Techstory

Sziasztok! Rollende Landstrasse (alias Porpáczy Richard) barátunk új posztjában egy olyan járművet mutat be, amit valószínűleg mindannyian ismertek. A híres San Franciscó-i "villamos"-ról lesz szó a mai bejegyzésben. Vagy nem is villamos? :)

1954: Felszállásra váró utasok a Hyde Street egyik megállójában. A képet akár ma is el lehetne készíteni, mert csak az öltözködés változott - a háttérben Alcatraz még működő börtön

Robbanásszerű fejlődésnek indult San Francisco a XIX. század második felében. Itt rakták ki az Ázsiából Amerikába érkező áruforgalom nagy részét és a bevándorlók tömegeit. Milliók jöttek Kínából olcsó munkaerőnek az építkezésekre, akiket újabb milliók követtek az elsők kiszolgálására. Az Ázsiából érkező bevándorlók tömegére jellemző, hogy a kínaiak többsége nem személyszállító hajókon, hanem teherszállító vitorlások rakterében érkezett.

Sziasztok! Jöjjön a várva-várt második rész! :), amelyben megépül a Mauretania, elindul a próbáira és első útjára, és persze rengeteg soha nem látott képet is kaptok! 

A Mauretania építése

A két nagyhajót végül pár hónap különbséggel kezdték építeni; a Lusitania gerincfektetése (amikor a hajógerinc első két elemét – két hatalmas acélgerendát – összeillesztik) 1904 júniusában volt a skóciai Clydebank városában, a Clyde-folyó partján. A Mauretaniáé 1904 szeptemberében, a Tyne-folyó partján fekvő angliai Wallsendben. Utóbbi miatt egyébként a hazafias érzelmű angolok a Mauretaniát szerették jobban – a Lusitaniát „Scottish Liner”-nek, azaz „skóthajó”-nak csúfolták –, ugyanez miatt viszont a Lusitania népszerűbb volt a skót, ír és walesi kivándorlók körében.

A Mauretania szerencsésebb volt abból a szempontból (is), hogy a valamivel előrehaladottabb állapotban levő Lusitanián szerzett friss tervezési és gyártási tapasztalatokat gyorsan alkalmazni lehetett rajta. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Mauretania és a Lustania nem volt teljesen egyforma (ahogy az általában a testvérhajóknál szokás :) - igaz, nem egy olyan hajóosztály van, amelynek a tagjairól, ha áthúznak alattuk, se tudom megmondani, melyik melyik…), és az is, hogy a Mauretania sok szempontból felülmúlta néhány hónappal idősebb ikertestvérét. De a különbségekről lejjebb, előbb építsük meg a hajót :).

Sziasztok!

Még karácsony előtt gyorsan jelentkeznék az új GyártásTrendes cikkel. Ezen a blogon volt már szó hajóról, repülőgépről, autóról, vonatról, de tengeralattjáróról még nem szólt egy cikk sem. Most eljött az ideje ennek, és "ha már, akkor..." alapon mindjárt egy elég különleges tengeralattjáró-osztályról szól az új cikk. Az első világháborús - pontosabban az I. világháború idején készült - brit M-osztályról, amely a világon először és utoljára volt felszerelve 12 hüvelykes, azaz 30,5 centis ágyúkkal.

Sziasztok!

Amíg a Mauretania második része készül, itt a tegnap megjelent GyártásTrend-cikk, amely a XIX. század közepén-végén rövid karriert befutott vákuumcsöves vasutak talán leghíresebb képviselőjéről, az angliai Devon megyében épült 32 kilométeres vonalról szól. Erről a vasútról még kiskoromban olvastam először a "Technika nagy enciklopédiája gyerekeknek" c. könyvben (amely könyv szerintem megalapozta a technikatörténet iránti rajongásomat :) ), és bár 7-8 éves fejjel még nem igazán értettem, hogy hogyan tud a vákuum egy egész vonatot megindítani és hajtani, már akkor is nagyon érdekesnek tartottam (ebben a könyvben olvastam először a nemrég megírt "Gólyaláb-vasútról", a TGV-ről és a gázturbinás mozdonyokról is).

A cikk itt olvasható. A vákuumcsöves vasutakról egyébként egy kész 30 oldalas irományom is van, amit néhány éve az OTDK-n is előadtam, de egy-két helyen át kéne írni (akkoriban még kevésbé törődtem a terjedelemmel, ez nem nagyon tetszett a bíráknak, akik közül az egyik konkrétan emiatt el se olvasta a dolgozatomat :D), plusz elővadászni a forrásokat hozzá stb. Mindenesetre azt is leközlöm itt egyszer :). Búcsúzóul pedig kaptok egy képet a devoni vasútról:



Forrás: http://atmostotnes.org/context/history-of-the-site/

Sziasztok!

A nagy Mauretaniázás közepette el is felejtettem kiposztolni a múlt héten pénteken megjelent új GyártásTrend-cikket, amely a II. világháború utáni atommeghajtású repülőgépekről, pontosabban az amerikai próbálkozásokról, még pontosabban a Convair B-36-os bombázóból épített tesztpéldányról szól. Olvassátok, olvassátok! :)

A cikk itt.

Egy-két kedvcsináló kép pedig itt, illetve a hajtás után.

Az egyik terv szerint a "tankolást" (átrakást) cserélhető reaktorokkal oldották volna meg, amelyeket úgy lehetett volna cserélgetni, mint az akkus csavarbehajtógép akkumulátorait. Csak nagyobban.

A Nagy Öreg Hölgy, a Fehér Királynő, az Angol Hajó :). A legnagyobb, a legerősebb, a leggyorsabb, a „legutolérhetetlenebb”! Hosszú-hosszú idő után végre elkészült a Lusitania testvérhajójáról, a Mauretaniáról szóló írás. Előre szólok, hogy ez is hosszú lesz :). De tényleg.

A fenti becenevek mellett az egyesek által csak „Ship Lucky”, azaz „Szerencsés hajó”-ként emlegetett Mauretania nem járt olyan rosszul, mint testvére, ráadásul mozgalmas életén (és megszületésének körülményein) keresztül gyakorlatilag végigkövethetjük a XX. század első harmadának történelmét. Elöljáróban csak annyit írnék: hihetetlen, miken keresztül nem ment, miket meg nem „úszott” ez a hajó. Kezdjük is…

Üdv mindenkinek!

Új cikk a GyártásTrenden a hétvégére, amíg a Mauretaniára vártok! :) A mai téma a 20-as évek végén elkezdett, de aztán be nem fejezett MV Oceanic óceánjáró, amely a világ legnagyobb és leggyorsabb hajója lett volna, ha megépül, emellett pedig az első olyan rekordtartó, amely dízelmotoros meghajtással készült. Apró érdekesség a hajó tervezett méretei mellett, hogy a megrendelő az a White Star Line hajótársaság volt, amely egykor a Titanicot is üzemeltette, de a cikkben tárgyalt időszakban már komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött (ennek ellenére vágtak bele a hajó építésébe). A hajóról - amennyire utánanéztem - nem sok minden jelent meg magyarul, úgyhogy jó olvasást kívánok! A cikket itt érhetitek el.

Holnap pedig jön a "Fehér Királynő"! :)

UPDATE: Kedves olvasóim! Pár napot késik a Mauretania, mert egy kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok... Elnézést kérek, ha valaki már nagyon várja, de már nem kell sok. Nem akarok ígérgetni :). Ismét csak a Ponyvaregény-idézetet tudom bedobni:

"- Megjövök, mielőtt annyit mondanál: "Fapapucs"!
 - Fapapucs!
 - Ilyen hamar azért nem. De hamar!"

Képforrás: www.encyclopedia-titanica.org

Sziasztok!

Ismét péntek, ismét GyártásTrend! A mai téma egy nagyon különleges vasút (pontosabban villamos), a dél-angliai Brighton városában csaknem 120 éve közlekedett "Daddy Long-legs", amely a szó szoros értelmében a "vízben járt". A cikket az alábbi linken érhetitek el:

Gólyaláb-vasút - a brightoni vízi villamos

Ízelítő képek:

Egy barátom olvasta a múltkori léghajós posztomat, és küldött néhány képet az USS Akronról és a Macon-ről. Én sajnálnám ezeket nem megmutatni, plusz "ha már, akkor..." alapon gyűjtöttem még képeket a többi amerikai léghajóról. Hát akkor, felszállás :).

R-38 (1921)

Némileg kilóg a sorból az első amerikai kormányozható léghajó, mivel az egyszerűen csak R-38-asnak nevezett példány Nagy-Britanniában készült, az amerikai kormány csak megvásárolta, ráadásul élete során sosem járt az USA-ban. Az Egyesült Államok eredetileg Németországtól szeretett volna két léghajót elrekvirálni háborús jóvátételként, de mindkettőt megsemmisítette saját legénységük 1919-ben. Így az 1921 júniusában elkészült R-38-ast vették meg a britektől. A léghajó építése egyébként majdnem meghiúsult; tervezést ugyanis még az I. világháború alatt kezdték meg, de annak vége miatt az eredetileg háromtagúra tervezett hajóosztály építését aztán levették a napirendről. Az amerikaiak megrendelése éppen ekkor (1919 októberében) futott be, ezért úgy döntöttek, hogy az osztály első tagját, az R-38-at mégis megépítik.