Techstory

Friss topikok

Címkék

1. rész (12) 10s (13) 1800s (10) 1900s (6) 2. rész (13) 2000s (5) 2010s (5) 20s (12) 2T (1) 3. rész (5) 30s (16) 4. rész (5) 40s (16) 5. rész (3) 50s (17) 6. rész (2) 60s (22) 7. rész (2) 70s (19) 80s (10) 90s (9) ABM (2) amerika (18) AN/ASG-18 (2) APU (1) atom (6) Ausztrália (4) autó (14) baleset (1) bányadömper (1) bejelentés (1) bombázó (2) bomber gap (2) breaking (2) Cheyenne (2) cirkáló (4) Convair (1) Convair Model 200 (2) csatacirkáló (4) csatahajó (9) Dél-Amerika (2) dízel (11) elektronika (6) elfogóvadász (5) ELINT (2) EORSAT (2) erőgép (1) Európa (29) EWR Sud (2) F-103 (1) F-108 (1) felderítőhajó (1) film (2) fly by wire (1) Forma-1 (2) forrás (1) Franciaország (4) GAR-1 Falcon (1) GAR-9 (1) gázturbina (15) gőz (22) gőzturbina (18) GyártásTrend (12) hadtörténet (31) hajó (36) hajókatasztrófák (2) harci gép (8) helikopter (3) hidegháború (7) Iowa osztály (7) Japán (4) játék (1) kamion (7) Kanada (5) katasztrófa (6) Kémhajó (1) képek (3) Kirov (4) kompaund helikopter (1) Közel-Kelet (1) Közép-Amerika (1) közlemény (6) legénység (3) léghajó (3) legkedvesebb hajóim (13) légvédelem (4) live (1) Lockheed (2) löveg (2) maglev (1) Magyarország (2) MAN Turbomotoren (2) MiG-19 (1) Montana (1) MTU (1) műhold (2) Németország (11) North American (2) Olaszország (1) olvasói (3) Oroszország (5) páncélzat (3) radar (9) rakéta (10) reaktor (2) Republic Aviation (4) repülő (13) Road Train (5) Rockwell (International) (2) Rolls Royce (3) RORSAT (2) SAGE (2) SATS (1) Sea Control Ship (2) SM-30 (1) sorozat (39) special (18) STOL (2) stratégia (2) Super Yamato (1) Svájc (1) Svédország (1) szállítás (1) szonár (3) SZU (13) techstory (36) tengeralattjáró (7) Thrust Augmenter Wing (1) top (1) top5 (2) torpedóvédelem (1) történelem (16) tűzoltó (1) tűzvezetés (7) üdvözlet (1) UK (27) US-A (2) US-P (2) USA (49) VAK 191 (3) VFW (3) világűr (2) villamos (4) VJ 101C (2) vonat (15) VTOL (3) XFV-12 (2) XJ-99 (2) YF-12 (1) ZELL (2) Címkefelhő

HTML

Az Iowa osztályú csatahajók, 2. rész

2015.04.05. 18:01 Maga Lenin

A második részben az Iowa osztály keletkezési körülményei után a tervezésről és a hajó kialakításáról olvashattok.

 iowa1944_hatra.jpg

Az Iowa 1944-ben, hátrafelé fordított lövegtornyokkal, tatján pedig két repülőgéppel (forrás)

Tervezés

Közben 1938 márciusában az USA, Nagy-Britannia és Franciaország aláírta a 45000 tonnás kiegészítés alkalmazhatóságát, így a háttérben végig zajló ötletelés tovább folyhatott. Az Iowák az 1935 óta fejlesztett, több irányon futó csatahajó, illetve „cirkáló-gyilkos” elképzelésekből alakultak ki végül. A tervezés, mint szokásosan, ezúttal sem üres lapokkal kezdődött.

Az új csatahajó esetében először a South Dakota osztály hajótestét tervezték megnövelni úgy, hogy egy újabb, háromágyús (45-ös kaliberhosszúságú) lövegtorony kerüljön a hajóra, ami így már 12 löveget hordozott volna. A 35-ről 45 ezer tonnára növekvő tömeget a plusz torony, a megfelelő nagyobb test és nehezebb páncélzat emésztette fel, a sebességet csak megtartani akarták az eddigi 27 csomósnak, az ehhez minimálisan szükséges teljesítménynöveléssel. Bár az új flottaszerződés továbbra is 406 mm-es maximumot írt elő, már 457 mm-es lövegekkel (3x3 darab) is készültek tanulmányok. A cirkáló-gyilkos típusnál kezdetben nem írtak elő súlykorlátot, csupán azt, hogy a hajó átférjen a Panama-csatorna zsilipjein (ún. Panamax kialakítás). 12 darab 406 mm-es löveggel és 20000 mérföldes hatótávval számoltak 15 csomós sebességgel. Ugyanakkor a maximum sebességnek el kellett érnie a 35 csomót, cserébe csak a cirkálók 203 mm-es lövedékeivel szemben vártak védettséget. Ezt a védelmet 9150 és 27400 méter közötti lőtávolságokon követelték meg (ez az ún. immunity zone), mivel úgy vélték, hogy egy, kíséret nélkül hajózó egység ilyen távokon harcol majd az ellenséges cirkálókkal. (A csatahajó-típusnál kísérőhajókkal számoltak, így annak eleve nagyobb távon kellett felvennie a harcot az ellenséggel, tehát a védett zónát ennek megfelelően „távolabbira” tervezték.) Ezek a követelmények ugyanakkor alsó hangon is 50000 tonnás hajót eredményeztek, ezért további, kisebb tervezetek készültek 9 ágyúval, illetve 32,5 csomóra redukált végsebességgel. A cirkáló-gyilkos, tehát csatacirkáló hajót végül később az Alaska osztályú „nagycirkálókkal” (large cruiser, jele: CB) valósították meg.

cb_guam.jpg

Az Alaska osztályú USS Guam csatacirkáló 1944-ben. A hajó 3x3 db 305 mm-es löveget hordozott, légvédelmi fegyverzete, ismét csak a kettős rendeltetésű lövegeknek köszönhetően, félelmetes volt, páncélzata persze kevésbé – az osztály valódi csatacirkáló volt, erős fegyverzettel, 32 csomó feletti sebességgel és viszonylag gyenge páncélzattal. Jól látható a csatahajóktól eltérően elhelyezett másodlagos tüzérség (forrás)

A figyelem ismét a South Dakota hajótestének alapján kialakított, de 30 csomóra képes hajóra terelődött. Ennek oka a fent látott, 50000 tonnás és igen drága csatacirkáló-tervekkel való elégedetlenség, illetve az volt, hogy a három tornyos csatahajóval 37600 tonnás tömeggel is elérhetőnek látszott 30 csomó az előzetes kalkulációk szerint. Ez már közelítette az igényeket, ezért 33 csomóra emelték a célt, amihez 244 méteres hajótestet és 220000 lóerőt kalkuláltak a mérnökök 39930 tonnás tömeggel. Ezek az adatok már elég ígéretesnek tűntek ahhoz, hogy a General Board 1938. március 17-én egy ilyen, „33 csomós South Dakota” típust hagyjon jóvá részletes tervezésre. Ez lett az Iowa osztály.

iowa_sodak_modell.jpg

Ezen a modellen megfigyelhető, hogy az Iowa osztály a tervezés középső szakaszában a South Dakota egyfajta megnagyobbítása volt. Láthatóak még a háború előtti jellegzetes amerikai vonások: a hátsó lövegtornyon egy navigációs célú, 4 méteres távmérő és a csónakdaruk középen, illetve „vájtszeműek” elvileg még az ún. range clock-ot, azaz a távolságjelző órát is észrevehetik. Ez szolgált a többi hajó számára távolságadattal a célba vett ellenséges egységről, amikor azok már nem láthatták a célt a harctéri füsttől például (forrás)

cc_lexington.jpg

Az eredeti, majdnem az 1900-as évek óta csiszolgatott „cirkáló-gyilkos” hajó, a Lexington osztály egyik tervezete, avagy amikor a mérnökök keze megszalad kissé… Ez a hajótervezet, melynek az anyahajóvá alakított Lexington osztály lett a végeredménye, átépítés előtti végső formájában tipikus csatacirkálóként arra készült, hogy az ellenség cirkálóit hatékonyan semmisíthesse meg. Ehhez nagyon nagy sebességet és messzehordó lövegeket vártak el. Viszont a hajógépek technológiája az 1910-20-as években még csak úgy tudott elég teljesítményt biztosítani a 30 csomó feletti sebességhez, ha hosszú, áramvonalas törzset használnak. Ezért a számítások egy 381 méter hosszú, 79000 tonnás hajót eredményeztek. Eközben az elkészült Iowák 262 méteres hosszal és 52-55 ezer tonnás vízkiszorítással, meg persze sokszorosan erősebb páncélzattal rendelkeztek. Ez még akkor is hatalmas különbség, ha közben sokkal jobb kazánok és turbinák jelentek meg. Erről az osztályról még többet ír a kép forrásául szolgáló oldal

A részletes számítások azt mutatták, hogy a hosszabb hajótest és a megfelelő stabilitás miatt meg kell növelni a szabad oldalmagasságot mind a páncélozott, mind a nem védett részeken. Ez, a szükséges kiegészítő szerkezeti változtatások miatt 2400 tonna pluszsúlyt jelentett. Így az előbb még épp hogy 40000 tonna alatti hajó máris kezdte közelíteni a 43000 tonnát. A korábbi tervekben felbukkant, hosszabb csövű ágyúk alkalmazására a General Board április 14-én adott utasítást. Ennek több oka is volt. Az első, hogy ezek a lövegek raktáron álltak, mivel az 1922-es csatacirkálókat, melyekből a Lexington és a Saratoga repülőgép-hordozók lettek végül, ilyenekkel szerelték volna fel, és le is gyártották az ágyúkat hozzájuk. Továbbá nem akartak 457 mm-es lövegeket és a hozzájuk tartozó új tornyokat tervezni és beépíteni, ráadásul ballisztikai tulajdonságaikat tekintve a kisebb kaliberű ágyút jobbnak tartották a tervezők. (Ez alapvetően be is bizonyosodott, amikor később a Jamato nagyobb ágyúival össze tudták hasonlítani őket.) Végül, de nem utolsó sorban, a tengerészet úgy találta, hogy fegyverzeti előrelépésre is szükség van, mivel egyelőre pusztán a sebesség növelésére áldoztak nem kevesebb, mint 10000 tonnás többletsúlyt a South Dakota osztályhoz képest.

Ugyanakkor folytatódott tovább a tervezők munkája, több vonalon több tervváltozattal, de ez az Iowa osztályt már nem érintette. A 12 darab 406 mm-es ágyúval felszerelt, de csak 27-28 csomós sebességű típus lett később a Montana osztály.

montana_oldalrol.jpg

A Montana osztályú csatahajó 1941-es modellje oldalról fotózva. Jól látható, hogy az osztály alapvetően megegyezett az Iowával, de négy tornyába már 12 löveget terveztek. A hajótest 20 méterrel sem lett volna hosszabb, és mind hely, mind súlytakarékosság okán a gépek teljesítményét is 172000 lóerősre mérsékelték. Ehhez 28 csomós sebességet vártak, azaz jól látszik, hogy milyen nagy arányban kell emelni a gépek teljesítményét legkisebb többletsebességhez is (Iowa: 33 csomó, 212000 lóerő) (forrás)

 A hajó végső kialakítása

Miután tehát az 1938-as év elején végleges lett az alapkoncepció, megkezdődhetett a részletes tervezés. A második világháború előtt az USA legnagyobb és legjobb hajógyárai a keleti parton voltak, miközben az új ellenséggel, Japánnal a nyugatin kellett megküzdeni. Emiatt elsődleges szempontnak minősült, hogy minden hadihajónak át kellett tudnia kelni a Panama-csatornán. (A csatorna akkoriban az USA közvetlen ellenőrzése alatt állt.)iowa_at_pedro_miguel_locks_canal.jpg

Ahogy a fenti és lenti képeken látszik, a csatahajó elég szorosan fért csak el a Panama-csatorna zsilipjeiben. A felső képen érdemes összevetni a méreteket a teherhajóval. Előbbi fotó 1984-ben készült, utóbbi pedig 2001-ben, mindkettő magáról az Iowáról (források: fenti, lenti)

iowa_panama.jpg

Mivel a csatorna zsilipjeinek legkisebb szélessége 110 láb/33,5 méter volt, a hajó maximális szélessége nem lehetett több, mint 108 láb/32,9 méter. Ehhez 268,2 méteres vízvonalon mérhető hosszúság és 10 méteres merülés tartozott (normál terheléssel számolva). A hosszú törzsre a hullámkeltő ellenállás minimalizálása miatt volt szükség. Szintén az ellenállás csökkentése érdekében tervezték a hajó orrába a törzshöz szükséges kialakítású bulbaorrt.

Amikor az 50-es kaliberhosszúságú ágyúk mellett döntött a General Board, cserébe lemondott a merülési megkötésekről. Így teljes, 53600 tonnás súllyal a merülés 11 méter is lehetett. A nagyobb merülés könnyebb irányíthatóságot jelentett. További változtatás volt, hogy a hajótest középső részére igyekeztek koncentrálni a felhajtóerő-középpontot is. (Az ugyanis a hosszú törzsön eredetileg egyenletesebben oszlott volna meg.) Ez kedvező volt a négy nagy átmérőjű hajócsavar elhelyezése szempontjából, viszont a kisebb felhajtóerejű orr jobban belemerült a hullámokba rossz időben, vízzel borítva be a hajó orrát. A két belső hajócsavarhoz meghosszabbították a test alját (angolul ezt a részt nevezik úgy, hogy skeg), a két külső viszont szabadon állt (azaz a tengelyük burkolatlan volt a hajófenék ívéből kilépve).

uss_missouri_bb-63_starboard_propeller_shaft.jpg

A Missouri jobb oldali hajócsavarjai és a külső csavartengelye (forrás)

A hajótesten két, igen komoly változtatást is meg kellett oldani az eredeti elképzelésekhez képest. A Bureau of Construction and Repair (Bu C&R), mely ténylegesen végezte a hajók tervezését a Navy számára, függetlenül működött a Bureau of Ordnance-tól, mely pedig a fegyverzetet tervezte. A hajóba az 50-es kaliberhosszúságú lövegek számára a 45-ösökhöz képest, előbbiek nagyobb méretei miatt, 400 tonnával nehezebb tornyok jártak, melyeket a South Dakota osztály tornyaiból terveztek át. A nagyobb barbetták és az ezekkel összefüggő szerkezeti erősítések miatt 2000 tonna többletsúly keletkezett, ami a majdnem 45000 tonnás eredeti terveket 46500 tonnára emelte. Ez nem lett volna akkora probléma, némi lefaragást meg tudtak volna oldani a mérnökök. Ami igazán gond volt, az a barbetták átmérője. A megnagyobbított torony a 45-ös kaliberhosszúságú lövegekkel szerelt változat 11,35 méteres átmérője helyett már 12 méteresre nőtt. Ezt az első toronynál nem lehetett megengedni, mivel a hosszú, keskeny orr szűkülése miatt a 11,35 méteresnél nagyobb kivágás vagy a hajótest megnövelését, azaz kisebb sebességet, vagy túl gyenge szerkezetét eredményezte volna. Először arra gondoltak, hogy megemelik az egyes tornyot, így nem kell megnövelni a vízvonalon a törzs méreteit. Ez viszont még magasabb kettes tornyot kívánt volna meg, hiszen annak az egyes felett kellett tudnia átlőnie. A helyzetet súlyosbította, hogy a szerkezeti szilárdság megtartása a magasabbra helyezett tornyok miatt nagyobb távolságot követelt meg a két torony között, vagyis az első tornyot még előrébb kellett volna beépíteni. Ezek a változtatások természetesen elfogadhatatlanok voltak, így a Bu Ord vállalta, hogy készít egy, az eddigivel azonos átmérőjű tornyot és barbettát. Ezek a tornyok 1663 tonnás forgó tömeget jelentettek, és együttesen a repeszfogó páncélzat kismértékű vékonyításával, majdnem 1500 tonnás súlycsökkentést értek el velük, lényegében teljesítve a 45000 tonnás, új limitet (1938. június 2.). Csakhogy, miután ezekben a módosításokban megegyeztek, a tervezés során a Bu Ord mégsem a kisebb, hanem a nagyobb tornyot kezdte el részletesen előkészíteni a gyártás számára. Erre a fatális tévedésre novemberben derült fény, a két iroda terveinek egyeztetésekor. Ekkor úgy ítélték meg, hogy a csak papíron létező, könnyebb torony elkészítése helyett magukat az ágyúkat kellene úgy átalakítani, hogy beférjenek az eredeti átmérőjű, a South Dakotákról származó toronyba. Így került sor a Mark 7 16in/50 jelzésű, szintén 50-es kaliberhosszúságú 406 mm-es löveg létrehozására, melynek kisebb külső átmérője volt, hogy beférjen a kisebb toronyba. Ehhez a löveghez fejlesztette ki a Bu Ord a nagyobb tömegű 406 mm-es lövedéktípust is.

bb62_second_deck_down.jpg

A New Jersey hivatalos rajzaiból származó képen a második fedélzeten vett metszeten jól látszik a barbetták kivágása. Pusztán a térfogatot tekintve még talán lett volna mód előrébb helyezni az első tornyot, de a fentebb leírt problémák miatt ez mégsem volt lehetséges (forrás)

A másik jelentős változtatást az építéssel megbízott egyik gyár, a New York Naval Shipyard javaslata révén fogadták el. A South Dakotákról átvett gépészeti elrendezés, hogy a sokkal nagyobb erejű gépeket beépíthessék, 19,5 méter hosszú géptermeket eredményezett. Viszont, ha a hajó két gépterem között kap torpedótalálatot, és a torpedóvédő rendszer nem tudja felfogni a robbanást, a vízbetörés miatt 39 méteres szakaszon lesz elárasztva két gépterem, hatalmas mennyiségű vizet engedve a hajóba, és nagy gépteljesítményt elveszítve. Ezért az elrendezést jelentősen megváltoztatták az építés előtt, három újabb keresztválaszfalat beépítve. Így a kazánok párosával egymás mellett kerültek beépítésre, mögöttük jött egy külön szekció egy turbinával, és ez az elrendezés ismétlődött négyszer a hajó hosszában. Ez egyúttal kevesebb áttörést jelentett a harmadik fedélzeten, vagyis azon, amelyik közvetlenül a gépek felett volt. Mivel a hajókat a tengerészet saját gyárai építették, és nem magánvállalkozások, ezért közvetlen extra költséggel nem járt ez a változtatás, és az építés során felmerülő további, kisebb módosítások sem.

bb-61-detail_1.jpg

Ezen a részletes hajómodellt reklámozó ábrán (lásd forrás) jól látható a felváltva elhelyezett gépészet elrendezése. A kazánházak vannak elöl mindig: könnyen megismerni őket a két kéménybe vezető légcsatornákról. A második lövegtorony alatti lőszerraktárak és a felülről induló kommunikációs cső is látszik

 

Hajótest

A hajón három fő fedélzetet különböztettek meg: a fő vagy „időjárás” fedélzetet, mely a kívülről is látható, köznapi értelemben vett fedélzetet jelenti; a másodikat, azaz a páncélfedélzetet; végül a harmadikat, vagyis amely a géptermeket fedte. Egy repeszfogó fedélzet is került a páncélfedélzet alá nem sokkal, mely csak az első és a harmadik torony között húzódott. Az e két páncélfedélzet között lévő kicsi távolság miatt itt olyan kevés hely maradt, hogy az lényegében kihasználhatatlan volt. Az említett fedélzeteken a kazánok égéstermékét átvezető csövek jelentették a legnagyobb áttöréseket a barbettákon kívül. A nyolc kazán két kéményen át érintkezett a környezettel. Az egyre lentebb húzódó további három fedélzet („platformok”) nem volt folyamatos a gépészeti berendezések méreteiből adódóan, így első és hátsó fedélzetekre tagolódtak a gépház előtt és után. A harmadik platform alatt helyezkedett el az ún. teherfedélzet, de ez már csak az első torony előtt és a harmadik mögött, azaz az orr- és a tatrészen húzódott. A legalsó fedélzet már a gépek alapzatát tartotta. A hajókat tripla fenékkel építették, melyben a Navy Special Fuel Oil elnevezésű üzemanyag egy részét tárolták.

the_big_j.jpg

A New Jersey-t bemutató múzeum által készített ábrán a fedélzeteket felsoroló kis részlet (balra lent) segítségével lehet követni a hajó felépítését, csakúgy, mint a páncélzat elrendezését. A képen jobbra látható az „eredeti” New Jersey, a BB-16-os számú, 1906-os, még nem „csupa nagy ágyús” (vagyis pre-Dreadnought) csatahajó is, a fő rajzról pedig a csavartengelyek elég nagy hossza. Szintén be van jelölve, hogy a tengernagyi híd lejjebb van, mint a kapitányi. (A hajó az utolsó átépítés szerinti állapotában van.) (forrás)

broadway.jpg

A nevezetes Broadway, vagyis a hajók belsejében végighúzódó fő folyosó 1987-ben, itt épp az Iowán. Felül van a sínrendszer a lövedékek esetleges szállításához (forrás)

A harmadik fedélzeten futott végig a legénység által „Broadway”-re keresztelt fő folyosó, összekötve számos helyiséget és fedélzetek közti feljárót. A Broadway tetején egy sínrendszer segítségével a tornyok lőszerraktárai között mozgatni lehetett a lövedékeket és a tölteteket, ha szükséges volt.

A tíkfával borított fő fedélzet felett a lövegtornyok és a felépítmény helyezkedett el. Utóbbin 01 és 02-vel két, folyamatos fedélzetet jelöltek. A másodlagos tüzérség oldalankénti 5-5 tornya ezeken helyezkedett el. A felépítmény elején található a kapitány hídja, alatta a tengernagyi híd. A hidak szélvédő nélküliek voltak az Iowán és a New Jersey-n szolgálatuk elején, és szögletes kialakításúak. A New Jersey ráadásul egy ideig ívelt formájú hídjáról volt felismerhető, ami meglehetősen szép, „áramvonalas” jelleget adott a hajónak.

new_jersey_stream_down.jpg

A New Jersey eredeti, „áramvonalas” hídja, mely a South Dakotákéhoz hasonló. Minden esetre nagyon jól néz ki! (forrás: N. Friedman: U.S. Battleships 321. o.)

A torony legtetején, a 08-as szinten, 35,4 méter magasan a vízvonal felett helyezkedett el a fő sztereoszkópikus távolságmérő, mely a 406 mm-es ágyúkat irányozta. A navigációs híd a 04-es szinten, a torony körül volt. További helyiségek szolgáltak a tengernagyi kíséret számára, illetve az évek során egyre több hely kellett az elektronikai eszközök számára is. A hajó két kéménye közül az első egybeépült a felépítménnyel, és a teteje némileg a fő távmérőnél alacsonyabban volt. A füstgázokat a kémény tetején kissé hátrafelé terelve vezették ki. A kémény és a távmérő közt volt a főárboc az elülső árboc, mely szintén sokszor változott a hajók pályafutása során, különböző radarokat tartva. A hátsó kémény hasonló kialakítású volt, de valamivel alacsonyabbra nyúlt, mint az első. Mögötte található a hátulsó távolságmérő állás, de "csak" 20,7 méter magasan, hogy a kémények füstjét elkerülje. A tornyon több kisebb távmérő és célzókészülék is helyet kapott a másodlagos és légvédelmi tüzérség számára. Természetesen különféle csónakokat és reflektorokat is elhelyeztek a felépítményen.

felepitmeny_1_down.jpg

Az Iowa 1943. március 28-án, a hajógyárban, felszerelés alatt. A felépítményt hátulról, illetve oldalról fotózták. A felső képen balról: a hátsó távolságmérő állás, a hátsó kémény, légvédelmi állások, az elülső kémény, a legmagasabb részegység az SK légtérfelderítő radar, közvetlen előttük a Tűzvezető Torony (Fire Control Tower), melynek legtetején van a fő távmérő háza, ez alatt pedig több légvédelmi figyelő állás. Mindkét képen jól láthatóak a különböző szintekre telepített 127 mm-es lövegtornyok. Az alsó fotón a köztük és körülöttük mindenfelé sorakozó 20 mm-es gépágyúállások is jól kivehetők. (forrás: N. Friedman: U.S. Battleships 316. és 317. o.)

felepitmeny_2_down.bmp

A hosszú orrban tárolták az ellátmány egy részét, majd az első barbettáig következtek a legénységi szállások. A két lövegtorony között a tiszti helyiségek voltak. A második torony mögött, a hajó gyomrában található a központi tűzvezető helyiség, valamint a kárelhárítási központ is. A hátsó barbetta után további legénységi szállások, valamint többek közt a fogda és a mosoda volt. A csatahajók teljes hossza az elkészültük idején 270,4 m volt, a vízvonalon 262 m-t mértek, a maximális szélesség 32,97 m-re adódott. 57540 tonnás teljes terhelésnél a merülés 11,5 m volt.

A csatahajók tatján két daru és két sűrített levegős katapult helyezkedett el repülőgépek számára. Az Iowa osztályon először a Vought OS2U Kingfisher hidroplánt rendszeresítették felderítésre és tüzérségi megfigyelésre, esetenként mentésre. A csak 450 lóerős motorral felszerelt, kétfős gép a hatalmas központi úszótest miatt meglehetősen szerény teljesítményű volt. 2 db, 7,62 mm-es Browning géppuskával és 295 kg bombával vagy mélyvízi bombával lehetett ellátni, de a csatahajókon ezek nélkül alkalmazták. Általában két gépet vittek a katapultokon, és egyet egy szállítókocsin tároltak a taton. A hidroplánok a hajó mellé szálltak le, majd az egyik daruval emelték vissza őket.

os2u.jpg

Fent a Vought OS2U Kingfisher a Missouri egyik daruján, lent pedig az utód, a jóval nagyobb teljesítményű Curtiss SC-1 Seahawk az Iowa katapultján. A gépek fedélzetre emeléséhez a hajóknak szinte mindig meg kellett állniuk, ami harci körülmények között nem volt kifejezetten életbiztosítás az esetleges ellenséges tengeralattjárók és repülőgépek miatt. A repülőgépek eredeti feladata, a fő lövegek tűzének helyesbítése sem igazán működött, bár felderítésre és mentésre azért megfeleltek (forrás: fenti, lenti)

curtisssc1iowa.jpg

1945-től a Curtiss SC Seahawk váltotta fel az OS2U-kat, mely együléses gép volt, de egyébként elrendezése megegyezett a korábbi típuséval. A motort viszont 1350 lóerősre cserélték, így az SC-1 két 113 kg-os bombát és két 12,7 mm-es nehézgéppuskát vihetett magával, és a pilóta mögötti térben lehetett szállítani a kimentett személyeket. A fő úszótalp eredetileg bombatárnak is készült, de később csak tartalék üzemanyagot szállítottak benne, a nyitható rész vízhatlansági problémái miatt.

 

A következő részben: néhány jelentősebb adathalmaz kíséretében lesz szó a meghajtásról, valamint a páncélzatról, megspékelve egy általánosabb kitekintéssel a csatahajók védelmét illetően. Folytatás jövő hétvégén!

A források az 1945-ig terjedő időszakot ismertető utolsó részben lesznek feltüntetve.

1. rész: http://techstory.blog.hu/2015/04/05/az_iowa_osztalyu_csatahajok

3. rész: http://techstory.blog.hu/2015/04/12/az_iowa_osztalyu_csatahajok_3_resz

A bejegyzés trackback címe:

https://techstory.blog.hu/api/trackback/id/tr987339586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rocko- 2015.04.06. 01:26:28

"Szintén az ellenállás csökkentése érdekében tervezték a hajó orrába a törzshöz szükséges kialakítású bulbaorrt."
itt valami szórendbeli probléma lesz. :)

"Mivel a hajókat a tengerészet saját gyárai építették, és nem magánvállalkozások, ezért közvetlen extra költséggel nem járt ez a változtatás, és az építés során felmerülő további, kisebb módosítások sem."
ó, dehogynem. :) minden változtatás mindig költséggel jár.

nandras01 2015.04.06. 12:41:04

@Rocko-:
"Szintén az ellenállás csökkentése érdekében tervezték a hajó orrába a törzshöz szükséges kialakítású bulbaorrt."
nincs semmi probléma ezzel a mondattal.

Rocko- 2015.04.06. 12:59:01

@nandras01: "Szintén az ellenállás csökkentése érdekében bulbaorrot tervezték a hajó orrába."

"Szintén az ellenállás csökkentése érdekében tervezték a hajó orrába, a törzshöz illeszkedő bulbaorrt."

szerintem mind jobban hangzik szerintem, mint a fenti mondat.

OkoskaTo:rp 2015.04.06. 13:54:16

Azért mókás, hogy egy ekkora projektnél is ilyen mértékben zajlik a barkácsolás. Hogy ez eredeti tervekben szerepel ez meg az (alapos indoklással), aztán berakunk inkább valami mást, mert az van raktáron elfekvőben.

aluf 2015.04.06. 16:04:46

Alapos cikk. Mire megépültek kevés hasznát vették. Tengeralattjárók és repülőgépek korában a legnagyobb csatahajó is könnyen sebezhetővé vált. Bismark, Yamato, Princ of Wales osztály.

nandras01 2015.04.06. 16:06:32

@Rocko-:
mivel a bulbaorr mérete és alakja szigorú összefüggésben van a törzs méreteivel, ezért nem egyszerűen "illeszkedni" kell hozzá, hanem a "törzshöz szükséges kialakítású"- ra kell tervezni. ezért hibátlan az eredeti mondat.

Maga Lenin 2015.04.06. 23:09:01

@OkoskaTo:rp: És ez a fajta, úgyis van raktáron módosítás még jobbára a kellemesebbik eset! Mert már akkor is az volt a divat, hogy tervezés meg építés közben variálták a követelményeket, ami nem volt épp jó hatással az árra meg a határidőkre. Lásd majd a radarokat egy későbbi részben.

molnibalage 2015.04.07. 12:56:46

@aluf: Ez így alapvetően nem igaz.

A B-t egy piszok szerencsés találat tett irányíthatatlanná, a másik torpedó találat szinte semmiféle kárt nem okozott. Utána gyűrte le a többszörös túlerő a manőverképtelen hajót... A légierő ömagában nem tudott még komolyabb kárt sem tenni benne, ha nem pont a teljes felület kb. 7-10% kitevő részt találják el. Hány olyan hajót tudsz mondani a történelemben, amit pont a tat annyira hátsó részén ért torpedó találat...?

A Tirpitz is annyire volt "sebezhető", hogy egy öttonás bombával kellett elsüllyeszteni. Az egyik fjordban álláskor tizenix vagy kb. 20 kisebb nagyobb bombatalálat érte, de még a 750 kg-ps pct. bomba sem törte át a fő páncélfedélzetet... Igen, a felépítményt összekaszabolták, de a hajó harcértéke komolyan mértékben nem csökkent. A tűzerő és a mozgékonyság megmaradt.

A KG V oszály meg minden brit pátosz ellenére - már elnézést a kifejezésért - de, rakás szar volt. Betöltötte szerepét és a kevés számú német páncélos ellen elég volt, de az újabb jenki csatahajókkal vagy a T+B-hez képest gyange volt. A szomorú igazság az, hogy még maguk a britek is azt mondták, hogy az I. vh alatt is, hogy a német hajók műszakilag jobbak voltak. A KG V topedóvédelme meg a jelek szerint gyakorlatilag tervezési hibás volt, ahogy az egész hajó sérülés állósága. A PoW-t gyakorlatilag egyetlen torpedó kiütötte. Semmilyen más komoly csatahajóval nem történt ez meg, talán még cirkálókkal sem...

Olvasd el Olli írását. Az angolok ámulatba estek, hogy a II. Vh előtti új jenki csatahajók mennyivel többet hoztak ki 35 ezer tonnából...

A Yamato orr része szinte páncélozatlan volt, ami miatt az ott ér találat hatása súlyos volt, az balfasz all or nothing koncepció miatt.

aluf 2015.04.07. 13:17:14

@molnibalage: Tény és való, hogy a II. vh. vége során a csatahajók/csatacirkálóknak nem osztottak lapot. Némelyik még lödözött Libanonnál és Iraknál némelyik /IOWA/ magát küldte a roncstemetőbe. Amikor egy 30 tonnás F15 2db 5 tonnás bombát vihet a hordozonak annyi. A csatacirkáló Fisher admirális elképzelése volt aki a hajók sebességét és tűzerejét mindennél többre értékelte és beérte, hogy egy nyolc inches cirkáló lövedéket kibirjon.

aluf 2015.04.07. 13:45:36

Javitás: A csatahajóknak annyi./habár cirkáló rakétákat még használhatnak/

Gig-big 2015.04.07. 21:51:15

A cikkszerzőnek: kiváló, alapos munka!
Az ugatóknak: aluf("princ"), rocko:
1) a nyelvtani f.szverést itt hagyjuk, a hozzáértők értik az értendőt.
2) a reszelgetés mindig is hozzátartozott a csúcsfegyverzet analóg módon véghezvitt tárgyiasulásához /nyelvész, erre kiverheted-kinyalhatod/; ld. francia flotta főerői a XIX sz. vége felé, orosz flotta fő egységei csuzima előtt, OMM dreadnougtok, stb. - nem készült két egyforma hajó sosem, még egy sólyán sem.
3) aluf továbbra is: azért Fisher adm-t az F15-össel összerakni... mit szívsz??? Érdekel a cucc!
4) a csatahajó egy adott korszak csúcsfegyverzete volt. Mint a bronzkard vagy a B-2. Egyik miatt jött a másik. A csatahajó nagyhatalmi fegyverkezési versenyt indított (I.VH). A hordozó nem. Ezért maradtak ikonok (múzeumok) az Iowák (és egyéb osztályú dreadnoughtok) és ezért bontják le vagy süllyesztik el a hordozókat (szinte kivétel nélkül). Ja, és megmaradt a MI dreadnoughtunk is egyben, tisztelet neki és a legénységnek.
Szóval kiváló cikk mind stílusában, mind szakmailag - várjuk a folytatást!

molnibalage 2015.04.08. 00:24:26

@aluf: F-15-höz hincs 5 tonnás bomba, "csak" 5 ezer fontos GBU-28. Ezen felül az ilyen hajó soha nem mászkálna egyedül, nincs az a gép, ami bombaoldási távolságba jutni egy jenki CSG-hez...

Kicsit felszínesnek érzem ismereteidet.

aluf 2015.04.08. 09:21:32

Az F15 üzemanyag és fegyver terheltősége kb.18.000 kg. Valahol olvastam, hogy az /I/ Israel változatnál az üzemanyag póttartályok terhére /légi utántöltés/ 2db 10.000 fontos /4.500 kg/ bomba is belefér.

teddybear01 2015.04.08. 11:24:53

@aluf: Azért még olvashatnál néhány oldalt.
Az F-15I-nél kezdték alkalmazni a törzshöz fölülről illeszkedő póttartályt, ami izraeli fejlesztés, de aztán az USA-gépekre is alkalmazni kezdték. Ez azért jó, mert a kifejlesztéséig a póttartályt a fegyverzetfelfüggesztési pontokra kellett felszerelni. Így nem veszi el a helyet a pótüzemanyag a fegyverzet elől a helyet.
A tíz tonnás bomba túl nagy az F-15öshöz, helyette az iraki háborúban kifejlesztett GBU-28-ast tudja vinni, az viszont "csak" 5000 fontos, kb. 300 kilós robbanótöltettel.

A légi utántöltés nagyon hasznos, de nem mindenütt lehet kockáztatni egy tankert.

aluf 2015.04.08. 11:38:42

Nem 10 tonnás bombáról irtam hanem a két szárnyon elosztva 2*10.000.- font bomba terhelhetőségről, ami belefér a 18 tonna terhelésba. Mellesleg a hivatkozott 5000 fontos bomba is nagyon okos megoldható, hogy azonos célpontra /lyukba/ sorozatban találjanak bele. Az egyéb elmélkedés arról szólt, hogy egy kb. 30 tonna összsúlyú repülőgép már képes lenne elsüllyeszteni egy 50-60 ezer tonnás csatahajót, amire régen csak a Lankeszter volt képes elég rossz találati aránnyal. Mellesleg már tudható van 13 tonnás bomba is de azt legfeljebb a B2 vagy B52 vihetné.
Mellesleg ha a dolgok igy folytatodnak akár egy F15 törzse alá is kitalálnak egy óriási szuperbombát a póttartályok szárnyak alá helyezésével. Ami az aktuális katona/politikai helyzetet illeti lehet, hogy az Irán elleni támadó israeli gépeket szaúdi légtérben - esetleg szaudi- tankerek fogják után tölteni. Oda és visszafele is.

Maga Lenin 2015.04.08. 12:26:24

@aluf: A klasszikus érvelés a kis repülő elsüllyeszti a nagy hajót-ra: igen, a még kisebb és még olcsóbb rakéta meg lelövi a kis repülőt. És mégis mindet használják, már akiknek van rá pénze. (Legfeljebb lövegek helyett rakéták vannak a hajókon is, ámbár tessék ránézni a Zumwalt rombolóra telepített AGS fegyverrendszerre meg arra, hogy bizony a Navy tolja erősen a railgun szekerét, nem más!)

No, úgy érzem, az F-15-ös terhelhetősége és kapcsolódó dolgok kivesézésre kerültek, a téma itt lezárható.

aluf 2015.04.08. 12:31:16

A hajókat is a végén gatling rendszemű 30 mm gépágyúk védik, a csövek nem mennek ki a divatból.
A "varacsosdisznó" is ezzel lövi a tankokat.

molnibalage 2015.04.08. 12:53:24

@aluf: Láthatólag vérpistikés szinten vagy a témában. Melegen ajánlom figyelmedbe HTKA-s írásaimat különösen a két F-15-ről szóló írást.

htka.hu/author/molnibalage/

18 tonna hasznos teher keróval együtt van talán, de a keró meg nem fegyverzet és ez nagyon elméleti.

Mikor esik már le a gyök tudatlan HT rajongónak, hogy az elméleti max. értknek szinte semmi értelme? Az értelmes fegyver terhelése még egy ekkora harcászati (taktikai) csapásmérőnek 2x2000 font vagy 4x1000 font vagy 8x500 font vagy 8 SDB tája...?

GBU-28-ból elvileg vihetne hármat is, de értelme ennek nulla. Még a kettőnek is, mert akkor nincs szárnypótos. A valóság az 1xGBU-28 CL függesztőn.

A jenki hajókon soha nem volt 30 mm-es Gatling elven működő CIWS rendszer, csak a 20 mm-es M61 Vulcant használó Phalanx. Ez felül ez is kopik kifele rendesen, mert a RAM váltja fel.

A Goalkeeper használja a GAU-8 alapú csöves fegyvert, de az jenki hajón soha nem volt telepítve.

Az látszik, hogy érdekel a haditechnika, de félelmetesen alacsony szinten van a tudásod.

walter sobchak 2015.04.08. 13:04:18

@molnibalage: @teddybear01: "Gentlemen. You can't fight here! This is the War Room!" :) Azért jött ide, hogy tanuljon szerintem, és/vagy beszélgethessen más érdeklődőkkel. Ne szedjük már le a fejét. :) Mint látod, igazából nem is vitatkozik, csak fel akarja venni a kapcsolatot.

aluf 2015.04.08. 13:22:42

Elragad hozzáértésed, de mint látod az IOWA osztály Panama csatornához idomuló szélességét mint ha én hoztam volna először szóba. Megjegyzem szakértelmed, hogy az OLP-n a MIG15-MIG21 szériát már akkor tanulmányoztam részben szétszedve amikor 1967-ben százasával pusztitották. /6 napos háború/

walter sobchak 2015.04.08. 13:34:24

@aluf: Lenin írásában már eleve benne volt a Panama-csatornára való utalás, csak ez később került ki. Ez egy elég fontos paramétere volt az Iowáknak. Ugyan csatahajókból nem vagyok annyira naprakész, mint óceánjárókból, de úgy tudom, hogy a Montana-osztálynál már nem akarták betartani ezt a szélességet (nem is lehetett volna), hanem helyette át akarták építeni a csatornát (amire már amúgy szükség lett volna egyébként). Aztán véget ért a háború, és nem lett semmi a Montanákból, meg ugye az Iowa-osztály uccsó tagjait sem fejezték be.

Maga Lenin 2015.04.08. 14:30:40

@aluf: A következő, repülőgépekre vonatkozó kommented nem véletlen veszett el, hanem mert már legkevésbé sem kapcsolódott a témához és csak a nem idevágó vita szítására lett volna alkalmas.
Próbáltam jelezni, hogy felesleges egy csatahajós cikknél a 40-60 évvel későbbi repülőgépek tudását elemezgetni.
Egy későbbi részben lesz még szó közelebbről a csatahajók vs. repülőgépek témáról, ígérem!

És igen, a bloggazda helyesen mutatott rá, hogy a méretek növekedése olyan nagy volt az új elvárások miatt, hogy a következő generációs csatahajók már csak alig néhány dokkba fértek volna el, se kikötőkbe, se zsilipekbe nem passzoltak (akkoriban persze).

aluf 2015.04.08. 14:46:54

Megjegyzem a repülőgépek akkor kerültek képbe amikor arról irtam, hogy a II. világháborús csatahajók elpusztitásában részben vagy egészben repülőgépek vettek részt és ezzel megszünt a csatahajók kora.

molnibalage 2015.04.08. 16:05:36

@aluf: Valójában szerintem erről többről van szó. A csatahajók több tényező miatt haltak ki, de valahogy sokan nem látják ezt és csak ezt az egy tényezőt emelik ki. Ha csak a repülőgépek miatt avult el volna a csatahajó, akkor miért nem avult el minden más hajóosztály? Azokat még könnyebb volt elsüllyeszteni. Miért nem tűntek el a cirkálók és rombolók? Ezen még senki nem töprengett el...? [fejvakarás]

A II. vh után kinek volt csatahajója valóban bevethető és korszerű? Csak a győztes hatalmak tagjainak. A legtöbb a jenkiknél volt, sok új és korszerű hajó, ha eltekintünk az all or nothing páncél elrendezés ostobaságától. (Bár amennyire emlékszem nem volt annyir a szélsőséges az Iowa esetén, az orrrész utólag kapott plusz páncélzatot.)

UK-nek volt az új Vanguard (soha nem fejezték be rendesen) és a KG V osztály, ami egy kalap szar votl a jenki hajókhoz képest, meg egy rakás I.vh-s kivénhedt kohószökevény, amik már bőven az élettartamuk végén jártak, no meg és a legagyásodott állapotú gazdaság torzszülöttei a Nelson és a Rhodney.

Ezen kívül volt egy markonyi új francia hajó, amiket szintén a jenkik fejeztek be.

Mi a lényeg? Az, hogy ezeknek nem volt ellenfele. Egyszerűen értelmetlen volt őket rendszerben tartani, de nem azért, mert elavultak lettek volna. A csatahajó arra készült, hogy más országok hasonló hajóit küldje a tenger fenekére. Ilyen nem volt senki másnak, csak a NATO államoknak, mindenki más 30-40 éves kohószökevényekkel bírt minimális mennyiségben. Akkor minek maradjanak rendszerben...?

Partaszálláskor tüzérségi támogatásnak megfeleltek a kisebb hajók is, csak ezért nem volt érdemes megtartani a csatahajókat. A mozgó hajók a parti 105-155 milis tüzérség számára lehetetlen célpont, mert azokhoz nem volt tűzvezető számítógép folyamatos lőelemképzéshez. Területtüzet adtak egy adott pont köré. Ezek elnémítására viszont bőven megfelelt a cirkálók 152-203 mm-es lövegei pontos tűzvezetéssel és ha neadjisten becsapott egy másik találat, akkor a páncélzatuk bőven elég volt.

Tessék megnézni, hogy a cirkálók és rombolók közül mennyi szolgált tovább. II. vh-s cirkálókon próbálták ki/telepítették az első ASM és SAM fegyvereket. A további tűztámogatást meg megoldották a repülőgépek.

A Szovjetunió haditengerészete még nagyon sokáig nem jelentett komoly fenyegetést sem minőségileg, sem mennyiségileg és kezdetben azok is csak tengók voltak, semmi szükség nem volt a csatahajókra.

Később az irányított rakéták elterjedésével értelmetlen volt ekkora monstrumok rendszerben tartása, mert a rajta levő tűzerő nem érte meg és a páncélzat nem számított sokat a tengók ellen sem. A baszott nagy lövegek és azok kiszolgálásának és védelem miatt lett akkora egy hajó és az elvárt nagy sebesség miatt meg gigászi gépészet.

Nos, raksz a hajóra 20-60 ASM-et és még légvédelmi rakétát páncélzat nélkül és EW eszközöket és megvagy 10-15 ezer tonnából. Ennyivel kisebb a hajó, olcsóbb a gépészet, töredék üzemanyagot fogyaszt a hajó. (A Tirpitz volt, hogy egy nem túl hosszú útján több ezer tonna nyersolajat evett meg...)

A tüzérség egy ideig még tartotta magát, az 50-es évek hajóin még a II. vh-s klasszik tüzérség volt, de a '60-as évektől már csak négány darab 5 hüvelykes ágyú volt a jenki hajókon, de annak tűzgyorsasága nem 2-3 lövés/perc volt, hanem 15-20 lövés és automatikus volt. Mondjuk blue navy hajókkal nem hinném, hogy parközelbe mentek volna, de azétr ilyen tűzgyorsaságú 105 milis ágyú elég jó tűzerő szerintem a régi 152 milis tüzérségű cirkálókkal öszemérve.

aluf 2015.04.08. 16:24:14

1. A hathüvelykes a romboló osztály főtüzérsége volt nyolchüvelykes a cirkálóké.
2. A Tirpitz, a Yamato-Muszasi A Princ of Vales hiába készült el illetve harcba vetették egyik se lőtt aligha gránátot ellenséges csatahajóra. Utóbbi a Bismarkra. A Bismark ugyan kilőtte a HOOD csatacirkálót de utána lényegében légi felderités és támadás következtében áldozatául esett a brit hajóhadnak.
A Bismark és a Jenő azzal futott ki, hogy hajkurássza az Atlanti óceánon a kereskedelmi hajókat illetve a kisérő korvetteket. A II.vh.-s csatahajók drága játékok voltak führerek és I.Vh-s admirálisok játékszereként /pld. Fisher/ De nem kellett a II. vh-ig várni lásd. Gallipolit vagy a Szt. Istvánt. Utolsó komoly harc talán Csuzima, Jütland vizein történt meg.

molnibalage 2015.04.08. 16:37:20

@aluf: Ez sem igaz. A Kirishimát egy másik csatahajó lőtte ronccsá és a Surigao-szorosban végrehajtott mészárlást tisztán gun battle volt. Aztán Guadalcanalnál is volt ágyúpárbaj cirkálók között.

aluf 2015.04.08. 17:03:40

Nem vitatom, hogy olykor csatahajók olykor csatáztak, de az közismert csatahajókat vagy a levegőből, vagy légi segitséggel puszitották el. Nem tudok a II.vh-ból olyan nevezetes csatahajó ütközetről ami pld. hordozók csatájáról szól Midway. Amit nem repülők pusztitottak el /Pearl./ azt az U.bootok pld. Scapa Flow. Szerintem a legtöbb főleg ismert csatahajó pusztulását nem csatahajó okozta.

molnibalage 2015.04.09. 13:49:39

@aluf: Mert nem egyenrangú ellenfelek között történtek a csaták. Olyan is előfordulhatott volna, hogy légifedezet alatt egy cirkáló és csathajó kötelék operál és sikeresen rajtaüt egy hordozó csoporton egy olyan esetben, amikor a légierők már szépen ledarálták egymást.

Igazából volt ilyen kicsiben, a norvég evakuálás idején így veszett el HMS Glorious, az elégtelen felderítés következtében a Scharnhorst és a Gneisenau belebotlott és két rombolóvl együtt a tenger fenekére küldte.

Midway végére a jenki repülőerők igencsak megtépázódtak. Egy mindent bele páncélos hajó támadást nem tudtak volna megállítani, csak a japánoknak erről fogalmuk nem volt és a hirtelen gyomros után nem is próbálkoztak ilyennel, pedig felmerült az ötlet, de elvetették. A hordozók elvesztése után még páncélosok elvesztése csekély haszonért nem érte volna meg. A hordozók sanszosan elmenekültek volna és partaszálhattak volna Midaway-en, de mi értelme lett volna? A hordozók hiányában kiaknázni nem lehetett volna ezt.

aluf 2015.04.09. 14:26:58

A Glorius egy őskövület volt félig könnyű cirkáló, hol repülőgép hordozó de mindenképp rombolói lövegekkel. Nem volt kunszt két modern majdnem csatahajóval elsüllyeszteni. Amikor a német hajók az V. György osztályú csatahajókkal kerültek szembe esélyük sem maradt.

molnibalage 2015.04.09. 14:40:57

@aluf: Látom nem sikerült megérteni a komment lényegét...

aluf 2015.04.09. 14:42:39

Megértettem, a háború lutri.

molnibalage 2015.04.09. 16:46:59

@aluf: Részben. Alapvetően arról van szó, hogy nagyon kevés olyan helyzet volt, ahol páncélos hajók úgy tevékenykedtek, hogy megfelelő légi fedezet hiányában, de viszonylag alacsony repülőgép fenyegetés mellett lényegében szabadon tevékenykedhettek volna.

A Glorioust bármi elsüllyeszthette volna, egy kisebb csapat romboló is vagy egy magányos nehézcirkáló is.

A KG V. osztály harcértéke jelentősen elmaradt a Biscmrack és Tirpitzétől. Csak az angol hajók mindig mennyiségi fölényben küzdöttek összeségében...

aluf 2015.04.09. 16:53:21

Ha nem volt repülőgép volt akna /Gallipoli, 1905 háborúk/ és vagy tengeralattjárók. Igazi csata Jütlandnál emlékszem, kissé korábbról.

bz249 2015.04.13. 21:25:18

@molnibalage: a csatahajókat ez nyírta ki:
www.youtube.com/watch?v=zCoxmru38Xs

A hagyományos tengerészeti hierarchia arra épült, hogy az erösebb hajó nem tudja elkapni a gyorsabbat, a gyorsabb meg nem tud ártani az erösebbnek. (többé kevésbé)

A csatahajók páncélzatán és torpedóvédelmi rendszerén egy rombolónak/cirkálónak kvázi nulla esélye van komolyabb kárt tennie... namost ezt kikezdte a repülögép és a tengeralattjáró megjelenése. De azért 1945-re a csatahajó megtalálta a helyét, és a páncélzatának és a nagy erejü légvédelmének/fötüzérségének köszönhetöen még mindig a legjobb opció volt a "sea denial"-ra, ha a "sea controlra" nem is.

Aztán viszont jött Hiroshima és nem sokkal utána a Crossroad test, amiböl kiderült, hogy egy csatahajó ugyan szerkezetileg egészen ellenálló egy atombomba hatásai ellen... de ez azt jelenti, hogy egy 20 kT-s bomba 500 méter távolságból jó eséllyel "csak" mission kill-t ér el.

Viszont ez ugye azt jelenti, hogy minden ilyen légibombával, torpedóval, tüzérségi gránáttal felszerelt eszköz képes elsüllyeszteni vagy használhatatlanná tenni egy csatahajót, ha kb. 500 méteres pontosságot el tud érni, ami azért második vh-s technika mellett sem volt kihívás.

Innentöl kezdve meg az egész páncélos hajó, mint koncepció értelmetlenné vált és maradtak
- a tengeralattjárók, mert ugye ök rejtözködnek
- a repülögép hordozók, mert elvileg ök is olyan távolról harcolnak, hogy adott esetben észrevétlenek maradhatnak
- meg a páncélozatlan cirkólók/rombolók/fregattok, mert ök eleve olcsónak és feláldozhatónak épültek