Sziasztok!
Május 29-én volt a kanadai óceánjáró, az RMS Empress of Ireland (nem eléggé hírhedt) katasztrófájának 100. évfordulója. Mindössze 2 évvel járunk a Titanic katasztrófája után. A kanadai óceánjáró ezen a napon egy szénszállító hajóval ütközött, és nagyon hamar, néhány perc alatt elsüllyedt. A baleset súlyosságát tekintve a két évvel korábbi szerencsétlenséghez volt hasonlítható, mégis sokkal kevesebben ismerik a történetét. Hogy miért hallottak csak nagyon kevesen a katasztrófáról?
Az Ireland nem volt olyan híres óceánjáró, mint a Titanic, balesete sem volt olyan „tanulságos”, emellett nem is lehetett annyira romantizálni, mint az 1912-es eseményt. Én valószínűnek tartom azt is, hogy az 1914 késő tavaszán megtörtént katasztrófa tényét hamar elhomályosította a két hónappal később kitört I. világháború, ezért nincs benne annyira a köztudatban.
Az RMS Empress of Ireland összeütközik az SS Storstad norvég szénszállítóval (Forrás: http://www.brucewishart.com/blog/the-sinking-of-empress-of-ireland/ - A Chicago Sun-Time archívumából)
Az RMS Empress of Ireland korának szokványos óceánjárója volt. 1906-ban készült el, nagyjából egy időben a Lusitaniával és a Mauretaniával. Nem számított különösebben nagy hajónak (170 méteres hossz, 14 ezer BRT), de kicsinek sem. Az Ireland kétkéményes, kétárbocos, két hajócsavaros típusnak épült. Két négyhengeres, négyszeres expanziójú dugattyús gőzgép hajtotta, melyek összteljesítménye 18 ezer lóerő volt. A gépek naponta 350-400 tonna szenet fogyasztottak, és 20 csomós sebességre tudták felgyorsítani az óceánjárót (utazósebessége 18 csomó volt, megfelelt kategóriája átlagának).
Az Empress of Ireland négylapátos hajócsavarjai (fent) és az egyik négyhengeres, négyszeres expanziójú 9000 lóerős gőzgép (lent) (Forrás: http://lostliners.com/content/flagships/Empress_Ireland/lady.html, http://www.econogics.com/TENHE/tenheupcht18.htm)
A hajót a kanadai Canadian Pacific Steamship Lines rendelte meg, és volt egy testvérhajója is, az RMS Empress of Britain. Noha az Empress of Ireland a kor nagy négykéményeseihez képest nem volt annyira fényűzően felszerelve, azért kellemes, „megfizethető luxussal” lehetett találkozni a fedélzeten (legalábbis a magasabb osztályokon). Kanada és Anglia között ez volt a leggyorsabb és legkényelmesebb járatok egyike akkoriban, kiegészítve testvérhajójával.
Az Empress első osztályú étkezője. Nem volt azért rossz ez :) (Forrás: http://lostliners.com/content/flagships/Empress_Ireland/lady.html)
A hajón összesen 1600 utas utazhatott (310 első-, 468 másod-, 494 harmad- és 270 negyedosztályú hely), 1906 júniusában tette meg első útját. Az Empress of Ireland főként Kanada és Nagy-Britannia között szállította az utasokat (1931-ig ugyebár Kanada brit domínium volt), a Szent Lőrinc-folyó torkolatában elhelyezkedő Québec és az angliai Liverpool között. 1909. október 14-én történt első nagyobb balesete, amikor egy víz alatti tárggyal ütközött (nem tudni, hogy szikla volt-e, vagy egy korábban elsüllyedt hajó roncsa). Ezt leszámítva eseménytelen szolgálata volt.
1914. május 28-án az RMS Empress of Ireland elindult 96. transzatlanti útjára Québecből Liverpoolba. A fedélzeten összesen kb. 1500-an voltak (1477-en egészen pontosan). Másnap, 29-én elérte a Szent Lőrinc-folyó torkolatának partján fekvő kisvárost, Rimouskit, ahol a révkalauz kiszállt. Az RMS Empress of Ireland elindult az Atlanti-óceán felé.
Az Empress csónakfedélzete. A hajónak eredetileg 16 acél mentőcsónakja volt (amennyi elő volt írva), ezekben 764 személynek volt hely. Természetesen a Titanic katasztrófája után megemelték a csónakok számát. 20 összecsukható csónakot és 6 darab (vászonból készült) kicsi tutajt helyeztek még el a fedélzeten, ezekben összesen 2000 embernek volt hely. A kép alapján a hajónak a Lusitaniához is hasonló csónakdarui voltak, amelyek megdőlt hajó esetén nehezen voltak használhatók. (Forrás: http://lostliners.com/content/flagships/Empress_Ireland/tragedy.html)
Nem sokkal ezután Henry Kendall kapitány megpillantotta a 6000 tonnás norvég szénszállító hajó, az SS Storstad bal oldali pozíciófényeit (amelyek mindig pirosak, a jobb oldali fények pedig zöldek. Innen lehet tudni sötétben, hogy a hajó melyik oldala van felénk). A norvég hajó távolságát Kendall 8 mérföldre (14 kilométerre) becsülte.
Az SS Storstad norvég szénszállító hajó, a baleset másik résztvevője. Az 1910-ben épült Storstad 134 méter hosszú, egy hajócsavaros gőzös volt, vízkiszorítása 6000 tonna. Egy háromhengeres, háromszoros expanziójú dugattyús gőzgép hajtotta, 4000 lóerő maximális- és 2400 LE üzemi teljesítménnyel. Legnagyobb sebessége 10 csomó volt. A Storstad első vízhatlan rekeszét a hajó hossztengelyével párhuzamos, a gerinctől a fedélzetig érő bordázattal erősítették meg, úgy tervezték, hogy ha maximális sebességgel ütközik (mondjuk egy jégheggyel), akkor se süllyedjen el. Ez a tervezési előrelátás itt sajnos végzetesnek bizonyult, bár nem a Storstad számára... (Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/SS_Storstad)
A Storstadon is észlelték az óceánjáró bal oldali fényeit. Ekkor azonban igen vastag ködmező ereszkedett le a két hajóra; ezek a ködök egyébként nem voltak szokatlanok arrafelé az évnek ebben a szakában. A viszonylag meleg óceáni levegő találkozott a folyó felsőbb szakaszairól érkező nagyon hideg vízzel, amitől lehűlt, és a nedvességtartalma ködöt képezve kicsapódott. Az Empress belefutott a vastag ködmezőbe, a kapitány „egészen lassan”-t jelzett a gépháznak a géptávírókkal, és elrendelte, hogy a hajó ködkürtjét háromszor szólaltassák meg. A figyelőszemélyzet szinte semmit nem látott, olyan vastag és sűrű volt a köd. Egyszer csak egy kisebb hajó árboca, majd előfedélzete bukkant elő a ködből: a Storstad egyenesen feléjük tartott!
Na, talán így érthetőbb, mi is történt. Az Empress a révkalauz kiszállása után Kelet-Északkelet felé kezdett hajózni, majd tett egy jobb fordulót. A Storstadon ekkor pillantották meg az Empress bal oldali (piros), ezért úgy gondolták, hogy tőlük balra fog elhaladni (red-to-red, azaz mindkét hajó a piros fényével a másik felé halad el egymás mellett). A Storstad - hogy minél távolabb kerüljön az Empresstől - a nyugati útvonalát megváltoztatta, jobbra fordult, északnyugati irányba. Az Empress ekkor beleért a ködbe, ezért ezt a manővert nem látta. Mivel azt hitték, a Storstad már elhaladt, újra felvették az eredeti Észak-Északkeleti útvonalat, ez azonban pont keresztezte a Storstad megváltozott útvonalát (ezt pedig a Storstadon nem látták). A két hajó olyan szerencsétlenül választotta meg a sebességet, hogy pont egyszerre értek a későbbi baleset helyszínéhez, a Storstad szinte pont derékszöget zárt be az Empress-szel. Nem lehetett elkerülni a bajt. A kapitány egy utolsó elkeseredett parancsban éles bal fordulatot rendelt el (a Storstadon szintén balra tekerték a kormányt, de már késő volt, a két hajó 100 méterre sem volt egymástól).
A Storstadhoz képest nagy Empressen mindössze egy szelíd lökést észleltek a hídon állók, ahogy a szénszállító az tatnál beléjük ütközött. De tudták és látták, hogy nagy baj van. A Storstad norvég hajó volt, és mivel gyakran hajózott jégveszélyes vizeken, orrát belül hosszanti merevítőkkel erősítették meg, hogy a vastag jeget is fel tudja törni, emellett amennyire csak lehetett, hegyesre tervezték. A hajó ráadásul tele volt pakolva szénnel, tehát a megengedett legnagyobb merülésével közlekedett. A Storstad különlegesen kialakított orra úgy hatolt keresztül az Empress két centi vastag acéllemezein, mint konyhakés a sörösdobozon. A 20 méter széles hajóba csaknem 8 méter mélyen fúródott bele a Storstad, és mintegy 4 és fél méter széles lyukat vágott az oldalfalba.
Az óriási lyukon másodpercenként 200 tonna víz ömlött a hajó belsejébe. Az Empress olyan gyorsan kezdett megtelni vízzel, hogy a vészhelyzeti intézkedéseket meg sem lehetett kezdeni, és mit sem ért, hogy a hajónak történetesen elég mentőcsónakja volt az összes utas és a személyzet számára. Tovább rontotta a helyzetet, hogy hajnali 2 óra volt, az utasok nagy része aludt. Még tovább rontotta, hogy a kabinablakok a jobb oldalon mind nyitva voltak (ez ugyan tilos volt, de az Empressnek állítólag rossz volt a szellőzése, ezért mégis kinyitották őket az utasok). Még annál is tovább, hogy az Empress of Ireland még nem rendelkezett elektromos működtetésű rekeszzáró ajtókkal (mint mondjuk a Titanic), és sok ezek közül nyitva maradt. A kabinablakokon beömlő víz még tovább gyorsította a süllyedést, sok utasnak valószínűleg a meglepődésre sem maradt ideje, ahogy a kabinjuk teljesen megtelt vízzel néhány pillanat alatt. 10 perc sem telt el, és a 170 méteres hajó teljesen felborult. A néhány vízre bocsátott mentőcsónakban ülők láthatták, ahogy több száz szerencsétlen utas a hajó bal oldalának oldalfalára mászik fel (amely ugye ekkor már teljesen vízszintes volt) a fedélzetekről, illetve a kabinablakokon keresztül. Néhány perc múlva az Empress of Ireland elmerült. Mindössze 14 perc telt el a Storstaddal való ütközéstől számítva.
Kendall kapitány a hajón akart maradni, azonban amikor az felborult, a kapitány a hídról beleesett a vízbe. Amikor az Empress elmerült, örvényei magukkal rántották a mélybe, de sikerült visszaúsznia a felszínre. Itt az egyik csónakban ülő legénység tagjai észrevették, és kihúzták a vízből. A kapitány azonnal elrendelte, hogy akit lehet, mentsenek ki. Amikor megtelt a csónak, a kapitány parancsba adta, hogy a túlélőket tegyék ki az ott álló Storstadon. Egy-két órán keresztül még lehetett hallani a vízben maradtak kiáltásait, nyöszörgéseit, azonban a rendkívül hideg, 2 fokos vízben nem sokáig maradtak életben. Szintén szomorú hasonlóság a Titanic-kal, hogy a vízben maradtak nagy része nem megfulladt, hanem megfagyott (kihűlt). Több százan voltak, akik ki sem jutottak a hajótestből, nagy részüknek arra sem maradt ideje, hogy felfogja, mi történt.
A fedélzeten tartózkodó 1477 emberből mindössze 465-en menekültek meg, 1012-en odavesztek. Ebből 840-en voltak az utasok; ez a szám valamivel nagyobb, mint a Titanic utas-áldozatainak a száma (818), az Empress katasztrófájánál a legénység kisebb hányada veszett oda (és kevesebben is voltak az utasokhoz képest). Mivel a Storstad az alsó fedélzeten okozta a legnagyobb károkat, természetesen az ott utazók haltak meg a legnagyobb arányban. Nagyon szomorú tény, hogy a fedélzeten tartózkodó 138 gyerekből mindössze 4-en (!!!) élték túl a katasztrófát: 3 kislány és 1 kisfiú. Ugyan az áldozatok száma 500-zal kevesebb, mint a 2 évvel korábbi Titanic-szerencsétlenségnél, az arányokat tekintve ugyanolyan súlyos baleset volt az Empress elvesztése is, amely egyébként a mai napig a legsúlyosabb kanadai hajóbaleset, és megtörténtekor az ötödik legnagyobb békeidős vízi szerencsétlenség volt (ma a 10.).
A tragédia áldozatainak koporsóit partra teszik az egyik mentőhajóról 1914. május 29-én (Forrás: http://www.coinworld.com/insights/two-new-coins-from-canada-mark-tragic-sinking-of-rms-empress-of-.html)
„Maga elsüllyesztette a hajómat!” – mondta a Storstad fedélzetére lépő Kendall a norvég Andersen kapitánynak. Később kiderült, hogy a Storstad kapitánya végigaludta az ütközést, ugyanis az első tiszt egészen az annak bekövetkezéséig nem gondolta olyan jelentősnek az eseményt, hogy felkeltse. Hozzá kell tenni, hogy önmagában az, hogy két hajó elhalad egymás mellett, nem is számít komoly eseménynek. A Storstad egyébként elég súlyosan megsérült, de szerencsére nem annyira, hogy elsüllyedjen, az orra szinte teljesen elhajlott, de sikerült elhajóznia a legközelebbi kikötőig.
A tragédiát követő vizsgálat – amelyen nem mellesleg a két évvel korábban a Titanic, majd egy évvel később a Lusitania elsüllyedését követő tárgyalásokat vezető Lord Mersey volt a bíró – hosszas huzavona, több tucat tanú meghallgatása nyomán az első tisztet, Alfred Toftenes-t tette meg felelősnek, akinek (a vizsgálat szerint) nem szabadott volna ilyen veszélyes helyzetben egyedül döntenie, valamint megváltoztatnia a hajó útját ilyen rossz látási viszonyok között. Andersen kapitány az ítélet kihirdetése után bolondnak nevezte Lord Mersey-t, a Storstadot birtokló hajóvállalat, az A. F. Klaveness & Co. pedig beperelte a Canadian Pacific-et, mert állításuk szerint ugyanúgy hibás volt (mivel a ködben változtatott irányt), és a Storstad orrában keletkezett 50 000 dolláros kárt meg kellett volna fizetnie. A bíróság a norvég hajótársaságot kártérítésre kötelezte, amely a Storstadot emiatt eladta egy másik társaságnak.
A tárgyalás, 1914. június 17. Balról az ötödik (a bajuszos ősz úriember) Lord Mersey
(Forrás: http://www.corbisimages.com/stock-photo/rights-managed/U15192INP/court-trial-of-empress-of-ireland-disaster, a kép Bettman-gyűjteményből származik)
1917. március 8-án a Storstadot elsüllyesztette az U-62-es német tengeralattjáró az írországi Fastnettől 80 kilométerre, Bantry közelében (nagyon közel ahhoz, ahol a Lusitania elsüllyedt). A 28 tagú legénység egyik tagja veszett oda.
Az Empress of Ireland nagyon sekély, mindössze 40 méter mély vízben fekszik, ezért már az elsüllyedése után nem sokkal elkezdték látogatni a búvárok. Egy hónappal a süllyedés után lemerültek a roncshoz kezdetleges búvárfelszereléssel, hogy a legértékesebb rakományt, illetve néhány áldozat holttestét felhozzák. Sikerült megmenteni a postát és a raktérben fekvő, akkori értéken 150 000 dollárnyi ezüstszállítmányt. Augusztusban a hajópénztár széfjét is fel tudták hozni. A hajó nagyon veszélyes helyen fekszik, mert a Szent Lőrinc-folyó még nyáron is nagyon hideg, és a sodrás ezen a szakaszon elérheti az 5 csomót, ami kétszer gyorsabb, mint a Duna Budapestnél. Eddig 6 búvár veszítette életét az Empress of Ireland kutatása közben. A hajót természetesen a kincsvadászok és a fosztogatók is felfedezték maguknak, hiszen oda lemerülni nem olyan költséges, mint a Titanichoz vagy akár a Lusitaniához. Az 1980-as években eltűnt a hajó étkezőjében a korábban sértetlenül megmaradt teljes porcelánkészlet, a navigációs hídról az egyik géptávíró (az az a szerkezet, amivel csengetnek a gépháznak és viszont), sőt, az egyik hajócsavar is. A búvárok egy része nemcsak a hajó berendezési tárgyaiból, hanem a hajótestben rekedt áldozatok csontjaiból is hozott fel.
Az Empress of Ireland roncsáról készült festmény (gyakran összekeverik a Lusitaniával) (Forrás: https://www.dansdiveshop.ca/empress.html)
A kanadai kormány 1998-ban történelmi emlékhellyé nyilvánította az RMS Empress of Ireland roncsát, 1999 óta csak engedéllyel lehet lemenni a hajóhoz - amelynek helyét egyébként bójával is jelölik - és nem szabad semmit elhozni onnan.
A Point-au-Pére falu közelében felállított emlékhely 88 Ireland-áldozatra emlékezik, akiket a víz itt mosott partra. 20-at sikerült azonosítani, ők név szerint szerepelnek, 68-at sajnos nem. (Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/RMS_Empress_of_Ireland)
A hajó áldozatainak tiszteletére több emlékhelyet létesítettek, nagy részüket a Canadian Pacific építtette. A katasztrófa közelében fekvő Rimouskiban, a hajóroncshoz legközelebb fekvő faluban, Point-au-Pére-ben (2002 óta Rimouski része), illetve ott, ahol a víz később partra mosott néhány holttestet, szintén épültek emlékhelyek. 2014. május 29-én Kanada megemlékezett a katasztrófa századik évfordulójáról, és a hajó emlékére 20 dolláros és 50 centes ezüst emlékérmék is készültek.
A hajóbalesetről több film és dokumentumfilm is készült. A legnagyszabásúbb ezek közül a "The Last Voyage of Empress of Ireland" c. kanadai tévéfilm, de az ismeretterjesztő csatornák is sokat foglalkoztak az esettel.
2014 májusának vége nemcsak a kanadaiaknak, hanem nekünk magyaroknak is szomorú évfordulót jelent hajózás szempontjából. 60 éve, 1954. május 30-án a Pajtás nevű balatoni csavargőzös több mint száz utassal fedélzetén felborult Balatonfürednél. A balesetben több mint 20-an meghaltak, és sokan megsérültek. A Pajtás egyébként 9 évvel korábban, a II. világháború végén a Dunában is elsüllyedt. A hajóval külön "Legkedvesebb hajóim" fejezet fog foglalkozni, itt olvashattok egy cikket a balesetről.
Hogy egy kicsit vidámabb témával fejezzük be a megemlékezést: szintén 100 éves évfordulója volt tegnapelőtt az RMS Aquitania első útjának, amely 1914. május 30-án volt esedékes. A Lusitania és a Mauretania "féltestvérhajója" meghatározó óceánjáró volt a XX. század első felében, emellett a legutolsó szolgálatban levő négykéményes címét is magáénak mondhatta, amikor 1950-ben elvitték szétbontani. Végigszolgált két háborút, 36 évet, és közel 6 millió kilométert tett meg a nemes egyszerűséggel csak "Ship Beautiful"-nak (Gyönyörű Hajó) becézett Aquitania. Természetesen vele is külön óriásfejezet foglalkozik majd.
Források:
http://www.pbs.org/lostliners/empress.html
http://www.theempressofireland.com/#!chronology/cbib
http://en.wikipedia.org/wiki/SS_Storstad
http://www.theempressofireland.com/#!s-s-storstad/c24dl
http://lostliners.com/content/flagships/Empress_Ireland/lady.html
Ian Kinder - A Tale of Two Sisters, the History of the Atlantic Empresses c. könyv
További képek forrásai:
http://otoweb.cloudapp.net/voyage/ships/empress-of-ireland.html
http://www.royalalbertamuseum.ca/onlineExhibit/empress/wreck.cfm
http://cruiselinehistory.com/more-passenger-lives-were-lost-on-the-1914-sinking-of-the-rms-empress-of-ireland-than-the-rms-titanic/
http://www.coinworld.com/insights/two-new-coins-from-canada-mark-tragic-sinking-of-rms-empress-of-.html
http://www.empress2014.ca/seclangen/tragedy.html
https://shannoncity.wordpress.com/tag/shiplove/
