülhetnek. A nagyobb számban is rendszeresített töltetek közül a diplólfelhőt létesítő lövedék a TSP-47, az infravörös tartományban zavaró hőjelet kibocsátó a TSC-47, míg a vízfelszínen úszás közben működő, nagy mennyiségű füstöt generáló, a lézeres és optikai célkövetést lehetetlenné tévő töltet a TST-47. Ezek körülbelül 40 kg-os tömegű, 1,1 méter hosszú, igazi tüzérségi lövedékre hasonlító eszközök. A kilövést a Tercija (Harmadik) nevű számítógép időzíti, minden bizonnyal a hajón elhelyezett radarok és besugárzásjelzők adatai alapján.

 

Légi célok elleni fegyverzet és helikopterek

A légvédelmi rakétarendszerek sem egységesen lettek telepítve a négy testvérhajóra. A legbelső védelmi vonalat képező, akár kisebb felszíni célok ellen is bevethető pontvédelmi rendszereken (AK-630 és Kortik) kívül a cirkálókat felszerelték a szárazföldi légvédelmi rakéták többfajta, tengeri alkalmazásra átalakított verziójával. (A légvédelmi rakétarendszereknél szokásosan meg kell jegyezni, hogy a hatótáv és hatómagassági adatok mindig a cél optimális, nagy sebességgel, egyenesen, szemben közelítő mozgására vannak megadva, amikor nincs zavarás, stb., egy szóval minden körülmény ideális a rakéták számára.)

osza.jpg

A Kirovon lévő Zif-122 indítóállvány, rajta két 9M33M rakétával (forrás)

A legközelebb lévő célpontok ellen a 9K33 Osza (Darázs) rendszer 4K33 Osza-M (majd Osza-MA) tengerészeti verzióját vethetik be a cirkálók. Az eredetileg mobil, csapatlégvédelemre szolgáló rakétarendszer hajóra telepíthető verziójánál kevésbé számítottak a méret- és súlykorlátozások, ezért az irányítórendszert pontosabbá tudták tenni. A rakétával legfeljebb 7 km magasan és 15 km távolságban repülő célpontokat lehet támadni. (Ezek az adatok a nagyobb, 170-190 kg-os rakétára vonatkoznak (9M33M3), de vélhetően a hajófedélzeti változat ezt használja, nem az eredeti 9M33M-et. Ennek a nagyobb rakétának jelentős, 40 kg-os a robbanófeje.) A rakéta, hasonlóan a Kortikhoz, rádió parancsközlő vezérlésű, de zavarás esetére, megfelelő időjárás esetén, az orosz légvédelmi eszközöknél megszokott módon, televíziós célkövetés is lehetséges. A gyorsító és menetfokozattal rendelkező szilárd hajtóanyagú rakéta képes a fegyvert 1 km/s sebességre is gyorsítani kis időre. A cirkálókon a rakétákat a Zif-122 jelű, körbeforgatható és beállítható szögű állvány indítja. Egy állványon két rakéta található, és utántöltéshez, valamint nem harckész állapotban a fedélzetbe visszahúzva helyezkedik el, a hajóhíd előtti részen, két oldalt (egy-egy állvány). Összesen 44 rakéta áll rendelkezésre.

osza_kirovon.jpg

A Kirov bal oldala a kémények mellől fotózva, 2005-ben, Szeveromorszkban. Balra lent rögtön a kerek rész a 4K33 indítójának háza; a Zif-122 behúzott állapotban. Fentebb (előrébb) a két bal első AK-630M torony, nagyjából középen, a hajó orra felé pedig a Metel indítókonténere (forrás)

sa-n-9_battlecruiser_frunze.JPEGA Frunze 1986-87-ben indít egy 9M330 rakétát az elöl lévő állások egyikéből (forrás)

A 1144.2-eseken az Osza-M(A) mellett a sokkal korszerűbb 9K330 Tor (Tórusz) rendszer hajófedélzeti verziója, a 3K95 Kinzsal (Tőr) áll rendelkezésre. (A negyedik hajón, a Nagy Péteren pedig csak ez, az Osza már nem.) A rakéták a 9M330 vagy 331 típusúak lehetnek, melyek 10-6000 méteres magasságban és kb. 12 km távolságig vethetőek be. A kilövés gázgenerátorral történik, majd 20 m magasan gyújt be a hajtómű. Ekkor aktiválódnak az orr mögött valamivel elhelyezett pirotechnikai töltetek közül a vezérlés által kiválasztottak, amik azonnal a kívánt irányba lökik a függőlegesen elindult fegyvert. A rakéta kiégése után a találat valószínűsége kevésbé csökken, mint más esetekben, mivel a gázdinamikai kormányzáshoz a megmaradt kis töltetek még működésbe hozhatók a végfázisban. A szintén rádió távvezérlésű rakéta az Osza-M nagyobbik változatához hasonló méretű és tömegű (2,9 m hossz, 167 kg induló tömeg). Szintén az Osza-M-mel egyező tulajdonság, hogy az eredetiben használt mobil lánctalpas indító helyett a hajókon több a hely, ezért nagyobb, így jobb radar és vezérlőrendszer helyezhető el. Ennek köszönhetően 4 különböző célra egyidejűleg 8 rakéta lehet úton, és tartalék infravörös célkövető berendezés is rendelkezésre áll elektronikai zavarás esetére. A 3K95 minden esetre elég hatékony lehet a közeli légi célok, helikopterek, szubszonikus robotrepülőgépek ellen. Az elöl lévő indítók (2 db 2x2-es, egyenként 8 rakétás indító) a Metel helyén vannak, hátul pedig a helikopterleszálló mellett (2 oldalt 1-1 oszlop, 4-4 nyolcas indító), összesen 128 rakétával. A bevetés még a hajók 20 fokos dőlése esetén is lehetséges.

arkr_kalinin_bow_highlighted.jpg

Az eddig említett fegyverzet, illetve a most következő Sz-300 indítóinak nagy része, egyenként bejelölve, a Kalinyinon, elöl. A sárga (a Metel helyén) a 3K95 Kinzsal, a kék az Sz-300F Fort, a zöld a 3M45 Gránit, a rózsaszín a 3S87 Kortik (a két elöl lévő, a négy AK-630M helyett), míg a piros (az egyik oldali) 4K33 Osza-M(A). A híd ablaksora előtt, kb. két szinttel lejjebb, valamivel előrébb van az Osza rendszer számára a két radarállomás (a jellegzetes, két antennás egységek; lásd később) (forrás)

A cirkálók legfontosabb légvédelmi fegyvere kétségtelenül az Sz-300 közepes hatótávú légvédelmi rakétacsalád tengerészeti változata, az Sz-300F (Fort, Erőd), illetve annak újabb, Sz-300FM (Fort-M) verziója. Az Sz-300F fejlesztését az Almaz irodától az Altair Tengerészeti Rádióelektronikai Tudományos Kutatóintézet vette át, mely addig és azután is a szovjet hajófedélzeti légvédelmi eszközöket tervezte. (Mára az Almaz-Antej vállalatcsoportba olvadt az Altair is.) Az alapváltozattól kissé eltérő, 5V55RM típusú rakéta alkalmazásával a hatótáv 7-90 km közöttire növekedett, és 25 métertől 25 km-es magasságig, valamint 4 Mach sebességig emelte a cél lehetséges paramétereit. (A szokásos módon, a kezdeti verzióknak gondot okozott az 500 m alatt repülő célok kezelése.) A vezérlés a repülés nagy részén parancsközlő módon történt, majd a cél közelében félaktív lokátoros önirányításba váltott át a rendszer. Ehhez a hajón lévő tűzvezető radar sugározta be a célt, és a vett visszaverődésekből számolta ki a kormányparancsokat a rakéta. A rakéta elég nagy méretű, mivel 7 méter a hossza, 0,45 m az átmérője, 1,45 tonna az induló tömege, és 100 kg-os fejrésszel rendelkezik. (Érdemes felidézni, hogy a levegő-levegő rakéták esetén 10-20 kg-nál nehezebb robbanófejet már szinte nem találni, és azok is képesek még nem közvetlen találat esetén is lelőni a légi célokat.) A Kirovokon a Gránitok előtt, gázgenerátoros indítással került elhelyezésre az Sz-300F, 4x3-as elrendezésben, nyolc rakétát tartalmazó, hengeres függőleges indítócellákban. (A cellákat egy-egy közös, téglalap alakú fedél borítja, és nem láthatóak egyesével tárolási állapotban.)

raketak_lent.jpg

Az Sz-300 (és 400) rendszerhez tartozó rakéták egy része: a nagyméretű 48N6E, alul pedig állványon a két kisebb, a 9M96E2 (kicsit nagyobb), majd a 9M96E, melyekből négy fér el egyetlen indítócsőben. A hajókon alkalmazott, megfelelő változatok nem sokban térnek el (forrás)

Az utolsó 1144.2-es már megkaphatta az újabb, Sz-300FM nevű verzióját is az Sz-300 családnak. Ez az Sz-300PMU1 Favorit szárazföldi változaton alapul. Az FM a TVM (Track Via Missile, célkövetés a rakétán át) irányítási módszerrel működik: a hajófedélzeti radar besugározza a célt tűzvezető módban, amit a rakétába épített vevő vesz, majd a mért értékeket visszaküldi a hajóra, ahol egy antennával veszik ezt, és ebből kidolgozzák a kormányparancsokat, majd ezeket visszaküldik magának a rakétának. Ezzel a módszerrel megint csak kisebb és könnyebb, olcsóbb rakétákat lehet gyártani, vagy, más megközelítésben, kiküszöbölhették az tervezés (’70-es, majd ’80-as évek) során fennálló, a szovjet iparban tapasztalható hiányosságokat a mikroelektronika terén. Előny még, hogy a nagy teljesítményű hajófedélzeti radar adott esetben nehezebben zavarható, és végig képes lehet pontosító parancsokat küldeni a rakéta után. Hátrány persze, hogy egy aktív végfázis vezérlésű rakétánál kisebb probléma lenne a tereptárgy mögé kerülés, valamint hogy a fő lokátort radarelhárító rakétával támadhatják, és ekkor megszakadhat a rávezetés. Ugyanakkor hajókról való alkalmazás esetén ezek a problémák kevésbé valószínűek, nem véletlen váltottak tehát a TVM eljárásra az Sz-300FM esetén. A rakétákat lecserélték a sokkal jobb 48N6 típusra, ami az égésvégi sebességet 1,7 km/s-ról 2-re emelte, a hatótáv így elérheti a 150 km-t is, valamint a cél lehetséges sebessége 1,15-ről 2,8 km/s-ra emelkedett, magassága pedig 27 km-re. Utóbbi révén korlátozottan (hadszíntéri, nem interkontinentális) ballisztikus rakéták elhárítására is képessé vált a fegyver, amihez természetesen az irányító számítógépek megfelelő továbbfejlesztése is társult. Természetesen ekkora képességnövekedéshez meg kellett növelni a rakéta minden méretét, hossza 7,5 m-re, átmérője 0,5 m-re, tömege pedig 1780 kg-ra nőtt. Egyidejűleg a robbanófejet is kb. 150 kg-osra cserélték. Mind az eredeti F, mind az újabb FM verzió négy-hat különböző célra képes tevékenykedni, egyenként két rakétával, növelve a találati valószínűséget. Azonban a Nagy Péter esetén komoly probléma, hogy egyidejűleg alkalmazza mindkét verziót (elöl van az FM), amiknek nem teljesen kompatibilisek sem a radarjai, sem az elektronikája, és értelemszerűen a nagyobb rakéták miatt az indítócellák sem azok.

Nyugaton egyébként meglehetősen tartottak a rendszertől a ’80-as, ’90-es években, hiszen a légvédelmet támadó harci gépeknek akkoriban nem állt rendelkezésre mindennapos használatú, távolról indítható precíziós fegyverzet, és az Sz-300 zavarásállóságát is igen jónak tartották. Ez értelemszerűen érvényes a hajófedélzeti változatra is, azaz a Kirovok, melyek eredetileg tengeralattjárókra vadásztak volna, a Gránit és az Sz-300F(M) révén a felszíni és légi célokra jelentették a legnagyobb fenyegetést.

arkr_kalinin_flight_deck_with_ka-25_and_ka-27_k.jpg

A Kalinyin hátulja, nyitott hangárajtóval, és „összehajtogatott” helikopterekkel. Az előrébb lévő gép egy Ka-25, a másik a nagyobb és modernebb Ka-27. Lent, a címeres rész a lenyitható burkolat a vontatott szonár számára, míg a Ka-25 mellett a hátsó, egy-egy „oszlopban” lévő Kinzsal indítók helyezkednek el (forrás)

Minden cirkálón hátul helyezkedik el a helikopterfedélzet, ahol Kamov Ka-25 vagy Ka-27, tengerészeti helikopterek üzemeltethetőek rendszeresen. Egy Kirovon 3 helikoptert szállítottak a kis helyigényű, koaxiális rotoros gépekből. Részükre leszállítást segítő navigációs adók is felkerültek a cirkálókra. A helikopterek tengeralattjáró-elhárító verzióban (Ka-25BS és Ka-27PL) állnak rendelkezésre alapvetően, melyek ledobható szonárbójákat, légi indítású torpedókat és mélységi bombákat (akár nukleáris fejrésszel) vethetnek be. A kutató-mentő változatok (Ka-25PS és Ka-27PS) fegyverzet nélkül, fényszórókkal és csörlővel felszerelve indulhatnak bevetésre. A szokásos megosztásban két Ka-27PL és egy Ka-25K verziójú, a látóhatáron túli célok (vízi és víz alatti) felderítését végző helikopter van a fedélzeten. Az adatokat például a Metel vagy a Gránit rendszer számára továbbítja a hajóra az orr-részén nagyméretű felderítő lokátorral ellátott Ka-25K. Összességében a koaxiális rotorelrendezés helytakarékosnak bizonyult, és a ’80-as években a Ka-27 korszerű helikopternek számított.

ka-27.jpg

Egy Ka-27PL 2006-ban, a Fekete-tengeri Flotta állományából. A helikopter szonárja le van engedve, és a koaxiális rotor is szépen látszik. Ez az elrendezés szükségtelenné teszi a balesetveszélyes farokrotort, és csökkenti a helikopter hosszát, ami kritikus fontosságú a hajókon (forrás)

A meghajtásnál már említett, 1981-es CIA-jelentésben még SS-NX-19 kóddal szerepelnek a Gránitok és SA-NX-6-ként az Sz-300F rendszer, utalva az akkor szolgálatba állított, és nyugaton is nemrég azonosított, új szovjet rendszerek jelentette újdonságra, azok ismeretlenségére. Az SA-N-4 kódú Osza-M rendszerről pedig említik, hogy hamarosan le lesz cserélve – ez meg is történt, helyette (mellette) a Kinzsal állt szolgálatba. Máshol viszont, a hajóosztály elektronikai rendszereiről azt írják, hogy valószínűleg gondot okoz a kisméretű, alacsonyan repülő célok (pl. a Harpoon hajóelhárító robotgép) észlelése és támadása. Ez azonban nem kirívó gyengeség, a korban nem igazán volt nagy biztonsággal megoldva az ilyen célok támadása. Fontosnak tartották megjegyezni az elemzők, hogy feltehetőleg kiterjedt kommunikációs felszereltséggel bír a szovjetek új, nagy hajóosztálya, és ez alkalmassá teszi nagyobb kötelékek vezetésére is. Az összefoglaló nem volt elragadtatva a hajók szonárjainak képességeitől sem, és ezek alapján azt írta, hogy nehézségeket okozna a Kirovoknak a tengeralattjárók időben való észlelése. Érdekes még, hogy a megjelölés CGN volt, tehát „sima” cirkálóként tartották számon az új szovjet hajókat. A feltehető bevetési körzetnek a Norvég-tengert, a Földközi-tengert és az Indiai-óceánt jelölték meg, azzal, hogy békeidőben a nagyméretű hadihajók alkalmasak lehetnek nyomásgyakorlásra a megjelenésükkel bárhol a világon.

kirovtt.jpg

A fenti képen egy könyv két beszkennelt oldala látható. Sajnos a fórumbejegyzésben, ahonnan a kép származik, nem volt információ arról, hogy milyen kiadvány oldalairól van szó. A leírásból ítélve ezeket a sorokat még a hidegháború alatt, a ’80-as évek vége felé vethették papírra, hiszen két szolgálatban álló és egy építés alatt lévő Kirov csatacirkálót említenek. A mellékelt rajzok alapján a szerzőknek fogalmuk sem volt róla, hogy a valóságban hogyan néznek ki az akkor újnak számító Gránit és Sz-300F rendszer rakétái. A Kinzsal, mely SA-N-9 néven lett végül azonosítva, itt SA-N-8-asként szerepel, ami igazából a 9K34 Sztrela-3 (Nyíl) rendszer kódja. Egyébként is minden eszköz kizárólag a nyugati kódneve szerint van említve, hiszen a valódi szovjet elnevezések sem voltak akkor még ismertek, legalábbis nem a nyilvánosság számára (forrás)

 

Radarok és elektronika, minden mennyiségben

Az eddig látott, félelmetes arzenál azonban nem sokat ért volna, ha a cirkálók nem rendelkeznek megfelelő kereső és tűzvezető rendszerekkel. A korabeli fejlettségi szinten ez kiterjedt, nagyméretű elektronikát, és majdnem minden rendszer számára különálló radarokat igényelt. Összehasonlításképpen, az elektronikai iparát tekintve előrébb járó USA számára is csak a második nekifutásra sikerült létrehozni azt a komplex bevetési rendszert, amit ma Aegis néven ismerünk, és amit első ízben az 1983-ban szolgálatba állított USS Ticonderoga cirkálón vetettek be. A tiszta vonalú, bár meglehetősen ormótlan felépítménnyel rendelkező amerikai hajóhoz viszonyítva a 1144-eseken radarok garmadáját találjuk.

 

A légi helyzetkép felmérését a hajó legmagasabb pontjára helyezett, óriási méretű rácsantennákkal felszerelt, két antennából álló MR-600 Voszhod (Napfelkelte) nevű radarrendszer biztosítja. Ez egy 500 km észlelési távolságú, 850 MHz-en üzemelő, háromdimenziós lokátor. (A hatótávolságot, mint oly gyakran, minden bizonnyal ezúttal is egy nagy méretű célra, tehát egy bombázó vagy teherszállító repülőgépre adták meg. Másképpen szólva, általában 5 m2 effektív radarhullám-visszaverő felületű célról van szó ilyenkor.) A rendszer nyugati neve Top Pair, ami a két antennára utal. Több kombináció is ismert; a Kirov osztályú cirkálókon a nagyobb, előrenéző Top Sail mellett a Big Net található hátul.

top_pair.jpg

Az MR-600 az Usztyinov Marsall nevű, Projekt 1164 Atlant/Szlava osztályú cirkálón, azonos antennákkal, mint amilyenekkel a 1144-eseken is megtalálható (forrás: Norman Friedman: The Naval Institute Guide to World Naval Weapon Systems, 280. o.)

fregat.jpg

A Fregat MR-710 változata az Otlicsnij (Kiváló) rombolón (Projekt 956/Szovremennij) (forrás)

A második legmagasabb részen található a magasabb frekvencián, tehát kisebb hatótávval de nagyobb pontossággal működő, szintén háromdimenziós MR-710M Fregat (Fregatt), illetve az utolsó két hajón az MR-750 Fregat-M2 (vagy MA). A Fregat is két antennából áll, közülük a hátsó csak irány- és távolságmérésre alkalmas, azaz kétdimenziós, és ez szolgál a nagy és közepes hatótávú észlelésre (max. 300 km), a másik, pontosabb antenna pedig a közepes és kis távolságú felderítésre. Az újabb MA verzió már digitális jelprocesszorokat és automatikus zavarszűrési képességet tartalmaz. A Voszhodot és a Fregatot együttesen MR-800 Flag (Zászló) néven is említik. A hajók ezen fő radarrendszere egyaránt alkalmas légi és felszíni célok felderítésére és követésére is.

A felderítő lokátorok után a különböző rakétarendszerek számára külön-külön vannak a cirkálókon a tűzvezető radarok. Az Sz-300F rakéták számára egy előre és egy hátra telepített 4R31 Volna (Hullám) nevű (nyugaton: Top Dome), igen egyedi, jól felismerhető formájú házban elhelyezett rádiólokátor áll rendelkezésre. A központi, mintegy 4 méter átmérőjű radarház mellett több kisebb antenna is található, ezek vagy a több cél egyidejű követését teszik lehetővé, vagy a TVM-hez szükségesek, és a rakétákkal tartják a kapcsolatot. A radarhoz kapcsolt számítógéprendszer hat cél egyidejű követésére képes, és 6 cél ellen lehet rakétarávezetési parancsokat kidolgozni segítségével. Minden célra két-két rakéta rávezetése lehetséges. A Volna valahol 10-20 GHz között dolgozik, észlelési távolsága valószínűleg 100 km körül vagy felett lehet, tekintettel a Fort rendszerhez tartozó rakéták lehetséges kinematikai hatótávolságára. A Voszhod és a Fregat radarok kiesése esetén feltehetőleg normál kereső módban is lehet alkalmazni a fix 20 fokos szögben rögzített, de vízszintesen mozgatható platformú radarrendszert. A függőleges síkban rögzített fő antennát, csakúgy, mint az Sz-300 szárazföldi verziójának lokátorát, ebben a síkban passzív elektronikus letapogatással látták el.

top_dome.jpgA Frunze hátulról, a kép tetején a nagyméretű, félgömb alakú, középen „pontozott” radar a Volna. Érdekes, hogy az AK-630M tornyok már nem hátul, lent, a helikopterleszálló mellett vannak, hanem itt, a Volna alatt. Ez a Kinzsal hátsó indítóinak beépítésére, no meg a Kortik rendszer hiányára utal. Egy szinttel a Volna alatt az AK-130-ashoz tartozó MR-184 tűzvezető rendszer elemei láthatók (Kite Screech B). Az AK-100 MR-145-öse gyakorlatilag pontosan ugyanígy néz ki (forrás)

pop_group.jpg

A 4R33 Baza radarrendszer, ami az Osza rakéták számára végzi a tűzvezetést (forrás: Norman Friedman: The Naval Institute Guide to World Naval Weapon Systems, 285. o.)

Az Osza-M rendszer számára a 4R33 Baza (Bázis) radaregyüttes szolgáltat cél- és rávezetési adatokat. A 4R33 egy három antennát is hordozó platformot jelent: a tetőn egy célkeresésre szolgáló rácsantenna található, alatta pedig egy nagyobb és egy kisebb, síklap antenna, melyek közül a nagyobb a cél követésére szolgál, a kisebb pedig a saját rakétát figyeli. A szárazföldi változatnál két kicsi, a rakétákat követő antenna van, hogy képes legyen két rakétát kezelni rávezetni egyazon célra, de itt ez a képesség hiányzik. A keresőradar 6-8 GHz-en, a célkövető antenna pedig 14,2-14,8 GHz-en dolgozik. Utóbbi hatásosan maximum 20 km-re lévő célok ellen képes jelet produkálni.

A korszerűbb kis hatótávú légvédelmi rendszer, a Kinzsal a 3R95 (nyugati kódja: Cross Sword) jelű radarrendszert alkalmazza. Ez felül két, kisebb méretű, körbeforgó antennából áll, melyek a felderítést végzik a rendszer számára. Ez az alacsony magasságban használható radarpár az MR-360 Podkat. Az alattuk lévő, közvetlenül a Kinzsal tűzvezetéséhez tartozó, nagyméretű síkantenna végzi a célok követését: 4 cél követése lehetséges, mindegyiket két rakétával lehet támadni. Ez utóbbit a fő és a felderítő antennák között lévő két, kisméretű egység biztosítja, melyek közül az egyik a rakétákat magukat követi, a másik pedig ezt és a céljeleket összevetve kidolgozott kormányparancsokat küldi a rakéták után. A 4 különálló célnak azonban valószínűleg egy hatvan fokos tartományban kell elhelyezkednie, hogy egyidejűleg támadhatók legyenek. A tartalék optikai eszközök is ezen az öt antennás platformon kaptak helyet. A 3R95 szolgáltathat adatokat az AK-630 tornyok számára is.

Épp ebben eltérőek a Kortik pontvédelmi tornyok, mivel ezek saját rávezető rendszerrel vannak ellátva. Ez a 3P87 (nyugaton: Hot Flash), amely a fegyvertorony tetején, középen lévő, nagyobb, a cél követésére szolgáló radart, és a tőle (szemből) balra lévő, kisebb, a kilőtt saját rakétákat figyelő antennát tartalmazza.

cross_sword.jpgA 3R95 rendszer. A számos antenna különböző feladatokat lát el. Ez a példány a Neusztrasimi osztály névadóján található (Projekt 11540, Rettenthetetlen) (forrás)

bass_tilt_egyben.jpg

bass_tilt.jpg

Az MR-123 tűzvezető rendszerhez tartozó Bass Tilt radar, az antennaházban, illetve anélkül. Ez a radar számos szovjet hadihajón megtalálható (forrás: Norman Friedman: The Naval Institute Guide to World Naval Weapon Systems, 1997-1998, 334. o.)

Azonban a Kinzsal csak később került rendszeresítésre, ezért az AK-630-asok számára addig is szükség volt saját célkövető radarra. Ez volt az MR-123 (Bass Tilt). A 10 GHz körül működő radar akár 30-45 km-re is ellát. Egy MR-123 és az azt irányító Vimpel tűzvezető rendszer egyidejűleg két AK-630-ast tud célra irányítani.

Az AK-100, illetve az AK-130 ágyúkhoz majdnem egyforma radarok tartoznak: előbbihez az MR-145, utóbbihoz az MR-184 (Kite Screech A és B). Ezek a keresést 8-12 GHz közt végzik, a megtalált és kivá

A bejegyzés trackback címe:

https://techstory.blog.hu/api/trackback/id/tr157741602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2015.08.28. 22:45:21

Félelmetes, nagyon jó írás!!!

Maga Lenin 2015.08.28. 23:10:44

@molnibalage: Nos, akkor kicsi a világ! :)

@Burgermeister: Köszönjük!

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.08.28. 23:53:33

@Maga Lenin: Mégsem én fotóztam, csak linkeltem. Innen.

xxrntcs.devhub.com/img/upload/kirovtt.jpg

A Gránit találat tényleg atomdurva a hajón, csak a CV esetén, ha a deck felől közelít, akkor a "nincs páncélzat" rész nem igaz. Majdnem 100 mm vastag acél a repfedélzet. Mondjuk ekkora átmérőjű kumulatív töltet estén ez is papírpáncél...

Maga Lenin 2015.08.29. 16:01:10

@molnibalage: Hát, lehet hogy jobb is, hogy ott van némi anyag, legalább biztosan aktiválódik a gyújtó! :D

Pootj 2015.08.29. 20:23:20

Szerintem a tervezők tudták, hogy van páncélzat a rep.fedélzeten, ezért is lehet látni, hogy a vízvonal felett csapódik be szinte vízszintesen. Egyébként csúnya világot csinálhatnak a belsőterekben... Nem szívesen lennék fűtő...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.08.30. 01:05:12

@Pootj: Érdekesség képpen írtam. Hagyományos légibomba és kisebb ASM-nél még számíthat. Ekkoránál nem. Akkor is csak, ha felülről érkezik. A korszerű ASM viszont vízvonalnál próbálkozik.

TetraB 2015.08.30. 01:10:17

szuper részletes írás, írtam üzenetet... :)

BüdösBohóc 2015.08.30. 04:12:40

Aki ilyen hajókat tervez,és vagy éppen arra áll a fsza hogy milyen fennségesek ezek a hajók az egy pszichopata ember, ugyanis ezek a hajók az emberélet kioltásár készültek ami a legszentebb dolog a földön amit Isten adhatott nekünk embereknek!

Szóval nem ilyen hajókat kéne bemutatni hanem a természet csodáit pl. ezen a blogon!!!

Pootj 2015.08.30. 06:49:45

@BüdösBohóc: Már gondolkodtam azon, hogy egy fegyvertervező lehet-e büszke az általa konstruált fegyverre? Hiába zseniális technikai megoldások vannak benne, mégiscsak fegyver. Ezt a dilemmát feloldani nem ennak a blognak feladata. Erre a hajóra pedig, mint a mérnöki munka egyik csúcsára kell tekinteni.

2015.08.30. 09:07:30

@BüdösBohóc: Akkor te olyan blogokat nézegessél.

Void Bunkoid 2015.08.30. 10:20:03

Szépséges, félelmetes. Viszont elavult, b*szomnagy és óriási célpont, simán lenyomná egy tizedakkora rakétacirkáló vagy egy tengeralattjáró :)

narancs66 2015.08.30. 10:25:18

Marha egyszerű Bohóc, nem kell elolvasni. Nem értem hogy a túróba nem jönnek rá sokan, pedig ennél nincs is egyszerűbb. Ha nem érdekel valami akkor nem nézem meg, nem akarok "téríteni". Engem pl lenyűgöz a haditechnika, de baromi békés ember vagyok, gondolom sokan vannak így.

szekőcei 2015.08.30. 11:20:13

@BüdösBohóc: felhívnám a figyelmed a blog nevére: "Techstory"
^^

walter sobchak 2015.08.30. 11:32:24

Köszönjük a sok dicséretet :). A bohócnak nem kell válaszolnotok, szimpla troll, magához képest egész normális kommentet írt.

Wildhunt 2015.08.30. 11:40:47

Szomszédon szolgált valami ilyenen, de feleannyit nem tud róluk mondani, mint ez a blog :D. Vagyis tetszik. Egy kérdés viszont foglalkoztat egy ideje. A legtöbb NATO/Orosz összehasonlításnál a végkövetkeztetés az szokott lenni, hogy az orosz izét olcsóbb legyártani (pld a PAK FA és az F-22 öszehasonlításánál, de a hadihajók becsült áránál is ez van). Nomost nem vagyok ugyan hadmérnök, csak "mezei", de a tervezési munkálatok/bevont irodák/felhsznált technológiák-anyagok/minden darab gyakorlatilag maga a prototípus rendszerből kiindulva, egy ilyen hajó többe kellene kerüljön, mint egy átlag korabeli repülőgéphordozó (OK, gépek nélkül). Akkor ez most hogy?

Maga Lenin 2015.08.30. 12:41:35

@Pootj: @molnibalage: Amiket olvastam, azok alapján egyes robotgépek felülről zuhanva, mások meg oldalról, lehetőleg minél alacsonyabbról közelítettek. És akkor még nem szóltunk arról, hogy néhányon nukleáris fejrész volt.
A Gránit leírásaiban ugyanakkor, ha jól emlékszem, mindig úgy volt, hogy ment egy magasan, a többi alacsonyan, és a végén amelyik magasan haladt addig, az is lesüllyedt kis magasságba.
Egyébként úgy számoltak, hogy néhány (2-3) találat csak éri legalább a hordozót magát, és az elég ahhoz, hogy ha nem is süllyed el, de harcképtelen lesz. Ami a hordozónál annyit jelent, hogy nem tudnak indulni vagy leszállni rá a gépei. Szerintem ez könnyen összejött volna.

Maga Lenin 2015.08.30. 12:44:45

@Void Bunkoid: Azért a komplex zavarórendszerrel és a rengeteg zavarótöltet-kivetővel, meg főleg a 8 AK-630M/6 Kortikkal felszerelt cirkálót nem írnám le egy pillanatig sem. Mindez főleg relatíve igaz, mivel hogy a többi (akkori/mai) nagy hadihajónál a méretei és a különálló rendszerek nagy száma miatt(bizonyos fokú redundanciája, lásd Voszhod/Fregat) igen szívós célpontról van szó.

Maga Lenin 2015.08.30. 12:54:53

@Wildhunt: Egy Nimitz osztályú hordozó esetén én több helyen is 4-5 milliárd dollárt olvastam (a wikin 2000-es árakon 4,5 milliárd szerepel). A csatacirkálók szerintem 2-3 milliárdnál semmiképp se kerülhettek többe, de én inkább 1-2-re tippelnék. És igen, azt igazán nem szabad elfelejteni, hogy a hordozón a gépek értéke mondjuk durván mondva 60-70x30 millió dollár, míg ilyenről szó sincs a 1144-eseknél.
Ugyanakkor ettől még nagyon drágák voltak a Kirovok, és ahogy írtam is, a SzU összeomlása miatt nem is épült, csak 4, és nem is tudtak üzemeltetni normálisan, csak egyet, a Nagy Pétert. És azt is csak azért, mert mire elkészült, a többi 3 kb. szó szerint szétrohadt. Na de erről majd egy hét múlva! :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.08.30. 13:26:49

Köszönöm ezt az informatív és színvonalas írást.

(Hozzáértés híján persze a színvonalat nem tudom megítélni, de maximálisan korrektnek tűnik.)

mükkemakk 2015.08.30. 13:35:27

Jó a cikk, de az orosz/szovjet technológiával szemben erős fenntartásaim vannak, ha ezt is olyan oroszos precizitással rakták össze a 80-as években, mint a Riga kismotorom vagy elektronika tévém, vagy a honvédségi, azaz magyar néphadseregi fegyvereink akkor nyugodtan aludhatott az ellenség. /Ezen két műalkotás a leváltozatosabb hibákat tudta produkálni./

Wildhunt 2015.08.30. 13:53:04

A szovjet precizitással nem volt semmi baj, míg valamiből 1 darabot kellett nagyon jól megcsinálni (ala, feltételezem, hadihajó). Sorozatgyártani, na azt nem tudnak. Az egyetemen a prof. mesélte, hogy a 70-es években az egyetem feladata volt egy vezérlőegység IC legyártása valami hordozórakétához. Kb a határidő lejárta előtt egy hónappal még sehol sem álltak a folyamattal, simán lehetetlennek ítélték, míg valakinek eszébe jutott, hogy dehát ha csak az az 1 darab kell, akkor csinálják meg KÉZZEL. És megcsinálták. Az az egy működött is, többet meg nem kértek tőlük. De kb ez volt(meg, feltételezem van jelenleg is) jellemző az egész gazdaságra. Vagyis a hajó biztos szuperjó minőségre, felszerelésre, meg mindenre, csak minden rakéta kilövésénél megy a para, hogy ezzel most a célpontot robbantjuk fel, vagy megunkat.

féregírtó 2015.08.30. 14:06:18

Semmit nem ér a ruszki hadiipar, a mögötte álló gazdasági teljesítmény egy nagy nulla. Amint megcsappanna a haderejük egy kiterjedt konfliktusban, vége is lenne a dalnak. Nem tudná a háttéripar pótolni a veszteségeket a gazdasági lehetőségek hiánya miatt.
Csak egy döbbenetes adat: A komcsi világrendszert gazdaságilag bedöntő fegyverkezési verseny az USA a teljes DGP-jének a 6% -át kötötte le, míg a SZU 50% -ot volt kénytelen beletenni. Pedig a fél világot birtokolta! Ez semmit nem változott azóta, csak az olaj és gáz eladásokból élnek, ha onnan nem jönne pénz, éhezne az egész ország. Ilyen háttérrel semmit nem érnek a csodafegyverek.

csatahajós 2015.08.30. 17:45:27

Ismét remek írás! A fegyverzetből egyedül a torpedók maradtak ki, bár végső soron nincs olyan nagy jelentőségük mint a fegyverzet többi részének. A 3. részhez ajánlanám ezt a rajzot illusztrációnak: www.deviantart.com/art/Soviet-and-Russian-cruisers-of-project-1144-Kirov-400021643

teddybear01 2015.08.30. 18:32:48

@Pootj: @szekőcei: @trev: Hagyjátok a fenébe! Ez egy silány troll, az a fajta, akinek egy jótét lélek szelet kenyeret akaszt a nyakába, hogy legalább a környékbeli kóborkutyák foglalkozzanak vele. Egyáltalán nem vallásos, csak bunkó.
A lecseszést is élvezi, mert legalább szóltak hozzá.

teddybear01 2015.08.30. 18:41:44

@féregírtó: Ebben viszont tévedsz. Van és volt gazdasági erejük, ha nem is akkora mint az USA-nak. Főleg a még mindig hatalmas érc és olajipari tartalékok terén. A kohászatban is nagyon jók, pl. a világpiacon forgalomban lévő titán felét-kétharmadát az oroszok állítják elő.
Ami a gépipart illeti, hát az oroszok baromi nagy teljesítményre képesek, ha nem is a mostani tervezési divatok szerint. Kicsit nehezebb, kicsit többet fogyaszt, de egyszerű és javítható.
AK-ból is teleszórták az egész világot, ami még mindig az egyik legmegbízhatóbb és igénytelenebb tömegfegyver.
Az elektronikában kissé mindig is le voltak ugyan maradva, de azért tudtak érdekességeket mutogatni a többieknek.

Maga Lenin 2015.08.30. 18:44:39

@féregírtó: @Wildhunt: A szovjet/orosz hadiiparról valóban az a benyomás alakul ki az emberben, hogy remek ötletek és csodás prototípusok, kis példányszámú sorozatok jellemzik. Sorozatban pedig hullámzó a minőség, amit a háttéripari hiányosságoknak tudnak be általában. Ettől függetlenül sem szabad persze őket lebecsülni. Pláne, ha arra gondolunk, hogy egy nagyobb háborúban, ahol jelentősek a veszteségek, a nyugati ipar sem lenne képes egykönnyen pótolni a veszteségeket. Sem akkora kapacitás nincs már, sem az új(abb) eszközök bonyolultsága nem teszi ezt lehetővé.

Maga Lenin 2015.08.30. 18:50:54

@csatahajós: Jogos megállapítás, tulajdonképpen arról van szó, hogy kvázi bármilyen, rendszeresített, hajófedélzeti és 533 mm-es torpedó alkalmazható volt, én úgy vettem ki a leírásokból. De a torpedók csekély hatótávolsága miatt magukban csekély jelentőséggel bírtak, hiszen ott voltak a rakétatorpedók, a Metel és a Vodopad.

Wildhunt 2015.08.30. 19:15:16

@Maga Lenin: Az egész a forráshiányból következik. A mérnökeik semmivel nem rosszabbak, mint a német, amerikai, japán, stb mérnökök. A gond mindig a humántőkével van, ami Oroszországban siralmas. Vagyis hiába van egy Ciolkovszkij, vagy Szaharov kaliberű mérnökük, ha Vászja Hanssal vagy Joe-val ellentétben mindig részegen jön be dolgozni, és a legelemibb munkautasítást sem képes/hajlandó követni. Ez vezet ahhoz, hogy remek prototípusaik vannak, hatalmas potenciál van az iparukban, de képtelenek ezt kihasználni. Ugyanez igaz a hadiiparra is. Elkészül az ARMATA, ami egy fenomenális rendszer lehetne, de ha Vova nem cserél benne olajat, akkor lerohad a Vörös Téren.

Wildhunt 2015.08.30. 19:39:30

@Wildhunt: Ja, OK, ez olyan, mint hogy a Donald kacsa teljes legénysége azonnal felmondott.

Maga Lenin 2015.08.30. 19:52:24

@Wildhunt: Thank you for your cooperation!
A dolgot kicsit radikálisabban kezeltük inkább.
/ha gondolod, kiszedhetjük az így már kicsit levegőben lógó kommentjeidet ;-) /

Wildhunt 2015.08.30. 19:58:24

@Maga Lenin: Persze, nyugodtan. Kicsit meglepett, ezen a blogon eddig nem futottam ilyenbe.

walter sobchak 2015.08.30. 19:59:51

@Wildhunt: :D Kicsit kezdjük unni már, meg csúnya is.

Medgar 2015.08.30. 20:27:02

@teddybear01: "Az elektronikában kissé mindig is le voltak ugyan maradva, de azért tudtak érdekességeket mutogatni a többieknek." Főleg, ha összeállnak a kínaiakkal, aminek vannak jelei.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.08.30. 21:43:15

Gratulálok a tartalmas poszthoz ! A Moszkva rakétacirkáló nem ebbe az osztályba tartoszik?

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.08.30. 21:47:02

@Wildhunt: Ezek buta sztereotípiák, ne haragudj. Az meg hogy csak a "prototípusok" lennének jók, hülyeség.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.08.30. 21:47:59

@féregírtó: Hitler is ugyanezt gondolta, amit te, aztán lett ami lett..

Maga Lenin 2015.08.30. 22:06:20

@A megvalósult amerikai ólom..: Jujujujj ilyen ostoba cikkeket ne reklámozzunk legalább itt! De tényleg!
A Moszkvából volt Pr. 1123 Kondor néven helikopterhordozó is, meg Pr. 1164 Atlant néven rakétahordozó cirkáló is (Szlava osztály, eredetileg a Moszkva volt a névadó maga).

Allesmor Obranna 2015.08.30. 22:37:28

A Nagy Péter befejezésekor volt valami hír, hogy közadakozással sikerült összehozni. De nem találok erről infót.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.08.31. 00:30:16

@A megvalósult amerikai ólom..: Indext-ről techről szóló írást linkelni nettó felesleges. Gőzük sincs a témáról.

Wildhunt 2015.08.31. 16:02:36

@A megvalósult amerikai ólom..: Pedig de. dolgoztam/dolgozom velük. A világháborút csak azért élték túl (a veszteségeikkel számolva a megnyerés enyhe túlzás), mert folyamatosan tömték őket a szövetségesek utánpótlással. Nem ez a blog, de a szöveghez idevaló: az iparuk egy kalap sz..r. Az elektronikájuk is. A K+F is. Öteltelések vannak, ami vagy bejön, vagy nem. Ez néha jó, mert nagyon bejön, akkor ottragadnak kb 100 évre. Lásd kalasnyikov meg rakétatechnológia. Az átlagmunkás alkoholista, buta, beképzelt, pofátlan, folyamatosan lop. Konzervgyárból hazalopja a csomagológép alkatrészeit, mert "hátha jó lesz valamire". EZ MA OROSZORSZÁG.

Void Bunkoid 2015.08.31. 21:39:19

@A megvalósult amerikai ólom..: bármennyire is vagány, meg valóban figyelemre méltó manőverezőképességű, meg csodaszép meg minden a pakfa, mivel még soha a büdös életben nem mutattak róla pl kötelékrepüléses videót, még mindig meg vagyok győződve, hogy pakfából AZ AZ EGYETLEN röpképes darab van, amit már évek óta promóznak.

Több leginkább azért nem, mert nincs rá pénz.

Maga Lenin 2015.08.31. 22:50:52

Egy kis kiegészítést kell tennem a poszthoz, mivel általában a poszt élesítése után bukkan fel egy még jobb forrás a témáról... Ezekre felhívom a figyelmet a 3. rész elején is, szóval remélem, így senki nem marad le semmiről! :)

A hajóknak céladatokat szolgáltató Legenda műholdas rendszerről várhatóan még ősszel lesz egy külön, reményeim szerint nagyon érdekes poszt. Az ezzel a műholdas hálózattal (MKTRS) kapcsolatot tartó rendszer a Korall-B (vagy BN), ezen át kap céladatokat a messze a horizont mögött haladó célokról a Gránit rendszere.
A Metel indítójáról szóló mondatot a valóságnak megfelelően (remélem, hogy tényleg...) írtam át, nem 2x5, hanem 2 részben 2x2 Metel van a Kirovon valójában.
Az utolsó képen, amin a Kirov látszik szemből, ki lett egészítve a képaláírás a Vajgacs (Palm Frond) navigációs radarokkal.

00101010 2015.09.01. 01:22:44

@Wildhunt: Ja hogy egy orosz konzervgyári munkást tisztelhetünk benned? :)

Wildhunt 2015.09.01. 08:35:06

@00101010: Nem, én vagyok a hagyma. Nem tudom, hogy Putyin a hülyébb, vagy aki elhitette vele, hogy a trollkommandó majd megváltoztatja a zemberek elképzelését oroszországról.

00101010 2015.09.01. 15:17:09

@Wildhunt: valszeg igazad van, ekkora buta általánosítást én is csak egy zöldségből nézek ki.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.09.02. 12:13:58

@Wildhunt: Ez kb. olyan mintha az átlag amerikai konzervgyári melósból kiindukva akarnál véleményt formálni mondjuk a Mcdonald-Douglasnél dogozó munkásokról.
Az orosz hadiipari vállalatok nemcsak a saját haderőnek gyartanak fegyvereket, és az országban elérhető legjobb szakembereket alkalmazzák.

" Nem ez a blog, de a szöveghez idevaló: az iparuk egy kalap sz..r. Az elektronikájuk is. A K+F is"

Ezt az állításodat már maga a posztban szereplő harci eszköz is cáfolja. Egy "szar" hadiiparral nem lehetett volna egy ilyen eszközt létrehozni, De ott vannak a Szu, vagy a Mig vadászgépek , amelyek a saját korukban versenyképesek voltak a hasonló nyugati eszközökkel..
Alapvetően ott tévedsz, hogy a szovjet polgári iparból kiindulva mondasz véleményt a hadiiparról.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.09.02. 12:17:12

@Maga Lenin: @molnibalage: Naív hírolvasóként azt gondoltam, hogy az ország legnagyobb hírportáljának tech rovata megbízható információkat képes adni.
Milyen fals dolgok vannak a cikkben?

Maga Lenin 2015.09.02. 17:12:34

@A megvalósult amerikai ólom..:
Amint mondottam, nem kell lebecsülni egyáltalán az oroszokat. Fejlett elektronikával és hasonlókkal rendelkező eszközök sorozatgyártásában egyszerűen nem olyan jók, mint a nyugat. Nem rosszak, csak nem annyira jók, azt gondolom; minden, amit olvastam ez ügyben, erre utal.. De túlbecsülni sem szabad őket a zseniális marketingszövegeikre alapozva, amikor rendszeresen lenyilatkozzák, hogy minden sokkal jobb, amit ők csinálnak, mint bárki más.
Szeretném kérni, hogy a továbbiakban ne itt tárgyaljuk ki a PAK-FA vélt vagy valós erősségeit és gyengeségeit, nem tartozik a poszthoz.

A vasárnapi, 3. részben egy orosz oldal véleménye alapján kerül levonásra valamiféle konklúzió a 1144-esekkel kapcsolatban, és az nem lesz "minden szép és jó" jellegű, noha, mivel orosz forrásról van szó, nem lehet rá mondani, hogy részrehajló lenne a nyugat javára.

Wildhunt 2015.09.02. 19:29:09

@A megvalósult amerikai ólom..: Akkor a végére egy dolgot, ha már zöldség is vagyok, meg konzervgyári segédmunkás is, stb, eztán meg befejezem, mert nem fair Leninnel szemben, hogy a kommentszekcióban degradálódik a posztja.
A jelenlegi orosz ipar a szovjet ipar szinte minden tuljadonságával rendelkezik. Annak korlátlannak tűnő forrásaival nem. A minőségbiztosítást, termelési mérnököket, gyártásfejlesztést ördögtől való szükséges rossznak tartják. Ez így van a Ladától a Roszkozmoszig. Fejleszteni bármit képesek. Az intellektuális felkészültségük, főleg elméleti tudományokban bőven a többi ország felett áll. Egyetem után teljesen meglepő volt, hogy elméleti téren rávertünk a nyugati kollégákra. Gyakorlatban meg nem. Ennek okai: forráshiány, használható kiszolgálószemélyzet hiánya. Ez azóta sem változott. Egy darabot képesek bármiből legyártani, a többi meg szétrohad (mint a hajók, lásd fent: itt ez a gyönyörűség, de három másik elrohadt mellette. 25%-os hatékonyság). Ezzel nincs is baj, míg T-34-et, AK-47-et, URAL nehézgépeket, meg más, komoly pontosságot nem igénylő izéket kell gyártani, vagy elég az olyan katona, akit 1/3 puskával ráhajtunk az elenségre. Most ez nem elég. Sem háborúban, békében meg még kezésbé. Az iparuk döglődik, vadászgépelektronikától motorvezérlőn át az utolsó mobiltelefonig majd mindent külföldről rendelnek.
A végére: egy alkoholistának sem azzal segítesz, hogy megbeszéled vele, még így is mennyivel jobb, mint mások. Nem szállok veled hitvitába, a oroszok kellenek ahhoz, hogy megfelelőképp utálhasd az amcsikat (van miért). De ha annyira jók, az elmúlt 100 év alatt legalább egy motorbiciklit kifejleszthettek volna.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.09.02. 23:17:44

@Maga Lenin: Nem akarom túlbecsülni őket, csak arra a buta sztereotípiára reagáltam, miszerint "minden ruszki alkoholista és lop, tehát csak szar fegyvereket tudnak gyártani"..

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.09.02. 23:46:42

@Wildhunt: Én nem neveztelek konzervgyári munkásnak..

"A jelenlegi orosz ipar a szovjet ipar szinte minden tuljadonságával rendelkezik."

Már a szovjet időkben is erősen eltérő volt a polgári és a hadiipar. Utóbbi képes volt mig-29-eseket gyártani, előbbi csak Zsigulira volt képes. Ennek a sajátos politikai berendezkedés volt az
oka. A világhatalmi státuszhoz muszáj volt megfelelő fegyverekkel rendelkezni, hisz ez nem csak egy politikai, hanem egy katonai szembenállás is volt a nyugattal.

"Ezzel nincs is baj, míg T-34-et, AK-47-et, URAL nehézgépeket, meg más, komoly pontosságot nem igénylő izéket kell gyártani"

Egy vadászgép vagy egy légvédelmi rendszer gyártása nem igényel komoly pontosságot?

"mint a hajók, lásd fent: itt ez a gyönyörűség, de három másik elrohadt mellette. 25%-os hatékonyság"

Biztos a késői időpont az oka, de hol van leírva, hogy a másik 3 elrohadt? Esetleg nem lehet, hogy '90 után a világhatalmi státusz elvesztésével mivel jóval kevesebb fegvert tudtak fenntartani, egyszerűen nem tartották karban megfelelően?

"De ha annyira jók, az elmúlt 100 év alatt legalább egy motorbiciklit kifejleszthettek volna."

Oroszország 100 éve gyakorlatilag még a feudalizmus állapotában volt, ezután pedig egy kommunista diktatúra épült ki, amely gyors ütemben egy olyan ipart épített ki , amely messzemenőkig alá volt rendelvea katonai szempontoknak. A gazdaság- az ellenséges környezetnek megfelelően- gyakorlatilag egy hadigazdaság volt.
Tehát az ország története során nem volt olyan polgárosodási időszak, amely a polgári ipar kialakulása számára kedvező klímát biztosított volna. Nekünk legalább ott volt majd '50 évünk a kiegyezéstől az I. vh-ig, amely időszak a békés gyarapodás, polgárosodás időszaka volt, és ki tudott épülni a magyar ipar. Nekik ez nem adatott meg.
Viszont a hadiiparuk képes volt megközelíteni a nyugati színvonalat a 20. század második felében ,mert rengeteg forrást csoportosítottak ide. Ez egy katonaállam volt..

Wildhunt 2015.09.03. 16:27:13

@A megvalósult amerikai ólom..: Egyetértünk. jelenleg az ország kb 10%-a képes értékelhető, vagy akár kiemelkedő teljesítményt felmutatni, és ez is pont a hadiipar. A többi meg jórészt a feudalizmus maradékát hordozza. Háde ez szerintem is pontosan így van.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.09.04. 08:14:42

@Maga Lenin:
@A megvalósult amerikai ólom..:

Akkor privátban válaszoljak majd? Lényegében a vicc az, ha megkérdezel az adott területhez értő embert, akkor mind kiröhögi az indexet.

HT? Én kiröhögöm. Telefon / IT? Egy hozzáértő fogja a fejét.

Az indexnél sem értenek semmihez. Kolbert írt eddig kb. egy értelmesebb cikket, de tisztán látszott, hogy segített neki valaki. Készült a HTKA által lektorált írásból 1-2, de ott is erősen látszott, hogy szinte HTKA-s szerző írta.

Később részletezem vagy itt vagy privátba azt, hogya cikk miért ökörség és hülyeség. Az kritika vagy 5-ször hosszabb lesz, mint az írás.

Anno egy F-22 írásuk után ezt írtam.

forum.index.hu/Article/jumpTree?a=117126647&t=9083406

Na kb. ennyire vannak képben. Semmennyire. Bohócok.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.09.04. 10:01:39

@A megvalósult amerikai ólom..: Egy feltöltött és idézett pdf-fel fogok válaszolni, mert hosszú lesz a válasz...

Maga Lenin 2015.09.04. 15:53:00

@molnibalage: Szerintem is szükségtelen itt kifejtened.
Ha meglesz az első Nagy Péter vs. F-22-es(ek) összecsapás, majd emlékezz erre a posztra, és kommentelj ide! :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.09.07. 16:24:19

Eszméletlen hülye kérdésem lenne. A Gránitnak kumulatív harci része van ugyebár. Ha jól tudom, akkor ennél főleg az átmérő a döntő. Tehát elvileg egy Gránit úgy menne át akár egy csatahajó páncélzatán is, mint kés a vajon?

A 120/125 mm-es kumluatív lőszeres gránátok vittek át 400-500 mm-es homogén acéllemezt már 30-40 éve is. Akkor a csatahajóknál csak azért nem volt ilyen gránát soha, mert túl későn jöttek rá, vagy mert nem volt értelme?

Ha nem olyan részt talál el a hajón, ahol éghető vagy robbanó anyag van, akkor csak egy szép nagy lukat csinált volna, de a kemény pct. lövedék és kevés robbanóanyaghoz képest is kevés kárt csinált volna?

teddybear01 2015.09.07. 21:37:45

@molnibalage: A kumulatív robbanófej a tankban részben a személyzetet, részben az elektronikát intézi el, vagy berobbantja a lőszert. Az első páncéllemezre beindul, aztán a mögötte lévő térségben elveszti az erejét, ezért is szokták kötényezni a tankokat. Mivel azonban nincs hely és lehetőség nagyobb távolságot hagyni az előtét és a főpáncél között, inkább a kompozit-páncéllal próbálnak védekezni.

Ami a hadihajókat illeti, azokban egyrészt többnyire több vékonyabb lemez is van a főpáncél előtt-után, másrészt a kényesebb térségek körbe vannak építve kevésbé kényes tartalmú helységekkel. A tömör lövedéknek ez nem számít, az addig megy, amíg el nem veszti a mozgási energiáját, azaz több lemezt is átvisz, és nem nagyon számít a köztük lévő távolság.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2015.09.07. 22:01:05

@teddybear01: Tehát a fedélezetek közti "levegő" természetes légrés. :Ö

indiscriminating power 2015.09.12. 04:54:10

Ez ismételten egy nagyszerű cikk, és az egyik gyerekkori kedvencemmel, a Cheyennel foglalkozónak is nagyon örültem.

De nem ezért logoltam be, hanem egy apró pontosítás kedvéért: a gifen a képaláírásban és a forrásban írtakkal ellentétben csak egy Granit/Shipwreck csapódik a hajóba, a két párhuzamos csík vízfelverődés. ("gif decompiler"-rel ellenőrizhető)

Maga Lenin 2015.09.12. 11:26:16

@indiscriminating power:

Köszi!

Ezt a gifet jobban kellett volna csekkolni amúgy, mert idő közben olyan helyet is találtam, ahol Ónixot írnak, hogy az van a képen, nem Gránit. Ha tényleg Ónixot látunk, akkor még durvább a helyzet a Gránit esetében, mert előbbinek 200-250 kg a fejrésze, a Gránité viszont 750 kg-os. És akárhogy is, de nem sok maradt a hajóból...
Minden esetre a két Gránit is gyanús volt, de ilyesféle ellenőrzésre nem gondoltam. Én megbízhatónak tartom a forrást, ahol azt írták, kettő van a képen, és valami specifikus teszten előfordulhatónak gondoltam, hogy egyszerre két fegyvert is felhasználnak.
Szóval köszönöm a kiegészítést, lecseréltem a képaláírást!

Rocko- 2015.09.13. 01:54:54

a második videó elérhető még valahol?

Maga Lenin 2015.09.13. 15:33:19

@Rocko-: Köszi a jelzést, lecseréltem egy másikra, ami pont ugyanaz igazából. Remélem, ez már nem lesz hirtelen privát...

NAR 2015.09.18. 09:58:51

Jól értem, hogy ez a Gránit teljesen autonóm módon keresi és találja meg a célt?

Maga Lenin 2015.09.19. 00:04:15

@NAR: Hát elnézést, ha ez nem derült ki mégsem a leírásból, de erről pont hogy szó sincs. Közelebbi céloknál a hajó radarjai szolgáltatnak indítási adatokat, távolabbiaknál a járőrgépek (Tu-142 főleg) vagy helikopterek (Ka-25/27), és nem utolsósorban a Legenda rendszer műholdjai. Ugyanezen forrásokból a fegyver repülés közbeni pályakorrekciós adatokat kap, majd a végfázis-vezérlés már valóban autonóm módon történik, aktív radarral vagy a HOJ módban.
Elvileg a fő forrás a nagyon távoli célokhoz a Legenda lenne, erről lesz majd a következő poszt, azaz a következő utáni, csak még nincs kész a Kirovos sorozat záró, 4. része sem sajnos. De nem sokára! :)

gigabursch 2015.09.19. 17:10:04

Azért ez a Gránit (vagy nem gránit) baromi durva.

Iszonyatosan szög alatt csapódik be, nem lepattan, hanem átmegy és mindent visz.

Brutális

NAR 2015.09.19. 18:18:53

@Maga Lenin: Közben rájöttem, hogy én kérdeztem rosszul :-) Szóval történik-e emberi beavatkozás az indítás után, vagy nem? Mondjuk ha kiderül, hogy nem hadihajó az, amire ráküldik vagy elúszik a célpont.

Maga Lenin 2015.09.19. 18:44:15

@NAR: Ja így már valóban más a kérdés éle :)
Az ugye a mid course update-nek, az út közbeni korrekciós jelek küldésének a lényege, hogy ha jelentősen változik a cél pozíciója, akkor nagyobb útvonalmódosításra is lehetőség van. Azt nem tudom, hogy ilyen filmszerű módon önmegsemmisítő gomb van-e, gondolom nincs. De az elképzelhető, sőt, véleményem szerint valószínű, hogy manuálisan is lehet új koordinátákat küldeni a fegyverek után, és akkor ezekkel teljesen el lehet terelni a robotgépeket végső soron. Már csak azért is mondom ezt, mert az elektronika fejlettségére gondolva, a '70-es évek dizájnjáról beszélünk, szóval biztos hagytak lehetőséget emberi beavatkozásra. Másfelől, ahogy léteztek a szovjet honi légvédelem számára nagyon magas fokon automatizált, vadászgépek általi elfogást irányító rendszerek, úgy könnyen lehet, hogy a Gránit számára is pl. a Legenda műholdakról kapott adatok, ugyan a hajókon keresztül, de automatikusan továbbítódhattak. Végül is ez nem lehetetlen onnantól, hogy a hajó számítógépében rögzítették, hogy melyik célra indították a fegyvereket.

David Bowman 2015.09.26. 23:14:08

www.youtube.com/watch?v=uwGECtVyF0g

A Gránit kilövéseket 42 percnél lehet megnézni.

Urb 2015.10.11. 11:01:14

@Wildhunt: Jobban ránéznek a költségek ésszerű felhasználására, és oda csapnak a kezekre, nem hajszolják a minden áron újat, s high-techet, ami sokszor elviszi a költséget irgalmatlanul, de nem hoz akkora eredményt.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.01.27. 00:05:38

A többi nagy szovjet rakétának is hasonló harci része volt a Gránitéhoz? Gondolok itt a KSR-5 és a H-22-re.

agdabi 2016.01.28. 19:57:13

Nagyon jó cikk, gratula hozzá!

Csak annyit szeretnék mondani hogy szerintem a gif-en két rakéta találata van.Ha jobban megnézed akkor az első találata után de még a robbanás előtt érkezik a második pár fokkal felette és nem annyira közel a vízfelszinhez ezért nincs vízfelverődés.Plussz a robbanás előtt két irányba repül szét a törmelék a vizen,és két külön irányban van lángfelhő is.

Maga Lenin 2016.02.02. 12:28:52

@agdabi: Köszi. A gifet illetően, szerintem a módosított, mostani aláírás a helytálló, egy fegyver közelít. Igazából előszörre is gyanús volt nekem, hogy két robotgép ennyire közel egymáshoz jöjjön, ennyire egyidőben.

@molnibalage: Talán, nem tudom. A célszerűség azt diktálja, hogy így legyen.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.04.25. 11:54:13

Az animegif lehet, hogy pontatlan. Itt P-800 indítás és utána a találat jön.

www.youtube.com/watch?v=Gc0Eb9SE9kM

Vagy összevágták volna a P-700 találatot a P-800-zal?

Maga Lenin 2016.04.25. 19:27:49

@molnibalage: Láttunk már nagyobb összevágásokat is, azt hiszem, de én biztos nem tudom ezt eldönteni. Minden esetre, ha ez az Ónix, amin elvileg 250 kg-os a robbanófej, akkor még durvább munkát végzett volna a Gránit. :)

Hpasp 2016.05.06. 21:19:44

Helló, jó kis cikk, egy apró hibával...
... azt írod az Osza-M rendszerről:

"Mivel a szárazföldi változatnál két kicsi, a rakétákat követő antenna van, ezért valószínűleg itt az egyetlen ilyen célú antenna eltérő polarizációjú hullámok kibocsátásával oldja meg, hogy képes legyen egymaga két rakétát kezelni."

Ennél a valóságban egyszerűbb a megoldás, az Osza-M egy célra csak egyetlen rakétát tud rávezetni. (nem pedig kettőt mint a szárazföldi változata)

Maga Lenin 2016.05.10. 21:27:59

@Hpasp: Köszi a kiegészítést. Pár dolognak részletesen már nem volt kapacitásom oroszul utánanézni, ezért itt angol forrásokra hagyatkoztam. Ezek kétségkívül nem biztos, hogy pontosak ilyen szinten. De ha érdeklődhetek, honnan vannak ilyen pontos ismereteid ez ügyben? :) Másképp mondva, jelentős különbségek lehetnek a tengeri meg a szf.-i változatai között ugyanannak a rendszernek, ez akár itt is lehetséges, azt gondolom.

Hpasp 2016.05.11. 09:39:07

@Maga Lenin: Szia,
Nekem a hobbim a rakétás légvédelem, írtam is egy ingyenes légvédelmi rakéta szimulátor programot:
sites.google.com/site/samsimulator1972/home

Ha annak dokuját letöltöd, abban jópár oldalon át leírom az Osza amúgy elég göröngyösre sikerült (páran Szibériában kötöttek ki) fejlesztésének történetét, és alváltozatait.

Ha megengedsz még egy pontosítást:
A Rif komplexum 6 célcsatornás. (egy időben 6 célra tud rakétát rávezetni)

lásd a piros indító gombok számát, ahová a bal oldalon ülő indítótiszt felnyúl:
img.index.hu/imgfrm/3/9/4/0/MED_0013693940.jpg

Maga Lenin 2016.05.11. 20:43:45

@Hpasp: Hpasp szíves kiegészítései alapján javítva az általa említett két dolog. Köszönjük a részleteket! :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.10.14. 01:05:20

Pár kiegészítésem lenne vagy csak nem értek valamit.

A PMU2 hogyan kerül bármelyik hajóra is? Az 2004-ben került exporta először Kínába és akkoriben nem csináltak semmit a hajókkal. Ezen felül annak 200 km-es HMZ-je van. A legkorszerűbb Fort-M változat az nem PMU1 navalizált változata lenne 150 km-rel? Igen, lefele kompatibilitás is van, de minek használna a PMU2 48N6-ot, ha annak korszerűbb változatával 200 km is megy?

A haditengerészeti Tor rendszernél meg a 9K332 Tor-M2-őt veszed alapul, az ami 4 db célcsatornás és 8 db rakéta csatornás. Ennél is a kérdésem az, hogy mikor került volna bármelyik Kirovra? 2011 után állt hadrendbe az első ilyen. A Tor-M1 csak 2 db cél- és 4 rakétacsatornás.

Maga Lenin 2017.10.14. 23:15:46

@molnibalage: Miután a profilra is küldted a kommentet, ott hosszabban is reagáltam. Minden esetre köszi az észrevételeket, ezek alapján a PMU2-t 1-re javítom. A többit lásd a válaszlevélben.
(És most látom hogy ezzel a kommenttel a poszt 26.000. megtekintése is összejött :), szóval köszi az alkalmat rá!)
süti beállítások módosítása