Techstory

Sziasztok!

Akkor jöjjön az új rész, unalmas hétfő reggeli melóhoz, előadáshoz, körúti és autópályás dugóhoz! :D

Ott hagytuk abba, hogy a Lusitania felkészült a még ki sem tört háborúra; előkészítették a fegyverzetet, megrendelték az ágyúkat. Az átalakítások egyelőre nem érintették a hajó üzemét, azonban eljött 1914 nyara. A 3. részben a katasztrófa előtti percekig követjük tovább a Lusitania történetét, megismerhetitek a hajó történelmi hátterét, hogy jobban megértsétek, mi is vezetett ahhoz, hogy 1915. május 7-én délután 2 óra után pár perccel Walther Schwieger sorhajóhadnagy, az U-20-as német tengeralattjáró parancsnoka kiadta a parancsot a 700 méterre hajózó Lusitania megtorpedózására.

Első rész

Második rész

Korábban a Techstory blogon: az első részben megismerhettük a Lusitania megszületésének előzményeit és körülményeit, majd az építést és a vízre bocsátást, ebben a részben pedig a hajó próbáit, első útját ismerhetitek meg, illetve a menetrend szerinti transzatlanti szolgálat éveiről olvashattok, egészen a Nagy Háború kezdetéig. Betekinthettek abba is, milyen volt a világ legnagyobb, leggyorsabb és persze legdrágább hajóján utazni több mint 100 éve. Mivel több alkalommal is megkaptam, hogy mindig a legérdekesebb eseményeknél hagyom abba a többrészes fejezetek egyes részeit, most előre szólok, hogy eddig fogunk eljutni, úgyhogy aki egyben szeretné elolvasni a hajó történetét, várjon még egy kicsit. Jó olvasást kívánok! :)

A Lusitania tesztelés alatt (Forrás: http://ad-orientem.blogspot.hu/2013/05/remembering-lusitania.html)

Ez hosszú lesz. Azt azért sejtitek, ugye? :)

Noha a világ leghíresebb hajókatasztrófájának egyértelműen a Titanic elsüllyedését tartják, a Lusitania esete legalább annyi figyelmet érdemelne, ha nem többet (vagy mondjuk az MV Wilhelm Gustloff tragédiája. Biztos van az olvasóim közt, aki hallott/olvasott róla). Persze azért sejthető, miért ismerik olyan kevesen ennek a hajónak a történetét; háborús időszakban süllyedt el, ami ugye „mindennapos” dolog volt akkoriban. Egy „elsüllyeszthetetlennek” tartott (igazából nem, de ezt majd a Titanicos részben tárgyaljuk meg), de az első útján elsüllyedő óceánjáró történetét könnyű romantikusan ábrázolni, az utasokkal (és háborús dugáruval) megrakott hajóba küldött torpedóét viszont nem annyira. Az 1915-ben elsüllyedt óceánjáró körül még ma sem tisztázott minden, illetve a tisztázott tényeket is sokan kétlik. Emiatt a téma parázs viták tárgya tud lenni, amely vitákban sajnos inkább politikai ideológiák – illetve az ezeknek az ideológiáknak tetsző állítások – ütköznek, a tények sokszor csak kifordítva, kontextusból kiragadva szerepelnek (vagy sehogy). De ez így szokott lenni minden vitatott történelmi eseménynél, sokszor a nem vitatottaknál is.

Sziasztok!

 Először is boldog új évet kívánok :). Nem tűntem el, éppen egy nagyszabású cikken dolgozom, aminek a megírása kicsit tovább tart, mint a korábbiaké. A téma elég súlyos, és nem azért, mert a szóban forgó jármű 45 000 tonnás. Egy kis ízelítő (kép forrása):

Már két napja gondolkoztam azon, hogy karácsony estére legyen-e valamilyen írás, vagy csak képet tegyek-e ki. Eredetileg egy rövid poszt mellett döntöttem, de nálunk itthon olyan a karácsonyi program, hogy 24-én egy perc megállás nincs, egészen este 11-ig. Utána meg már túl fáradt voltam, úgyhogy végül egy képpel kellett beérnetek. Mostanáig. :)

Kedves olvasóim!

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván a Techstory blog!

Üdvözlök mindenkit újra itt!

Most, hogy közeleg a karácsony, újra van időm bejegyzést írni, úgyhogy lássunk neki!

Három hónapja egy pénteki napon nagyon meglepődtem, amikor belépve a blogom statisztikáit bemutató oldalra megláttam, hogy a letöltés-számláló a szokásos napi 15-20 oldalletöltés helyett (amiből szerintem legalább 10 én voltam :D ) óránként közel 1000 látogatást regisztrál. Ez volt az első írásom, amely kikerült az Index-blogketrecbe. Nagyon örültem neki, hiszen akkor még csak alig 10 napja működött a blog, igazából arra számítottam, hogy hónapokon keresztül nem lesz egy hozzászólóm sem. A cikk, amire akkor annyian kattintottatok, a Komatsu 860E elektromos segédhajtású bányadömperről szólt; a bejegyzésben megígértem, hogy – mivel a 860E korántsem a legnagyobb képviselője a több száz tonnás szállítóeszközöknek – lesz egy külön cikk a leghatalmasabb bányadömperekről is.

Gondolkoztam azon, hogy a „legnagyobb bányadömperek” alatt mit is kell érteni. A jelenleg kapható legnagyobbakat? A jelenleg szolgáló legnagyobbakat? A valaha szolgált legnagyobbakat? Aztán úgy döntöttem, hogy azokat a dömpereket mutatom be, amelyek egykor a „legnagyobb bányadömper” rekordot tartották. Talán így a legérdekesebb. Következzenek tehát a helyezettek!

Sziasztok!

Sajnos az elmúlt hetekben hanyagolnom kellett a blogot, megint nem nagyon volt időm és kedvem írogatni. Viszont holnap kezdődik a karácsonyi szünetem, és bepótolom, amivel elmaradtam :). A szünetben gyakrabban is tudok posztolni, most így hirtelen 4 téma van, amit mindenképp meg szeretnék írni az elkövetkező 2 hétben; 2 kicsi, 1 nagy és 1 gigatéma. Remélem, lesz mindenre időm. Aztán - ha valami még eszembe jut - még jöhetnek extra posztok is :). Az elsővel várhatóan holnapután, azaz csütörtökön jelentkezem. Ízelítőnek itt van egy kép belőle. :)

(Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ca/SparTitanFr.JPG)

Az első részben tehát megismerhettük a gőzturbinák, majd a Turbinia megszületésének körülményeit, az újszerű hajó körüli problémákat, amelyek megoldása végül a mai modern hajókban (is) használt hajtás sikeréhez vezetett. Most pedig nézzük, mi történt a Turbiniával a „jég megtörése” után!

1897 áprilisában a Turbiniát a Tyne folyón hosszas tesztelésnek vetették alá. A hajó továbbra is jól működött, egy alkalommal 34,5 csomót is sikerült vele elérni (ez átszámítva 64 km/h; ezt tartják a Turbinia legnagyobb sebességének). Egyedüli probléma a – gőzturbinás mozdonyoknál már többször említett – huzatventilátorok megbízhatatlansága volt, amely még sajnos visszatér a hajó életútja során.

Ha már az előző 3 poszt a gőzturbinákkal foglalkozott, ennek szellemében folytatnám a legkedvesebb hajóimmal foglalkozó sorozatot, méghozzá a XIX. század végének egyik legkülönösebb hajójával, amelynél (az ideális férfihez hasonlóan) valóban nem a méret volt a lényeg, hanem ami belül lakozik. (Ígérem, ez volt az első és utolsó ilyen „poén” :D) Mai témánk a világ első gőzturbinás hajója, a Turbinia.