Techstory

I'm back. :) Elnézést kérek mindenkitől a sok késlekedésért. És akkor jöjjön a új rész, amelyben a brit gázturbinásokkal ismerkedhettek meg.

A BR-18000 "Kerosene Castle"

Nagy-Britanniában is több, menetrendi üzemet is végző gázturbinás szolgált. Az elsőt, a BR-18000-es típust 1946-ban rendelte meg a Great Western Railway (GWR) a svájci gázturbinás mozdonyt is gyártó BBC-től. A világháborút követő anyaghiányos időszak hátráltatta az építést, de 1949-ben sikerült átadni a mozdonyt a vasutaknak. A megrendelő azért döntött emellett a hajtás mellett, mert akkoriban még nem volt megfelelő teljesítményű dízelmozdonya, legnagyobb teljesítményű vontatójárművei a 2500 lóerős King-osztályú gőzösök voltak, de azok már megértek a cserére, a legnagyobb teljesítményű dízelek pedig feleannyit tudtak. A GWR ezzel a géppel akart változtatni ezen a vonóerő-hiányos helyzeten.

Sziasztok!

Az elmúlt egy hónapban sajnos újfent hanyagoltam a blogot (kaptam egy levelet is, hogy mi a helyzet, aminek nagyon örültem). Ennek az oka, hogy új munkahelyem van, egy elég messzi városban, és napi ingázásra vagyok kényszerülve. Emiatt ha hazaérek, sajnos hullafáradt vagyok, és nincs kedvem írni. Emellett a múlt csütörtökön teljesen tönkrement a laptopom vinyója (szervizbe adtam, remélhetőleg le tudnak vakarni róla ezt-azt) rajta a Mauretaniáról szóló posztom 40 oldalával, valamint nagyon értékes, a neten sehol meg nem található képekkel együtt :S. Szerencsére a többi készülő posztomat kimentettem már a háttértárra, így a készülő gázturbinás mozdonyokról szóló írások nem vesztek el. A 3-4. rész csaknem készen is van, de azért még van velük munka. Előreláthatólag a jövő héten össze tudom szedni magam, és ki tudom posztolni ezeket. Addig mintegy "kétszersültként" érjétek be azokkal a posztokkal, amelyeket a blogom Facebook-oldalára írok ki. Ezek gyorsan megvannak, és mégis érdekesek, és így nem vonzzák ide a trollokat sem :D. Ígérem, hogy ebből viszont többet fogok kirakni a jövőben, mert ezek 20-30 perc alatt kész vannak, nem fajsúlyos, de érdekes témák. A jövőben a blogra csak a nagyobb terjedelmű írásokat szánom. Abból viszont rengeteg van, de tényleg rengeteg, és a nyáron több időm is lesz írni. Csak azért írtam nektek, hogy lássátok, nem felejtettelek el titeket! :) Üdv,

walter sobchak

P.S.: Apropó, hallottatok erről a formációról? A Queen Mary 2 óceánjáró, valamint a Queen Victoria és a Queen Elizabeth cruiserek csináltak egy laza együttállást a múlt héten. Ilyen, hogy a brit birodalom három legnagyobb személyhajója együtt nyomuljon, nem volt a II. világháború óta! Kép innen, és olvashattok is róla bővebben.

A furcsa cím megoldása itt. :) 

"Menetrenden kívüli" poszt következik (értitek). Ahogy azt elég sok helyen olvashattátok, akkor is, ha esetleg nem vagytok villamosbarátok, tegnap közlekedett utoljára Budapesten a 17-es villamos. Kimentem én is az utolsó üzemnapon utazni egyet rajta. Az az igazság, hogy a mindennapokban sosem használtam a járatot, egy évig laktam a Flórián tér közelében, de nekem inkább a HÉV, az 1-es villamos és a 86-os busz volt közelebb. A 17-est csak akkor használtam, ha éppen arra volt dolgom, két kezemen meg tudom számolni, hányszor utaztam vele. A lekanyarodó 6/206-os buszról nézegetve viszont sokszor elterveztem, hogy beülök abba a bárba, ami a villamos hurokvágányában épült meg. Akkor még megvolt a hurok. Az odautat összekötöttem a 2-es villamos új szakaszának megtekintésével; politika ide vagy oda, azért a régi Kossuth térhez képest nagyon jó lett, az, hogy a metróról feljövet nem kell átmenni az úton, nekem kimondottan pozitív, nem egyszer néztem végig a piros lámpánál állva, ahogy otthagy a villamos :), ami legidegesítőbb dolgok közé tartozik nekem a közlekedésben (közvetlenül az M7-esen a középső sávban 110-ezők mögött).

A mai rész garantáltan tetszeni fog annak, aki ide kattintott. :) Az amerikai vasutaknál szolgáló hatalmas gázturbinás mozdonyok bő 20 éves történetét ismerhetitek meg. Ezek a mozdonyok máig a legerősebb, fedélzeti erőforrással felszerelt vasúti vontatójárművek közé tartoznak.

Az előző rész itt olvasható.

A sikersztori: A Union Pacific gázturbinások

A gázturbinás mozdonyokat legnagyobb számban az amerikai Union Pacific vasúttársaság üzemeltette, ahol volt olyan időszak, amikor a vontatási teljesítmény 10%-át ilyen gépek adták.

Tegnapelőtt megkaptam ez első olvasói posztot, aminek nagyon-nagyon örültem! :) Kedves olvasónk, Rollende Landstrasse, alias Porpáczy Richárd jóvoltából olvashattok az első magyar légikatasztrófáról, a Turul nevű léggömb 1903-as lezuhanásáról. Teljesen véletlen, hogy a baleset dátuma 1903. április 2., így éppen ma van a szerencsétlenség 111. évfordulója.

Most, hogy a Lusitaniát kiveséztük, kicsit kijövünk a vízből, és ahogy egy ismert politikus is mondta: "Arccal a vasút felé!" :). A gőzturbinás mozdonyokkal foglalkozó sorozat folytatásaként az elkövetkező néhány cikkben a gázturbinás vasúti járművek kerülnek terítékre.

A modern utasszállító repülőgépek gyakorlatilag mindegyike valamilyen gázturbinát használ arra, hogy elérje az akár 900 km/h-s repülési sebességet, de a közlekedés más területein is hasznát vették már ezeknek az erőgépeknek az előnyeit. Pontosan, a vasútnál is. A gázturbinás hajtásnak a 70-es évekbeli olajválságok előtti, szinte ingyen kínált üzemanyagok ideje volt a fénykora. Hatalmas, a mai legnagyobb dízeleknél csaknem kétszer erősebb, a körúti Combinók hosszúságával vetekedő mozdonyszörnyetegek vontattak egy kisebb konténerhajó kapacitásának megfelelő árut a legmeredekebb emelkedőkön, miközben gyomrukban egy vödörnyi szurokszerű nehézolaj tűnt el annyi idő alatt, amíg ezt a mondatot végigolvassuk. Sajnos a két olajválság, a környezetvédelem és az egyre erősebb dízelek szinte teljesen eltűntették ezeket az óriási (leginkább a tengerentúlon hódító, de Európába is eljutó) vasúti gólemeket, de napjainkban is szolgál néhány belőlük.

Sziasztok ismét! Sajnos nem fért ki az új rész egyben... de most nem kell két hetet várnotok, mert csak ketté kellett vennem a két posztot, meg ha már nem kell odafigyelnem a terjedelemre, ki is bővítettem egy-két dologgal és képpel, úgyis volt, amit már csak amiatt nem tettem bele. Íme :). Előző részek alant:

Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész Ötödik rész Hatodik rész

Búvárexpedíciók a 30-as évektől a közelmúltig

A Lusitania roncsát a korabeli búvárfelszerelések és világítóberendezések fejletlensége, és persze nem utolsósorban a háború miatt egy darabig meg sem próbálták megtalálni és feltárni. A roncs helye persze köztudott volt, így a Titanicnál felmerülő jelentkező probléma, hogy a nagy mélység miatt sokáig nem is tudták, hogy pontosan hol van, nem jelentkezett. A Lusitaniánál éppen hogy az ellenkezője okozott gondot, mert a sekély vízben fekvő hajóba a környékbeli halászhajók hálói folyton beleakadtak, a halászok igazi „csapdának” tartották a 90 méter mélyen fekvő hajót, köztudott a mai napig, merre kell kerülni ahhoz, hogy ne akadjanak bele a Lusitaniába.

Sziasztok! Tudom, megint sokat kellett várnotok, de az új rész elkészült :). Az előző részeket itt találjátok, ha még nem olvastátok volna:

Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész Ötödik rész

A Lusitania „celebjei”

Mivel a Lusitania (a Titanichoz hasonlóan) a legszebb, legfényűzőbb hajók egyike volt akkoriban, minden útján utaztak vele olyanok, akik az adott korban a legnagyobb hírességek közé tartoztak. Kerestem egy darabig egy „…ez olyan, mintha ma…” jellegű hasonlatot, de nem találtam. Ma melyik menetrend szerinti járműnek van jellemzően sok híres utasa? Nem, a Bécs-Dubaj repülőjárat nem ér. :D Hm, talán majd a Virgin Galactic űrhajóinak beindulásakor lesz ilyen :).

Mielőtt belevágnánk, először is szeretném megköszönni azt a rengeteg támogatást, amit a 4. rész kiposztolása után kaptam tőletek. Három olvasómtól is kaptam könyvajánlatot (mármint kölcsönadásra, nem úgy, mint J.K. Rowling :D), kettőtökkel találkoztam is, és annyi könyvet kaptam a Lusitaniával és a Mauretaniával kapcsolatban, hogy azok önmagukban megváltoztatták volna az említett hajók állékonyságát :) (amúgy 13 kg-ot :D). Már-már így éreztem magam :D (Nem, nem Monica Belluccinak). De komolyan, nagyon jól esik, hogy ennyi olvasónak örömet okoz a blogom olvasása. Köszönöm mindenkinek a leveleket, képeket és a könyveket, a támogatást és a dicséreteket! És legyen világbéke. Ha már a posztban tárgyalt témában nincs. A 4. rész egyben kommentrekordot is döntött, e poszt megjelenéséig több mint 100 hozzászólás érkezett ehhez a fejezethez. Amit persze annak is köszönhetünk, hogy kicsit sokat késtem az új fejezettel, de a felajánlott Lusitaniás könyveket mindenképp meg akartam várni.

FIGYELMEZTETÉS! Még soha nem írtam olyan posztot, ami szerintem korhatárosnak minősülhet, de most előre szólok, hogy ezt a fejezetet – mivel a benne levő szöveg és néhány kép egyesek számára felkavaró lehet – gyengébb idegzetű olvasóimnak, valamint 16 éven aluliaknak nem ajánlom!

Sziasztok!

Akkor kezdjünk is neki az új résznek, amit a 3. részhez írt hozzászólások alapján már nagyon vártatok. :) Esetleges új olvasóimnak itt alul található a sorozat előző 3 részének a linkje, javaslom, hogy ezeket olvassátok el előtte. Az új fejezetben tehát a hajó elsüllyedésével foglalkozunk, számba vesszük, mely események és körülmények vezethettek ahhoz, hogy a Lusitania példátlanul gyorsan (a Titanicnál csaknem 9-szer gyorsabban) süllyedt el, és miért volt ilyen magas az áldozatok száma még a mentőcsónakok megfelelő mennyisége, illetve part, a kikötő és a mentőhajók közelsége ellenére is.

Első rész Második rész Harmadik rész