Techstory

Friss topikok

Címkék

1. rész (12) 10s (13) 1800s (10) 1900s (6) 2. rész (13) 2000s (5) 2010s (5) 20s (12) 2T (1) 3. rész (5) 30s (16) 4. rész (5) 40s (16) 5. rész (3) 50s (17) 6. rész (2) 60s (22) 7. rész (2) 70s (19) 80s (10) 90s (9) ABM (2) amerika (18) AN/ASG-18 (2) APU (1) atom (6) Ausztrália (4) autó (14) baleset (1) bányadömper (1) bejelentés (1) bombázó (2) bomber gap (2) breaking (2) Cheyenne (2) cirkáló (4) Convair (1) Convair Model 200 (2) csatacirkáló (4) csatahajó (9) Dél-Amerika (2) dízel (11) elektronika (6) elfogóvadász (5) ELINT (2) EORSAT (2) erőgép (1) Európa (29) EWR Sud (2) F-103 (1) F-108 (1) felderítőhajó (1) film (2) fly by wire (1) Forma-1 (2) forrás (1) Franciaország (4) GAR-1 Falcon (1) GAR-9 (1) gázturbina (15) gőz (22) gőzturbina (18) GyártásTrend (12) hadtörténet (31) hajó (36) hajókatasztrófák (2) harci gép (8) helikopter (3) hidegháború (7) Iowa osztály (7) Japán (4) játék (1) kamion (7) Kanada (5) katasztrófa (6) Kémhajó (1) képek (3) Kirov (4) kompaund helikopter (1) Közel-Kelet (1) Közép-Amerika (1) közlemény (6) legénység (3) léghajó (3) legkedvesebb hajóim (13) légvédelem (4) live (1) Lockheed (2) löveg (2) maglev (1) Magyarország (2) MAN Turbomotoren (2) MiG-19 (1) Montana (1) MTU (1) műhold (2) Németország (11) North American (2) Olaszország (1) olvasói (3) Oroszország (5) páncélzat (3) radar (9) rakéta (10) reaktor (2) Republic Aviation (4) repülő (13) Road Train (5) Rockwell (International) (2) Rolls Royce (3) RORSAT (2) SAGE (2) SATS (1) Sea Control Ship (2) SM-30 (1) sorozat (39) special (18) STOL (2) stratégia (2) Super Yamato (1) Svájc (1) Svédország (1) szállítás (1) szonár (3) SZU (13) techstory (36) tengeralattjáró (7) Thrust Augmenter Wing (1) top (1) top5 (2) torpedóvédelem (1) történelem (16) tűzoltó (1) tűzvezetés (7) üdvözlet (1) UK (27) US-A (2) US-P (2) USA (49) VAK 191 (3) VFW (3) világűr (2) villamos (4) VJ 101C (2) vonat (15) VTOL (3) XFV-12 (2) XJ-99 (2) YF-12 (1) ZELL (2) Címkefelhő

HTML

Legkedvesebb hajóim - Az RMS Lusitania (1907) 5. rész

2014.03.02. 03:53 walter sobchak

Mielőtt belevágnánk, először is szeretném megköszönni azt a rengeteg támogatást, amit a 4. rész kiposztolása után kaptam tőletek. Három olvasómtól is kaptam könyvajánlatot (mármint kölcsönadásra, nem úgy, mint J.K. Rowling :D), kettőtökkel találkoztam is, és annyi könyvet kaptam a Lusitaniával és a Mauretaniával kapcsolatban, hogy azok önmagukban megváltoztatták volna az említett hajók állékonyságát :) (amúgy 13 kg-ot :D). Már-már így éreztem magam :D (Nem, nem Monica Belluccinak). De komolyan, nagyon jól esik, hogy ennyi olvasónak örömet okoz a blogom olvasása. Köszönöm mindenkinek a leveleket, képeket és a könyveket, a támogatást és a dicséreteket! És legyen világbéke. Ha már a posztban tárgyalt témában nincs. A 4. rész egyben kommentrekordot is döntött, e poszt megjelenéséig több mint 100 hozzászólás érkezett ehhez a fejezethez. Amit persze annak is köszönhetünk, hogy kicsit sokat késtem az új fejezettel, de a felajánlott Lusitaniás könyveket mindenképp meg akartam várni.

Az előző rész ott fejeződött be, hogy a világ megtudta, mi történt a Lusitaniával. Az új részben pedig ti tudhatjátok meg, hogyan reagált a közvélemény a „császár tömeggyilkosságára”, hogyan használta fel Anglia a hajó elsüllyedésével járó szörnyű előnyöket, mit szólt a császár, mit szólt Wilson és Winston. Megismerhetitek továbbá azokat az összeesküvés-elméleteket, sztori verziókat, amelyeket gyakorlatilag a mai napig hangoztat mindenki, akinek van véleménye az ügyről. És a Lusitaniáról szerintem mindenkinek, aki kicsit is ismeri a történetet, van véleménye.

Az előző részeket itt találjátok, újfent azt javaslom, hogy előbb (vagy utóbb) ezeket olvassátok el:

Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész

Kaiser Wilhelm vs. The World

1915. május 8-án, a szerencsétlenség másnapján Liverpoolban és Londonban németellenes tüntetők csoportjai zavargásokat robbantottak ki. A csoportok felgyújtották, szétverték a német tulajdonú boltokat, és megtámadták a közismerten német származású helyieket. Nemcsak vandalizmusról volt szó, nem egy boltot teljesen ki is raboltak, egy német pékségből például nemcsak a kenyereket, hanem a berendezést is elvitték. A hivatalos becslések szerint a megmozdulásnak csak Liverpoolban egy éjszaka alatt 40 ezer font látta kárát.

"Lusitania Riots" (Forrás: http://1914-1918.invisionzone.com/forums/index.php?showtopic=43996http://streetsofliverpool.co.uk/anti-german-riots-1915/)

A londoni szállodák nem adtak ki szobát olyanoknak, akiknek német hangzású neve volt, és ha a rendőr ilyen névvel bárkit bármiért elkapott, az ment a börtönbe, arra az éjszakára biztosan. Az amerikaiak utólag hibáztatták Wilsont a „túl laza” bevándorlási törvényekért (mivel szerintük túl sok németet engedtek be az országba), Angliában is voltak olyan vélemények, hogy a Németországból betelepült bevándorlókat ki kellene utasítani az országból. Az amerikai közvélemény egy emberként kiáltott háborúért. A Wall Street is megbolondult a katasztrófa hírére, néhány cég milliókat veszített a nyitás utáni első órában.

 Az elhunytakért tartott mise a Westminster apátságban (Forrás: http://lostliners.com/content/flagships/Lusitania/aftermath.html)

Angliában természetesen szintén beindult a németellenes propagandagépezet. Az ország házfalait szinte ellepték a „Remember the Lusitania!” (Emlékezz a Lusitaniára!) és az „Avenge the Lusitania!” (Bosszuljuk meg a Lusitaniát!) feliratú plakátok, amelyek sokszor egyben sorozási tájékoztatók is voltak. Az angol újságok úgy állították be, hogy – az amúgy a blokád által erősen meggyengített – Németországban mindenki ünnepel a „diadal” hallatán, és az iskolákban szünnapot rendeltek el. Az egyik legfurcsább sztorinak – amely szintén a Colin Simpson-féle Lusitania-könyvben szerepel – a német győzelmi medálok történetét tartom. A katasztrófa után elterjedt a hír, hogy egy német érmekészítő egy 6 centi átmérőjű érmet (dombornyomatot) készített limitált kiadásban, amely a rajta található képek és feliratok alapján Angliát vádolja a hajó veszélyes vizekre küldésével, és Amerikát utasai felelőtlenségéért.


A vitatott érem. Az előlapon a harcjárművekkel (autók, repülők) megpakolt Lusitania süllyed, a felette levő német felirat azt hirdeti: nincs tiltott szállítmány. A hátoldal nem kevésbé vádlón a figyelmeztető feliratokra fittyet hányó amerikai utasokat és a nekik jegyet eladó Halált ábrázolja, mint pénztárost. (felette a felirat: "Üzlet mindenek felett!"). Az érem "üzenetét" az amerikai sajtó hamar felkapta, és úgy tájékoztatták az olvasókat, hogy ez a Lusitania elsüllyesztéséért járó kitüntetés (Schwieger valójában a Lusitaniáért nem kapott semmit). Forrás: http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania)

Az érméről végül kiderült, hogy – noha eredetileg tényleg megjelent, limitált, összesen 44 példányban – azokat készítője eredetileg szatírának szánta a német kormány kifogásainak a kifigurázására. Az érmet azonban annyira komolyan vették, hogy egy angol üzletember nem kevesebb mint 300 000 példányban újragyártotta, és azokat ingyen osztogatták az embereknek; így akarták fokozni a németellenes közhangulatot. Az alkotásokat Reginald Hall sorhajókapitány, a brit haditengerészet hírszerzésének a főnöke rendelte meg.

A 128 amerikai halott miatt a semleges USA természetesen magyarázatot követelt Németországtól. Május 11-én kelt határozott hangú, bár diplomatikus levelében Wilson elnök azzal vádolta Németországot, hogy egy semleges ország polgárait szállító hajóval szemben úgy járt el, mintha ellenséges hadihajó lett volna. Felhívta Berlin figyelmét arra, hogy még egy háborúban sem tilthatják meg, hogy az amerikaiak milyen hajókon utazzanak, arra, hogy a Lusitania fegyvertelen volt, és figyelmeztetett, hogy az USA minden megtesz annak érdekében, hogy polgárai ezeket a jogokat – mármint a szabad utazás jogát – továbbra is gyakorolhassák.

Karikatúra az USA-nak magyarázkodó császárról (1915. június 9.). Szöveg: "Minden meg tudok magyarázni. Elmondom az egészet dióhéjban, ha rám figyel három évig, vagy legalábbis a háború végéig". (Forrás: http://punch.photoshelter.com/image/I0000JOMXZ1dy.Ic)

 A német válasz, bár sajnálatát fejezte ki az elhunyt amerikaiak iránt, mégis határozottan elutasította a vádakat, és többek között arra hivatkozott, hogy a Lusitania ellenséges hajó volt, ezért az U-20-nak jogában állt elsüllyeszteni. A válasz kitért arra is, hogy a hajó hadi dugárut szállított Németország ellenségeinek, továbbá a németek szerint kanadai és brit csapatok szállítására is használták, és ilyen formában mindenképp el kellett pusztítani. Fegyverzettel is ellátták, és ráadásul az összes brit hajónak parancsba volt adva, hogy a német tengeralattjárókat le kell gázolni vagy lőni, és tilos nekik engedelmeskedni. Követendő példának éppen az ellenség (az USA későbbi szövetségese) példáját hozta fel; az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban Anglia rendeletben hívta fel a lakosság figyelmét a konfliktusra, és javasolta a hadviselő felek hajóin való utazás mellőzését.

Képeslap a Lusitania elsüllyesztéséről (a torpedótalálatot balról ábrázolja) rajta Tirpitz admirális képével. (Forrás: http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania)

Németországban egyébként a tragédia fogadtatása nem volt egységes. Sokan örültek a „győzelemnek”, bár a sok áldozatnak nem. Néhány német lap felhívta a figyelmet az ártatlan életek elvesztésére, és inkább Nagy-Britanniát okolta a hajó katasztrófájáért, kiemelve azt, hogy hadianyag-szállításra használtak egy olyan óceánjárót, amely civileket szállított, köztük semleges államok utasait is.

A vizsgálat

A Lusitania tragédiáját követő tárgyalás 1915. június 15-én ült össze először. A bíró John Charles Bigham, Mersey első vikomtja („algrófja”) volt (Lord Mersey). Ő vezette többek között a Titanic elsüllyedése utáni tárgyalásokat, illetve a Lusitania előtt egy évvel, 1914. május 29-én ütközés miatt elsüllyedt RMS Empress of Ireland esetének vizsgálatát is (kép a hajóról).

A tárgyalás során természetesen minden érintett a saját igazát próbálta a vallomásokkal alátámasztani. Rengeteg tanút hallgattak meg a túlélők – főleg a személyzet – közül, de csak azoknak vették figyelembe a vallomását, akik az Admiralitásnak tetsző történetet támasztották alá. Eszerint a történet szerint a német tengeralattjáró két torpedót indított, a második torpedó a harmadik és negyedik kémény között találta el a Lusitaniát, és természetesen a már említett „második robbanás” nem történt meg. Nem egy tanút, aki az egy torpedós változatot vallotta, később rávettek, hogy vonja vissza tanúvallomását, vagy változtassa meg.

A vizsgálat valódi célja az lehetett, hogy a felelősséget egy az egyben Turner kapitányra hárítsa, illetve a közvéleményt is szembefordítsa vele. Ezzel az Admiralitás el akarta terelni a figyelmet. Hogy miről, arra mindjárt rátérünk. A kapitány lejáratását Winston Churchill és Lord John „Jacky” Fisher admirális több levélben beszélte meg. Webb sorhajókapitány, a kereskedelmi főosztályvezető elmélete jelentette a vád alapját, amely gyakorlatilag „odadobta Turner fejét a közvéleménynek”.

Webb sorhajókapitány vádja (legalábbis annak egy pontja) lényegében azzal vádolta a kapitányt, hogy szándékosan okozta a Lusitania elsüllyedését! A vád szerint Turner nemcsak hogy figyelmen kívül hagyott több utasítást, de szándékosan azoknak az ellenkezőjét hajtotta végre. A hajónak ugyanis a tengeralattjáró-veszélytől fenyegetett vizeken cikkcakkban kellett volna haladnia (noha állítólag ez csak arra vonatkozott, ha észre is vesznek egy tengeralattjárót). Webb sorhajókapitány annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy a kapitány német kém (!!!), vagy legalábbis német kémeknek dolgozik (a vád egyik bejegyzésében arról van szó, hogy a kapitány hol és mikor kaphatta meg az utasításokat a németektől New Yorkban). Szóba került az is, hogy Turner kapitány szándékosan haladt olyan lassan, hogy minél tovább maradjon a tengeralattjáró-veszélynek kitett vizeken. Az előző részben ugye már megbeszéltük, miért ment a hajó annak ellenére is csak 18-19 csomóval, hogy még az lezárt 4. kazánház ellenére is 21-22-vel tudott volna maximum haladni (hogy másnap reggel ne kelljen a Liverpool előtti sekély Mersey-homokpad előtt várnia a dagályra). Webb ezt nem vette figyelembe, azzal vádolta a kapitányt, hogy 21-22 csomós sebességgel cikkcakkolva a megtett (lineáris) távolság így is megfelelt volna a 18 csomós egyenes haladásnak, és nem kellett volna torpedótalálattól tartani. Szintén kihagyta a vád az egymásnak ellentmondó parancsokat, amelyek először a partközeli tengeralattjáró-fenyegetettségre figyelmeztettek, majd pedig azt közölték, a mélyebb vizeken is lehet számítani az ellenségre.

Webb vádjában kifordított, kontextusból kiragadott vagy elhallgatott bizonyos részleteket annak érdekében, hogy egy hajóját szándékosan a pusztulásba kormányzó, vagy legalábbis teljesen alkalmatlan tengerész képét fesse le az esküdteknek, közvetve pedig a közvéleménynek.

Fisher admirális sok pontjában egyetértett a váddal; neki azért állt érdekében Turner „bitóra küldése”, mert attól félhetett, hogy megvádolják azzal, hogy nem fordított elég figyelmet a Lusitaniára és az Írország délnyugati partjainál portyázó német tengeralattjárókra (amelyeknek tudott a jelenlétéről). Fisher egy kisebb „magánháborút” folytatott Churchill-lel, aki még több hajót akart küldeni Gallipoliba, azokat a Brit-szigetek körüli vizekről elirányítva (szó volt a Juno átirányításáról is). Fisher úgy vélte, Churchill túlságosan meggyengíti a brit szigetek körüli tengeri védelmet, ráadásul egy túlságosan nagy veszteségekkel járó partraszállás támogatásának árán (éppen egy nappal a Lusitania elvesztése előtt, május 6-án kellett óriási veszteségeket elkönyvelniük, amikor a britek a török Krithia falut próbálták meg elfoglalni). Churchillnek viszont világos volt, hogy a hadművelet kimenetelén áll vagy bukik a saját karrierje, így nem engedhette meg, hogy a brit hadsereg helyzete rosszabbra forduljon Gallipolinál. Az átvitt értelemben és szó szerint is vívott kétfrontos háborúba lassan beleőrülő Fisher végül pár nappal a Lusitania katasztrófája után, május 15-én lemondott (a képen ő látható Churchil társaságában).

Az ítélet

Lord Mersey 1915. július 17-én hozta meg az ítéletet, amelyben Turner kapitányt végül felmentette. Ítélete szerint Turner – noha tényleg nem tartotta be a tengeralattjáró-veszélyre érvényes szabályokat, például a cikkcakkolást vagy a kabinablakok bezáratását – megtett mindent, ami tőle telhető volt. Említette azt is, hogy mivel Turner kereskedelmi hajóskapitány volt, nem pedig egy hadihajó parancsnoka, nem szabad gondatlansággal vádolni ennek kapcsán, pláne nem szabotázsakcióval. Mersey inkább a gyalázatos cselekedetet kitervelő és végrehajtó személyeket tette felelőssé. A hivatalos ítélet a két torpedós változatot tekinti a valóban megtörtént verziónak, a második (belső) robbanást pedig kizártnak tartja.

Apró érdekesség, hogy – az amúgy már nagyon öreg, 75 éves – Lord Mersey július 17-én kelt (miniszterelnöknek írt) levelében lemondott a vizsgálatért járó tiszteletdíjáról, és kérte, hogy soha többé ne kérjék fel bírónak. „A Lusitania piszkos egy ügy volt.” – írta levelében.

Lord Mersey (1840-1929) (Forrás: http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania)

Most pedig szépen sorra vesszük, hogy a katasztrófa egyes mozzanataival kapcsolatban milyen történetváltozatok láttak napvilágot, és ezeken keresztül megismerhetitek, min vitáznak lassan száz éve a történészek.

A tézisek között vannak olyanok, amelyek a különböző történetváltozatokban „hisznek”, és saját igazságukat ezeken keresztül próbálják bizonyítani, míg néhány változat egyetért a megtörtént eseményekkel kapcsolatban, épp csak máshogy magyarázza őket. Egy dolog biztos: a Lusitania „nehéz ügy”, ahogy Marty McFly mondaná. :)

Miért nem küldték a Lusitaniát az északi alternatív útvonalra?

A Lusitania ugye délről kerülte meg Írországot a végzetes úton (sőt, minden útján), de létezett egy alternatív útvonal is, amely a „Smaragd-szigetet” Északról kerülte meg (a körülbelüli útvonalvezetéséről készítettem egy képet, amelyet a 3. részben láthattok. Igen, Painttel. :D). Ez ugyan hosszabb volt, de nem olyan veszélyes, ezért Turner kapitány arra szeretett volna menni, és a Junóval való (nem)találkozásig reménykedett abban, hogy ha ki nem is adják a parancsot a kerülésre, az ő kérésére mégis megteszik. A hajó végül maradt a tervnél, és bele is futott a végzetébe. Az összeesküvés-elmélet hívei ennek kapcsán azzal érvelnek, hogy a Lusitaniát szándékosan tengeralattjáró-veszélyes területre irányították, pedig meglett volna ez a lehetőség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Brit-szigetektől Északra eső vizeket korábban elaknásították, és csak nem sokkal a Lusitania katasztrófája előtt szedték fel az aknákat onnan. Mivel még nem volt pontosan feltérképezve, hogy maradtak-e a környéken elsodródott aknák (amelyek korábban már sok problémát okoztak a Csatornában), nem mertek volna arra irányítani egy hajót kísérő nélkül. Az Admiralitás pedig állítólag nem becsülte olyan nagynak a veszélyt, hogy emiatt kerülőútra irányítsa a Lusitaniát. Még jó pár kérdésre lesz egyébként ez a válasz az Admiralitás részéről, illetve az, hogy a Lusitaniát egyszerűen túl gyorsnak és nagynak gondolták ahhoz, hogy egy tengeralattjáró elsüllyessze. Emellett számítottak arra, hogy a német tengeralattjárók nem nyitnak tüzet egy olyan hajóra, amely kétezer polgári utast, köztük semleges országok polgárait is szállítja.

Mivel a május 5. és 7. közötti üzenetek a mai napig titkosak, nem tudni, hogy Turner kapitány kérvényezte-e az alternatív útvonalat.

Miért rendelték vissza a Junót?

A katasztrófával kapcsolatos másik vitatott tény, hogy visszarendelték az eredetileg Lusitania kísérőhajójának szánt HMS Junót, és ezt úgy tették meg, hogy még Turner kapitány sem tudott róla, aki az utolsó pillanatokig azt hitte, hogy a nagy ködben elkerülték egymást a hajóval (a reggeli ködben egyébként azért is csökkentette a sebességet 15 csomóra, mert attól félt, hogy összeütköznek a hadihajóval). Egyik olvasóm, karlmann ezt írta az előző rész kommentmezőjében a Junóról:

A torpedótámadások során fellépő hátrányokkal sem a Royal Navy, sem más országok flottái nem voltak tisztában, azért, mert ilyen támadások lényegében nem történtek az első világháborúig. Először 1914.09.22-én, a Weddiggen által elsüllyesztett három brit cirkáló az Aboukir, a Houge és a Cressy katasztrófája mutatott rá erre a problémára. A Royal Navy azonnal átlátta a helyzetet, és minden olyan hadihajót, amelyik ilyen típusú páncélozatlan hosszanti széntárolóval épült, azonnal, automatikusan másodvonalbeli egységnek nyilvánítottak, és szigorúan megtiltották, hogy ezek az egységek olyan övezetbe hajózzanak, ahol tengeralattjáró veszéllyel kell számolni. Kevesen tudják, de a Juno-t is azért hívták vissza, mert az is olyan széntárolókkal rendelkezett, mint a Lusitania.

Vagyis a Lustitaniát és a Mauretaniát is vissza kellett volna vonni, sok más hajóval együtt, de ez egyszerűen nem volt lehetséges. Ugyanis ezek a hajók az elérhető legnagyobb és leggyorsabb hajók közé tartoztak, amiken kizárólag olyan tiltott hadi dugárut szállítottak, amelyekre a brit háborús gépezetnek égetően nagy szüksége volt. Ezért úgy döntöttek, hogy a hajóknak menniük kell, de a veszélyes vizeken a Home Fleet hajóinak kell kíséretet és védelmet biztosítani a szóban forgó gőzösöknek.

Az összeesküvés-elmélet „malmára hajtja a vizet”, hogy a Lusitaniát néhány hónappal korábban, a márciusi hazaútján két romboló, a HMS Laverock és a HMS Louis is kísérte, illetve a liverpooli kikötő bejáratát is figyelte a HMS Lyons nevű Q-hajó (a Q-hajókról mindjárt ejtünk egy-két szót). Ezt annak ellenére megtették, hogy már akkor is kevés romboló állt rendelkezésre, hiszen a hajók egy része már akkor is a Dardanellákhoz volt vezényelve. Az indok ugye az volt, hogy a Lusitania a nemzet büszkeségének számított, emellett semleges utasok, ártatlan emberek voltak a fedélzeten. A végzetes út esetében pedig nemhogy nem rendeltek oda senkit, hanem az egyetlen odarendelt hajót is hazatérésre utasították. Tették ezt annak ellenére, hogy a környéken az elmúlt időkben 28 hajót süllyesztettek el a német tengeralattjárók, tehát ha valami, a „veszélytelen” kifejezés nem illett éppenséggel Írország déli-délnyugati partjaira akkoriban. Ezt még tetézi, hogy a szintén nem messzi walesi Milford Haven kikötőjében (igen, az a Milford, amelyről Arany János ír a Walesi bárdokban :) ), nem kevesebb mint négy romboló várakozott gőzben, a Lucifer, a Legion, a Linnet és a Laverock. Ezeket mind be lehetett volna vetni, arra az esetre is, ha a Junót visszarendelik. Az összeesküvést ellenzők válasza ezekre a vádakra szintén az, amit az eggyel fentebbi kérdésre már leírtam. Állítólag ugye szó volt a Juno elküldéséről a Dardanellákhoz, hiszen éppen a Lusitania elsüllyedése körüli napokban alakult ki a válsághelyzet Gallipolinál. Mindenesetre azt kell, hogy mondjam, igen nagy félreértések, félretájékoztatások, bénázások, bagatellizálások igen szerencsétlen együttállása kellett ahhoz, hogy ez így tényleg megtörténjen.

Számítani lehetett arra, hogy egy tengeralattjáró szó nélkül elsüllyeszti a Lusitaniát?

A Lusitaniáról és a Mauretaniáról a német hadvezetés azt tartotta, hogy brit és kanadai csapatokat szállít, emellett fel van fegyverezve, és óriási mennyiségű hadianyag is van a raktérben. Az amerikai utasokat figyelmeztették, hogy ne használják a brit hajókat, illetve tudták, hogy egy olyan segédcirkálónak, mint amilyen a Lusitania, parancsba volt adva, hogy lője vagy gázolja le a tengeralattjárókat, az esetlegesen elfogott legénységet pedig végezzék ki vagy ejtsék foglyul. Tehát a hajónak számítania kellett arra, hogy elsüllyesztik. A német tengeralattjárókról mégse mondható el, hogy a Lusitania esetéig jellemző lett volna a „sink at sight”, azaz a „megpillantás után rögtön elsüllyeszteni” mentalitás. A Lusitania példája ennél még annyiban bonyolultabb, hogy egy torpedó önmagában nem lett volna képes elsüllyeszteni, de a belső robbanás miatt végül mégis elsüllyedt. Megint más a helyzet, hogy Schwieger eredetileg az első kazánházat akarta eltalálni, és egy bekövetkező kazánrobbanás valószínűleg szintén a tenger fenekére küldte volna a hajót. Újfent abban, hogy a Lusitania az első számú célpontok között szerepelt ekkoriban, tehát a korábbi „kesztyűs kéz” nem járt neki. Az egyes történetváltozatok nem egységesek a torpedók számában (és így Schwieger „kegyetlenségének” vélt nagyságában), valamint abban sem, hogy a hajó a belső robbanás nélkül mennyi idő alatt süllyedt volna el (egyáltalán elsüllyedt volna-e), azaz mennyi ideje maradt volna az utasoknak elhagyni a fedélzetet.

A „sink at sight” eljárást egyébként erősíthette, hogy akkoriban a korábban félt totális háború már kezdett beköszönteni. Ez részben az ún. Q-hajóknak, és a korábbi tengeralattjáró-incidenseknek volt köszönhető.

A HMS Stock Force, az egyik leghíresebb Q-hajó (elsüllyedt 1918. július 30-án, torpedótalálat miatt) (Forrás: http://www.wrecksite.eu/wreck.aspx?77786)

Az első világháborúban brit részről elterjedő Q-hajók (nevüket Queenstown kikötőjéről kapták, ahol először állomásoztak) szintén az egyik legvitatottabb témának számítanak a mai napig. Olyan hajókról volt szó ugyanis, amelyek kívülről polgári utasszállítónak vagy teherhajónak néztek ki, de valójában felfegyverzett hadihajók voltak. A személyzet is kereskedelmi hajósoknak, illetve utasoknak volt öltözve. A Q-hajók rakterében sokszor könnyű rakomány, például parafa volt elhelyezve, így torpedótalálat esetén sem süllyedtek el egykönnyen. A céljuk az volt, hogy a tengeralattjárót a felszínre „csalogassák”, majd az addig rejtett fegyverzettel vagy legázolással elsüllyesszék. A Lusitania katasztrófája után még kegyetlenebbek lettek, a leghírhedtebb Q-hajós eset az 1915 augusztusában történt Baralong-incidens volt, amikor az amerikai lobogó alatt hajózó Baralong nevű Q-hajó elsüllyesztette az U-27-es tengeralattjárót, amely éppen egy másik teherhajót készült megtámadni (annak legénysége már elhagyta a fedélzetet). Az U-27 túlélőit ezután egyenként kivégezte a Q-hajó személyzete.

Bár a fenti eset ugye a Lusitania elsüllyedése után történt, már az azt megelőző időkben sem bíztak a tengeralattjáró-parancsnokok a civil hajókban.

Tényleg fel volt fegyverezve a Lusitania 1915. május 7-én?

Nem. Az ágyúk akkor nem voltak beszerelve, bár Dow kapitány egy korábbi úton gyanította, hogy a raktérben vannak.

Szállított kanadai csapatokat a Lusitania a végzetes úton?

Valószínűleg nem. Az utasok állampolgárságát közlő utaslista ugyebár még nem bizonyíték erre (mondván, nincs rajta kanadai állampolgár), mert a kanadaiak 1931-ig brit állampolgárnak számítottak. A kanadai alakulat, az ún. Canadian Corps kötelékébe tartozó Robert Matthews hadnagy a hajón utazott (a németek később ezt úgy tekintették, hogy mint katona utazott ott, ezért vélhetően zászlóalja is a fedélzeten lehetett), azonban – mint később kiderült – a hadnagy szeretőjével, Annie-vel utazott (a katasztrófát egyikük sem élte túl, mindketten megfulladtak).

Szállított hadi dugárut a Lusitania?

Igen, ezt ma már senki nem vitatja (bár a kutatásaim során találkoztam olyan véleménnyel, hogy a végzetes úton pont nem szállított), a részletekről a 2. és a 3. részben olvashattok. A közelmúltban végzett merülések során .303-as kaliberű „British” lövedékek tucatjait hozták fel a hajóról (erről bővebben a következő részben lesz szó).

Hány torpedót indított az U-20?

Ahogy az előző részekben olvashattátok, szinte teljesen bizonyosan egyet. Ezt megerősíti az U-20 naplója és torpedóleltára is. A hivatalos verzió szerint kettőt, de voltak olyan vélemények, amelyek szerint hármat (sőt, több tengeralattjáróról szóló vallomásokat is feljegyeztek). Az Admiralitás nyomására azonban sokan visszavonták vagy megváltoztatták a tanúvallomást. Néhányan a második robbanást torpedótalálatnak vehették (abban mindenki egyetértett, hogy az sokkal nagyobb volt). Félrevezető lehetett a szemtanúk számára, hogy a torpedóból távozó gázbuborékok csak később értek a felszínre, amikor a torpedó már messzebb járt, így egyszerre láthatták magát a torpedót, és annak a nyomdokvonalát, amelyet másik torpedónak vélhettek. A Lusitaniával foglalkozó netes oldalakat böngészve találtam olyan véleményt, hogy az U-20 naplóját később, a „nem várt siker miatt” – felsőbb, akár császári utasításra - meghamisíthatták.

A két torpedós változat, ahol a már süllyedő hajót a harmadik és a negyedik kémény között újabb találat éri. Érdekes, hogy a kép az épp ábrázolt torpedót jelöli elsőnek, és az orrot eltalálót másodiknak, holott látszik, hogy a hajó már süllyed, mikor az "első" eltalálja. Bár gondolom a hatáskeltés volt a lényeg, ez így teljesen lehetetlen. A kép emellett eléggé németellenesnek tűnik, azt írja, hogy a tengeralattjáró mindössze 200 yardra (kb. 180 méterre, azaz háromnegyed hajóhossznyira, szemben a valós 700 méterrel) volt a Lusitaniától, azt "kalóz tengeralattjárónak" hívja, és "gyáva német személyzetről", valamint 1400 áldozatról tájékoztat. (Forrás: http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania)

Hol találta el a torpedó a Lusitaniát?

Valószínűleg az első kémény előtt, a parancsnoki híd vonalában, a tartalék szénraktárnál. A vallomásban azok, akik két torpedó becsapódásáról vallottak, a második becsapódás helyének a harmadik és a negyedik kémény közötti szakaszt jelölték meg. Érdekesség, hogy később Turner kapitány is ezt vallotta, pedig ha valakinek, neki tudnia kellett, hol csapódott be a torpedó. Az egyik figyelő, az akkor 18 éves Leslie Morton, aki észrevette a torpedó, később azt vallotta, hogy két torpedó csapódott be, az egyik a harmadik kémény alatt, a másik a második és a harmadik kémény között. Ugyan Morton hozzátette, hogy „amennyire ő láthatta”, ezt a vallomás értelmezésénél nem vették figyelembe, és a fiú vallomásában megfigyelési pontnak olyan helyet adott meg, ahonnan nem láthatta volna a második és a harmadik kémény körül becsapódó torpedókat. A harmadik-negyedik kémény közötti becsapódásnak ellentmond az összetört 5-ös számú mentőcsónak, amely annál jóval előrébb helyezkedett el, továbbá a roncson azóta végzett kutatások, amelyek szintén a következő részben lesznek kitárgyalva.

Mi okozta a Lusitania elsüllyedését?

Na, ez a legérdekesebb kérdés, ugye? Elég sok magyarázatot olvastam, a valószínűségük (én véleményem szerint felállított) sorrendjében szedjük össze őket. Amennyiben valaki tud még történetváltozatokról, nyugodtan írja a hozzászólások közé.

Szénporrobbanás: Mivel az első torpedó (az első kazánház helyett) a hosszanti szénraktárat találta el, nagyon valószínű, hogy szénporrobbanás történhetett. Mivel a széntartály az útnak ebben a szakaszában kb. egyhatod részéig volt már csak tele, igen nagy mennyiségű szénpor lehetett ott (pontosan nem tudom, de én – óvatos becsléssel is – tíz tonna nagyságrendűre becsülöm, tekintve, hogy 2000-2500 tonna szén fért el ezekben a helyiségekben). Ennek a szénpornak a mennyisége vetekedett a Lusitanián a legtöbb forrás szerint akkor szállított 4,2 millió töltényben összesen található lőpor mennyiségével (a szénporrobbanás trotil-egyenértékét keresgettem a neten, de nem találtam, sőt, azt se tudom, hogy egyáltalán összehasonlítható-e univerzálisan a két robbanóanyag). Mindenesetre – ha tényleg szénporrobbanás történt – ez megmagyarázná azt is, hogy az egyes kéményeknél álló szemtanúk később miért vallották azt, hogy pont alattuk, a kéményeknél csapott be a kérdéses torpedó. A detonáció előtt az torpedó becsapódása felverhette a port a hatalmas térben, és elméletileg előállhatott olyan szénpor-levegő arány, amely alkalmas volt arra, hogy begyulladjon. Így egy apró szikra vagy a Schwieger által is feljegyzett kisebb tűz is okozhatta a végzetes robbanást. Ennek során ugyanis a hosszanti széntartályban végigsöprő lökéshullám szénport és szén-monoxidot lökhetett ki a hajókémények mellett kivezető szellőzőjáratok nyílásain (normális esetben ezek akadályozták meg, hogy a szénraktárakban robbanásveszélyes bányalég képződjön), amelyet az egyszerű szemlélő könnyen összetéveszthetett egy torpedó robbanásával. A szénpor-teória ellenzői szerint lehetetlen, hogy a szénpor be tudott volna robbanni, mert a bezúduló víz olyan gyorsan árasztotta el a hosszanti szénraktárat, hogy erre nem lett volna idő, ráadásul az ott megmaradt szénpor már eleve túl nedves volt ahhoz, hogy meggyulladjon. 

A lőszer felrobbanása: A hajóval kapcsolatos népszerű vélemény, hogy pont az illegálisan szállított hadianyag felrobbanása miatt süllyedt el (ez főleg britellenes körökben népszerű a mai napig). Mivel a robbanás során megsérülhettek az alsó rakterek, ahol a rézbugákként, sajtokként és szárított marhahúsként bejegyzett lőszer utazott, a lőporrobbanás is egy lehetséges ok (bár a torpedó nem ott csapott be). Ezt alátámasztja néhány olyan utas vallomása, akik a második robbanás előtt fegyverropogásra emlékeztető hangot is hallottak. Ellentmond neki viszont az, hogy ehhez közvetlen találatnak kellett volna érnie a lőszeres raktárakat, illetve az, hogy a .303 „British” lövedékek állítólag igen biztonságosak voltak ütés- és hőállóság szempontjából. Egyáltalán azt, hogy a hajón ilyen anyagot lehessen szállítani, úgy érték el az illetékesek, hogy halomba rakott töltényeket gyújtottak fel. Az égő lőszer közül csak néhány működött el, kukoricapattogásra emlékeztető hanggal – mivel ugye nem a fegyvercsőbe voltak bezárva – és csupán egy-két méterre lőtték ki a lövedéket. Mivel nem vagyok fegyverszakértő, ezzel kapcsolatban azért várom a Tackleberry őrmesterek (főleg britfegyver-szakértők) hozzászólását :). Szintén ellentmond a lőszerrobbanásnak az, hogy a lőszeresládákat valószínűleg nem egy halomba rakva szállították, tehát egyszerre csak kevés robbanhatott volna be.

„Robbanó szőrmék, robbanó sajtok”: A hajó másik nagyon veszélyes szállítmánya a 18 láda (elvileg nem robbanásképes) gyutacs, illetve a 20 kilós (40 fontos) zsákokban szállított lőgyapot volt (ugye a sajtok is pont ilyen „kiszerelésben” utaztak). A hajó eddig nem említett gyanús szállítmánya olyan szőrmékből állt, amelyeket 150 ezer fontra (!!!) biztosítottak be, lehetséges, hogy ezek is lőgyapotzsákok voltak igazából. A lőgyapot robbanóereje igen nagy, sokkal nagyobb, mint a feketelőporé, és víz hatására gáz fejlődik belőle (a képen az égő lőgyapot). Ezzel kapcsolatban, mondjuk, szintén jó lenne pontosítás, mert bár több forrásom (többek között a Simpson-féle könyv) is írja a gázfejlődést, ami ugyebár a befolyó tengervíz hatására indult meg, azt nem találtam sehol, hogy a víz hatására ez a gázfejlődés lehetett-e olyan erős és gyors, hogy egy ekkora hajó fenéklemezét lényegében megsemmisítse. A lőgyapotos elméletnek szintén ellentmond, hogy amennyiben nem egy helyre voltak pakolva a „sajtok”, ez a gázfejlődés szintén nem indulhatott volna be, valamint nem tudjuk, hogy száraz vagy nedves lőgyapotot szállított-e a Lusitania. A roncsot a közelmúltban feltáró expedíciók azonban sértetlennek találták a robbanóanyagot tartalmazó rekeszeket, így ez a verzió nem valószínű.

Kazánrobbanás: Ez a verzió egyben felveti azt is, hogy az első torpedó nem az eddig emlegetett helyen, hanem attól valamivel hátrébb találta el a hajót. Ebben az esetben viszont az adott kazánházban a felrobbanó kazánok mindenkit megöltek volna, aki ott tartózkodik, pedig mindhárom üzemelő kazánházból voltak túlélők (az egyik első kazánházban dolgozó fűtőtől tudjuk, hogy a víz a szenelőnyílásokon ömlött be a kazánházba, illetve ugyanez a munkás beszámolt mindkét robbanásról, és az erős dőlésről). A kazánrobbanás-elmélet egy másik „alváltozata” szerint a kazánok felrobbanását nem a becsapó torpedó, hanem a kazánházba beömlő víz okozta. Amikor ugyanis a hideg víz találkozik a forró kazánnal, akkor lényegében ugyanaz a folyamat zajlik le a nagy vaskazánnal, ami felhevített, majd vízbe mártott pohárral. A harmadik kazánház fűtői viszont azt vallották, hogy még víz sem folyt be a helyiségbe, ami úgy is lehetett, mert a harmadik kazánház éppen hogy kiemelkedett a vízből a süllyedés első szakaszában. A szén- és lőporrobbanást ellenző történészek egy része szerint azonban ez lehet a legvalószínűbb oka a hajó gyors süllyedésének. Ugyan a fűtők vallomása ennek ellentmond, a változatban hívők szerint ezek a tanúk akkor már elhagyták a kazánházat (azért is élték túl), és rosszul emlékeznek. Azt viszont említette több tanú is, hogy a második robbanás után nagy mennyiségű gőz árasztotta el az első két kazánházat, és ezután esett le a nyomás 13,5-ről 4 barra. Ezek a történészek szintén nem értenek egyet abban egymással, hogy a torpedó hol találta el a hajót, néhányuk szerint egyenesen a kazánházat, a két kazánsor között, míg mások szerint a kazánház előtti vízzáró rekeszt.

Gőzfővezeték-robbanás: Ez az elmélet csak két torpedó esetén valósulhatott volna meg, amelynél a hajó hátuljába, a turbinatermekbe csapódó torpedó nyomán felrobbanó gőzfővezeték okozta a hajó pusztulását. Az eddig már kitárgyalt körülmények ismeretében ez a verzió teljesen lehetetlen, hiszen a hajó akkor nem az orrával süllyedt volna el. Gőzfővezeték-robbanás ugyebár történt a Lusitanián, de az már akkor, amikor a tat magasan kiállt a vízből, és nem a torpedónak, hanem a hátrameneti gőzturbinákban bekövetkező gőzvisszaömlésnek „köszönhetően”.

Második-harmadik torpedó: Csak a rend kedvéért írom ide, hiszen ezt már kiveséztük :). Az egynél több torpedós verziókat, illetve azokat a történetváltozatokat, amelyek szerint a robbanás nem a hosszanti szénraktár elejénél történt, mind cáfolja a Lusitania roncsán található óriási lyuk helye (ugyanez a lyuk – pontosabban annak kifelé hajló szélei – illetve a hajóorr roncstól messzire megtalált darabjai bizonyítják, hogy a Lusitaniát belső robbanás küldte a hullámsírba). Ráadásul ahhoz, hogy az U-20-as két torpedót is indítson anélkül, hogy utána kéne fordulnia az elhaladó Lusitaniának, a második torpedót szinte azonnal kellett volna indítani. Mivel ugye a G-típusú torpedók csak 90 fokos becsapódási szögnél robbantak, a tengeralattjárónak is ilyen szögben kellett állnia egy biztos találat érdekében. A Lusitania 18-19 csomós sebességgel haladva kb. 25 másodperc alatt haladt el a tengeralattjáró célzókészülékének szálkeresztje előtt (ennyi idő alatt tett meg egy hajóhossznyi utat), az első robbanás helyétől számítva pedig csak 13-14 másodperc telt el, és hajó el is haladt a tengeralattjáró előtt. Ahhoz, hogy „létfontosságú” rekeszeket sértsen meg az új torpedó, még ennél is rövidebb időnek kellett eltelnie, a hadnagynak nem lett volna ideje végignézni és kommentálni, ahogy az első torpedó becsapódik, mert a másodikat (harmadikat) még annak becsapódása előtt el kellett volna indíttatnia. És ugye ne felejtsük, hogy az U-20 naplója csak egy torpedó indításáról tájékoztat (ezt csak arra az esetre mondom, ha azt meghamisították). Persze elméletileg még így is előfordulhatott, hogy több torpedót indítottak, de nagyon valószínűtlen. Az alábbi képen látható változathoz a torpedókat pár másodperc különbséggel kellett volna indítani.

A Lusitania elsüllyesztése – összeesküvés vagy véletlen?

Esetleg mindkettő? Lassan 100 éve már, hogy ez a kérdés foglalkoztatja azokat, akik a Lusitania katasztrófája iránt érdeklődnek. A hajó elsüllyedésével kapcsolatban keringő többféle történet alapvetően két alaptézisre épül. Az egyik szerint a Lusitaniát lényegében feláldozták annak érdekében, hogy – az odaveszett amerikai áldozatok miatt – az USA hadba lépjen, tehát lényegében összeesküvés történt. A másik szerint nem volt összeesküvés, és a brit hadvezetés alkalmatlansága, illetve szerencsétlen körülmények összejátszása vezetett ahhoz, hogy a katasztrófa megtörtént, illetve – ha már megtörtént – ilyen nagyszámú áldozatot követelt. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint mindkét változat igaz (részben), azaz a Lusitaniát tényleg a „vágóhídra akarták küldeni”, de az, hogy ott, akkor és úgy süllyedt el a hajó, már a második alaptézis miatt következett be. Mivel a Lusitania perével kapcsolatos iratokat még most sem hozták nyilvánosságra (és sokak szerint eredeti formájában nem is fogják), mindegyik verzióra csak közvetett bizonyítékok léteznek, bár a hivatalos álláspontot az elmúlt évtizedekben már közvetlenül is meg tudták cáfolni, amely felveti azt is, hogy miért kellett eltitkolni a valódi eseményeket.

A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a Lusitaniát (vagy a Mauretaniát, bár az ekkoriban már csapatszállítóként tevékenykedett) fel akarták áldozni az USA hadba lépése érdekében. Nagyon sok helyen egy pontosan megkomponált összeesküvés-elméletet sejtenek/sejtetnek a tragédia mögött, azonban azt ne felejtsük el, hogy így megszervezni egy katasztrófát, hogy el is süllyedjen a hajó, ilyen sok áldozat is legyen, és köztük nagy számban legyenek amerikaiak is, azért elég nehéz lett volna. Az összeesküvés-ellenesek szerint ezért valószínű, hogy a katasztrófa véletlen egybeesések és rossz döntések sorozat miatt következett be. Fontos érvük még, hogy május 7-én a fő kiötlőnek tartott Churchill nem is tartózkodott Angliában (Párizsban volt), csak május 14-én tért haza, ráadásul ekkoriban már teljes egészében a Dardanellák-ostromával volt elfoglalva. Az összeesküvés-pártiak szerint viszont ehhez nem is kellett az országban tartózkodnia, mert Hall sorhajókapitánynak (a fenti képen, már mint admirális) minden jogköre megvolt ahhoz, hogy egy ilyen akciót levezényeljen (például bejárása volt a brit hírszerzéshez, a híres-hírhedt Room 40-ba, ahol a német kódokat fejtették, és ahonnan a rejtjelezett üzeneteket küldték, többek között a Lusitaniának is).

Kevésbé radikális vélemények szerint a Lusitaniát a brit hadvezetés valahogyan fel akarta használni az USA bevonására a háborúba, azonban "elég lett volna", ha egy torpedó csak megsebzi a hajót, de el nem süllyeszti. Arra is számítottak, hogy amennyiben el is süllyeszti a Lusitaniát egy tengeralattjáró, az olyan lassan fog elsüllyedni, hogy lesz idő a menekülésre, és az elegendő mentőcsónak miatt nem kell áldozatokkal számolni. Arra, hogy a Lusitania ilyen súlyosan megdől, és a mentőcsónakokat nem lehet leereszteni, és pláne arra, hogy egy belső robbanás miatt a hajó bő negyed óra alatt eltűnik a mélyben, végképp nem számítottak. Az eredetileg tervezett "incidens" után a németellenes propagandával a angolok oldalára állították volna az amerikai közvéleményt, és Wilson előbb-utóbb kénytelen lett volna belépni a háborúba. A hajó megsebzése ugye sikerült is, ám a szerencsétlen körülmények (belső robbanás, majd a hajó elsüllyedése) miatt "túl jól/rosszul".

Angliának érdekében állt az USA bevonása a háborúba?

Szinte látom, ahogy néhányan elnevetitek magatokat :), és aztán leszögezitek: hát persze, hogy érdekében állt. Anglia ugyanis ezekben az időkben nem állt valami jól a háborúban, vagy legalábbis egyáltalán nem volt biztos, hogy ők nyerik meg. A sokak szerint „Churchill-agyszüleménye” Gallipolinál 8 hónappal a Lusitania-eset után elvesztették a csatát a törökök ellen, Winstonnak le kellett mondania, a háború pedig általánosan népszerűtlenné vált a civil lakosság körében. És az sem volt biztos, hogy Amerika, ha belép a háborúba, az angolok oldalán teszi ezt. A XX. század közepén-végén születetteknek ugyanis már „természetesnek” tűnhet az brit-USA barátság, hiszen mindkét világháborút egy oldalon, ráadásul a németek ellen harcolva nyerték meg, illetve a II. világháború után kétpólusú világrendben is egy oldalon álltak. Az I. világháború előtt azonban ez a barátság nem volt olyan egyértelmű, Amerikának jó volt a viszonya Németországgal is, és fontos üzleti szálak fűzték a császársághoz, ráadásul az Óhazából elvándoroltakból álló ír és német származású lakosság sem volt éppenséggel angolbarátnak mondható. Tehát a királyságnak érdekében állt "Uncle Sam"-et bevonni. Mégis leírnék néhány változatot, amely szerint Angliának miért NEM állt érdekében az USA belerángatása a háborúba.

Eszerint amennyiben az USA belépett volna a Nagy Háborúba, az rövidtávon az onnan érkező hadi szállítmányok elapadásához vezetett volna, és mivel e vélemények szerint az USA lassan mozgósított volna, Anglia néhány hónapra lényegében kilőhető töltény nélkül maradt volna. Angliának tudatában kellett lennie annak is, hogy akár nyernek, akár vesztenek, a nagy USA ezzel totális világhatalommá válik, és Anglia elvesztené a korábbi jelentős szerepét a világpolitikában. Az USA belépésével kapcsolatban persze felmerültek a modern aszimmetrikus háborúknál szokásos vélemények, azaz hogy az USA csak azért lépett be a háborúba, mert ugye „az jó üzlet”, az pörgeti a gazdaságot, és a legyőzött Németország újjáépítésétől is hatalmas hasznot remélt.

Az USA a Lusitania elsüllyesztése miatt lépett be végül a háborúba?

Igen is, meg nem is. Bár annak idején én mind általánosban, mind középsuliban úgy tanultam, hogy az USA a Lusitania miatt lépett be, azt ne felejtsük el, hogy az ország csak két évvel a Lusitania-katasztrófa után, 1917. április 6-án küldött hadüzenetet, és most sem kell sokat keresgélnünk, hogy megtudjuk, mi lehetett a „casus belli”. Noha a hajókatasztrófát mindenki a hadba lépést „katalizáló” eseménynek tekinti, sokak szerint a valódi okot nem ez, hanem két évvel később megfejtett ún. Zimmermann-távirat jelentett. Erről be akartam okoskodni egy bekezdést ide, de pont a napokban olvastam egy nagyszerű bejegyzést róla (mivel nemrég volt az évfordulója), amely részletesebben leírja, mi is történt. Itt olvashatjátok.

Karikatúra az amerikai hadüzenetről. Uncle Sam és a császár, a falon pedig a németek által elsüllyesztett hajók, illetve az USS Cushing képe (az amerikai romboló sok olyan hajó utasait mentette ki, amelyet német tengeralattjárók süllyesztettek el) (Forrás: http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania

A demokrata Wilson elnök egyébként eredetileg nem akart belépni a háborúba, amely a katasztrófa utáni hónapokban meglehetősen népszerűtlenné tette a háborúpárti körökben. A színházakban állítólag az amerikai karaktereket kifütyülték, és ha az előadásban elhangzott az „Amerika” szó, azt szintén füttykoncert kísérte. Belgiumban a fel nem robbant bomba vagy gránát a „Wilson” gúnynevet kapta.

 A Zimmermann-távirat a Washington Postban (1917. március 1.) (Forrás: http://spotlights.fold3.com/2012/07/02/zimmermann-telegram/)

Mivel ezek az utolsó kérdések azért már erősen eltávolodtak a blog és a bejegyzés eredeti témájától, ennél mélyebben nem megyek bele, inkább rátok bízom a vitatkozást és a véleménynyilvánítást (persze normális hangnemben, és persze aktuálpolitikát nem belekeverve). Ebbe a témába már én sem mélyedtem bele annyira, úgyhogy az esetleges tévedések kijavítását és pontosítását is szívesen fogadom.

Távolabbi kilátások

A cikk következő – és egyben utolsó – részében pedig a Lusitania elmúlt 100 évével, jelenével és jövőjével foglalkozunk, megtudhatjátok, mi a helyzet a ronccsal, milyen tervek voltak vele kapcsolatban az elmúlt száz évben. A Lusitania híres halottjait és túlélőit, a katasztrófához közvetlenül kapcsolódó személyek, hajók és tengeralattjárók életútját is bemutatom, illetve néhány érdekességet, amely a szerencsétlenséget övezi. Pontos dátumot nem mondok a megjelenésre vonatkozóan, azért valószínűleg nem kell megint több mint két hetet várnotok :).

Források:

Colin Simpson - The sinking of the Lusitania

Diana Preston - Wilful murder: the sinking of the Lusitania

http://lostliners.com/content/flagships/Lusitania/aftermath.html

http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania

http://lusitania.org/

http://www.rmslusitania.info/

http://www.greatships.net/lusitania.html

További képek forrása:

http://www.ww1propaganda.com/ww1-poster/remember-lusitania-it-your-duty-take-sword-justice-avenge-devils-work-enlist-day

http://www.angelo.edu/faculty/kboudrea/demos/guncotton/guncotton.htm

http://lostliners.com/content/flagships/Lusitania/aftermath.html

http://shelf3d.com/i/Sinking%20of%20the%20RMS%20Lusitania

http://en.wikipedia.org/wiki/Reginald_Hall

http://en.wikipedia.org/wiki/Sinking_of_the_lusitania

http://ww2db.com/image.php?image_id=15686

http://www.histomil.com/viewtopic.php?f=3&t=5270

A bejegyzés trackback címe:

https://techstory.blog.hu/api/trackback/id/tr285838596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

falconup 2014.03.02. 08:37:35

Már nagyon vártam! Ismételten remek munka. Sajnos érdemben nem tudok hozzászólni, de örömmel olvasom a többiek okfejtéseit a témában :D

Harrison Bergeron 2014.03.02. 12:40:27

Felmenőm nevében is köszönöm.

J.László 2014.03.02. 15:53:30

Pár évvel ezelőtt olvastam egy - természetesen "történelmietlen" - eszmefuttatást arról, mi lett volna, ha Ausztria nyeri meg az 1866-os porosz-osztrák háborút.

Németországot nem Poroszország, hanem Ausztria egyesítette volna, Poroszország pedig teljesen kiszorult volna a német ügyekből. Ausztria nem intézett volna kihívást a tengereken Nagy-Britanniával szemben, mint tette ezt a vilmosi Németország.

Anglia tehát valószínűleg a semlegességet választja, ha kitör az első világháború. Poroszország ellenben az antant tagjaként a Német Birodalom ellen harcolt volna. Az elsőrangú porosz hadsereg által biztosított némi antant fölény miatt Nagy-Britannia a háború során később esetleg a Német Birodalom oldalára áll. Ha az USA ez esetben is hadba lép, elsőrangú üzleti érdekeinek megfelelően azt minden bizonnyal Nagy-Britannia és a Német Birodalom oldalán teszi meg.

Bloodscalp 2014.03.02. 16:11:43

Ahhh azt hittem lerántod a leplet és slusszpoénként kiderül hogy egy angol búvárhajó torpedója volt:)

Bloodscalp 2014.03.02. 16:15:19

@J.László: szerintem ez másképp is elkerülhető lett volna, ha a bismarcki vonalon mennek tovább, és nem a vilmos császári agresszív háborús útat választják.

walter sobchak 2014.03.02. 16:36:53

@Bloodscalp: :D Azt nem, de voltak olyan "hírek" - ezt nem írtam bele, kimaradt - hogy a tengeralattjáró gáztámadást is végrehajtott a Lusitania ellen. A bulvár az azért nem a Blikkel kezdődött :).

@J.László: Szeretem az olyan írásokat, amik ezzel foglalkoznak, kivéve, ha az író fröcsögésekkel tele leírja, ami neki tetszett volna. Én mondjuk nem tudnék ilyet írni, meg hát általában egy jól megírt ilyen poszt alatt is a harmadik hozzászólás után komcsizásba/nácizásba fordul a kommentmező, aztán kész. Az első világháború előtti időkről nem is igen vannak (persze azért találni).

objekt678 2014.03.02. 19:30:14

Nekiálltam olvasni hatkor. Beállított a szomszéd utcában élő házaspár, akikkel már hosszú ideje jó viszonyt ápolunk.
Sanyi bácsi (építészmérnök) 95, felesége Vilma néni 88 éves. ( Ma kínálták föl a bácsizást-nénizést, eddig Uram-Asszonyom volt)
Kint volt az asztalon a gép, alvó üzemmódban. Sanyi bácsi (95 éves)megkért, hogy megnézhetné-é az e-mailjét.A dédunokája üzenetét várja.(Őt is ismerem)
Persze.
Újra nyitáskor ez az oldal jött föl.
"Nahát! Én is pont ezt olvastam, mikor Vilma néni szólt, hogy menjünk el sétálni"

Kedves Író!

Így történt.
Szerintem már biztosan hazaért, és újra Téged olvas.
Ennél nagyobb dícséret szerintem nincs is.

objekt678 2014.03.02. 19:35:10

Most viszont már én is olvasom tovább.

walter sobchak 2014.03.02. 19:45:37

@objekt678: Nincs hát :D. Mondd meg nekik, hogy örülök, hogy olvasnak, és hogy jövő héten jön az új rész :). Meg hogy lesznek még más hajók is :). Egyébként egy pillanatra "megijedtem", hogy ismerlek, sőt, hogy rokonok vagyunk, mert nekem is van egy Sanyi bácsi és Vilma néni rokonom, korban ekörül, (89 és 84 év) előbbire a mai napig tartom, hogy az (aktív) magyar Facebook-használók között a legidősebb 5-ben benne van :D.

Éhes_ló 2014.03.02. 21:31:13

Eszméletlen jó blog.
Köszönöm.
A robbanásk kérdéséről pár gondolatot.

A másodlagos robbanást, ha azt a becsapódó és felrobbanó torpedó robbanótöltete indítja el, nehezen lehetett volna megkülönböztetni a torpedótöltet robbanásától - azzal egybeolvadó elhúzódó robbanásként észlelték volna: ebben az esetben a szállított (robbanóképes) hadianyag lett volna a főtöltet és a torpedó az indítótöltet.
A leírások nem erre utalnak.
A szállított lőszer nem robban be, elpattog, elműködik, elég a csomagolóanyagának begyulladásával, de ezt kínosan lassan és folyamatosan tette volna, egészen míg el nem merül a hajó.

Ezért én kazán és/vagy szénpor robbanására gyanakodnék.
Sajnos a roncs olyan rossz állapotba került a feltárása idejére (nem kis részben tudatos rombolással, robbantásokkal tették tönkre az angolok a nagy háború második felvonásában) hogy nem segített eddig a megsemmisülés módjának, okának pontosításában.

walter sobchak 2014.03.02. 21:39:46

@Éhes_ló: Kösz szépen! :) Így van, a lőszerrobbanást én is inkább ilyen pattogatott kukorica szerűként képzelem el, de nem értek annyira a lőszerekhez. Ballard szerint (ugye aki felfedezte a roncsot) a szénporrobbanás a legvalószínűbb, a Lusitania hosszú "széncsíkot" húzott az óceán fenekén, ő azt követve találta meg a hajót.

A másik gondolatod a következő részben ki lesz fejtve (én úgy tudtam, a második világháború alatt mélyvízi bombák rongálták meg a hajót, de még nem tartok ott az anyaggyűjtésben :) ), illetve a hajó erős tengeráramlat útjában fekszik, így sokkal rosszabb állapotban van, mint a Titanic, ami ugye nyugodt vizekben nyugszik. Olvastam olyat is, hogy a brit kormány egy időben szándékosan rossz koordinátákat adott meg a Lusitania helyzetének, de még ennek sem néztem utána. :)

walter sobchak 2014.03.02. 22:01:03

@walter sobchak: "Ballard szerint (ugye aki felfedezte a roncsot)"... na, nem ő fedezte fel, csak ő is járt ott, és ő azért jó pár hajót megtalált már :).

for-avar 2014.03.02. 22:29:12

Apróság ami igen is a belső lőszerrobbaás teóriát erősiti
Kordit...a trópusi hadviselés követelte meg hogy az angol lőszerek mindig működni tudjanak...egyik tragikus következménye hogy nem ég hanem robban még szabadban is! ez volt a végzete a 3 Skageraki csatáan elsülyedt és a második világháborúban a Dán szorosnál elsülyedt Hood csatacirkálónál...magas iveben a gyenge páncélfedélzetet átszakító 28 ill 30cm gránátok a lőszerraktárban robbantak azonnal eltörték a hajógerincet, kettétörve a testet...alig pár ember élte túl...
A Hood hasonlóan járt, egyetlen sorozat a német 38cm gránátokból elég volt hogy az elavult test megadja magát(még a korszerűbb KGV osztályű hajót is lefegyverezték ezek a gránátok)
Nos a robbanás ezért volt nagyobb és mivel nem egy páncéltestben történt a hatás gyors és kíméletlen volt. Mivel a hajó ma is le van zárva akiváncsiak elől...nyilván tele van lőszerrel...és az a lőgyapot kordit lehet.

mrZ (törölt) 2014.03.02. 23:32:50

Én csak a pénzügyekhez tudok hozzászólni. Az angoloknál hamar kimerült a kincstár, és a sorozatos short term kötvénykibocsájtások sem voltak elég a költségekre. Az usa belépése nagy segítség onnantól ingyen kapták a hadifelszerelést akkori fontban is tízmilliárdos nagyságrendben. Megismétlődik a második világháborúban is.

karlmann 2014.03.02. 23:50:25

A robbanásokról és a hajó elsüllyedéséről. 1. teljesen kizárt, hogy két torpedó robbant, azon egyszerű oknál fogva, mert minden túlélő elmondta, hogy a két robbanás teljesen eltért egymástól, minden tekintetben. Az első robbanást mindenki úgy írta le, ahogy később a történelemben minden túlélő leírta a torpedók robbanását, már aki át és túlélt ilyet. Jellegzetes, hosszú, mély, elfojtott dörrenés, a becsapódás helyén magas, akár 30-40 méteres vízoszlop és erős nagyon jellegzetes fog vacogtató rázkódás. A második robbanás, azon túl, hogy sokkal erősebb volt az elsőnél, magas, égzengésszerű robajjal járt, vízoszlop egyáltalán nem tört fel, viszont hatalmas lángok (egyes túlélők szerint furcsa kékes-lilás színűek) és óriási füst igen, továbbá rengeteg roncs hullott vissza a levegőből, sokkal több, mint a torpedó robbanása után.

2. Miért nem lehetett szénpor, vagy kazánrobbanás? Erre még egyszerűbb a válasz, mint az elsőre. Azért mert minden kazánházból volt túlélő és ők egyáltalán nem beszéltek egyikről sem. De ilyen azért sem történhetett, mert a szénpor berobbanásához nyílt láng kell, ami a torpedó robbanásánál nincsen. A kazánrobbanásról annyit, hogy az történt és mindenki pontosan tudja is mikor: amikor a harmadik kémény megsemmisült. Nem gondolom, hogy azt ne vették volna észre az utasok, vagy mással tévesztették volna össze.

3. Maradnak a robbanóanyagok. Amit Simpson is ír a zsákokba csomagolt "sajt" és "vaj", meg ami még a rakományjegyzéken se szerepel. Hogyan pusztíthatta el ez a hajót? Elmondom, aztán ítélje meg ki-ki maga. A lanszírozás után a beömlő víz azonnal eláztatta a 70 tonnányi lőgyapot egy részét, ha nem is az egészet. A lőgyapottal rögtön két dolog történ. A tengervíz hatására vegyileg bomlani kezdett és instabillá vált, ehhez hozzájött az a kellemetlen tény, hogy az áruk a betörő víz és az egyéb fizikai behatások miatt össze vissza borultak. Vagyis az instabil robbanóanyagot fizikai behatások, ütések érték, amitől annak egy része, vagy az egész felrobbant.

4. A nagy erejű detonáció után a hajó orr részének fenéklemeze hatalmas területen egyszerűen megsemmisült és a hajóba azonnal több ezer tonna víz zúdult, ezért az orr azonnal megsüllyed és hevesen oldalra dőlt a hajó. Ezt követően a dőlés egyre nőtt, miközben az orr lassan eltűnt a vízben, noha a hajó még haladt. Szörnyű ezt mondani, de a németek nagyon jó helyen süllyesztették el a Lusitaniát. Ha ugyanis a nyílt tengeren történt volna mindez, a hajó a lanszírozástól számított maximum 5 perc múlva az orrára áll és elsüllyed, ez esetben a fél kezemen meg tudnám számolni a túlélőket.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.03.03. 11:26:51

hahh! egy rendes bölcsész nem kilóban adná meg az olvasandó irodalmat, hanem méterben :)

amúgy remek poszt, mint a többi.

walter sobchak 2014.03.03. 11:47:10

@milliliteratura: :) Úgy nem olyan sok, 60-70 centi lehet csak, de az egyik könyv önmagában 2,2 kg, meg van kettő amelyiknek a területe fél m2 egyenként :D.

@karlmann: köszi hosszú kiegészítést. A lőgyapotra vonatkozó állítás nagyon érdekes, az ütésekről nem olvastam sehol, pedig tényleg előfordulhat. Arra kerestem képletet, hogy a tengervíz hatására milyen reakció zajlik le a lőgyapotban (vagy videót arról, ahogy leöntik, de csak egyet találtam, ott viszont foszfor-tetroxiddal van átitatva/megszórva a lőgyapot).

www.youtube.com/watch?v=a1uXDdwGlO8

karlmann 2014.03.03. 12:44:48

@walter sobchak:

Rég olvastam a Simpson könyvet, de abban biztosan szerepel a lőgyapotról szóló rész, otthon megvan, de megmondom őszintén tegnap este lusta voltam elővenni. Az a lényeg, hogy két fajtája volt akkoriban, ebből az egyik az ún. piroxilin, amit tüzérségi lőszer gyártásához használnak. Ez az anyag ha édesvízzel érintkezik, akkor nincs vele gond, de a sós tengervíz hatására a vegyi bomlás felgyorsul. Ugyanakkor a piroxilin fizikai behatásra, ütésre, nagyon könnyen robban, ezért is használják lőszerekhez. Sajnos esetünkben mind a két tényező megvolt.

Honnan lehet tudni, hogy volt belőle a fedélzeten? Onnan, hogy a "sajt" és "vaj" valamiért a Wilmingtonból a DuPoint művektől érkezett a hajóra, ami akkor is és azóta is, a világ egyik legnagyobb vegyipari konglomerátuma, ahol egyebek mellett nagy mennyiségben gyártanak különféle robbanóanyagokat. A két áru címzettje a Woolwich-i királyi arzenál volt. Nem ismerem a britek első világháborús fegyvergyártási technológiáit, de aligha kellett hozzá sajt és vaj és főleg nem szövetzsákokba csomagolták.

Másrészt a Lusitania szállított "rendes" sajtot és vajat, ami szabványos fahordókban volt, a címzettje pedig a Brit Szabadkereskedelmi Társulás volt. Azt is tudjuk, hogy néhány ügyes német kém az USA-ban felvásárolta azt a céget, akik fémhordókat gyártották a DuPoint részére a lőgyapothoz. Emiatt hosszú időre hordóhiány lépett fel, még 1914 őszén, ezért kellett zsákokba rakni a robbanóanyagot. Emiatt a németek kétszeresen is fogók voltak a dologban, ugyanis ha a hajó (sőt nemcsak ez, hanem bármelyik, ami így szállít lőgyapotot) pl.viharba kerül, akkor az erős rázkódástól, billegéstől elfordulhatott volna egy katasztrófa.

walter sobchak 2014.03.03. 12:59:56

@karlmann: A Simpson könyv, úgy emlékszem, csak a tengervízzel való reagálást említi, bár az a könyv ugye szintén nem foglal állást annak ügyében, hogy mi okozta a robbanást (bár látszik, hogy a lőgyapot- és lőszerrobbanást tartja a legvalószínűbbnek). Amúgy piroxilint szállított a Lusitania, így van. Ja, nem volt semmi húzás a fémhordók felvásárlása. Amúgy történt ilyen baleset, amikor konkrétan emiatt robbant fel valami? Igen, volt 1917-ben Halifaxban ugye a Mont Blanc katasztrófája, amikor a hajó lényegében semmivé lett a robbanásban (egyes darabjait kilométerek tucatjaira találták meg), amelyet a Hirosima előtti legnagyobb mesterséges detonációnak tartanak. De az nem az ütközés, hanem a tűz miatt történt, és szerintem annak nem volt köze a német-amerikai ellentéthez (bár most nem néztem utána).

David Bowman 2014.03.03. 16:18:26

Szőrmére a 150 000 akkori font sem sok. Ez csak 2-3ezer gerezna.

David Bowman 2014.03.03. 16:26:10

@David Bowman: Ja! Elfelejtettem befejezni.
Ugyanennyi lőgyapotért meg ez az összeg nagyon sok. A lőgyapot nem valami bonyolult dolog, hát nem is hiszem, hogy drága lenne. Ellentétben a vidraprémmel.

karlmann 2014.03.03. 16:27:45

@walter sobchak:

Az a gond, hogy ha abból a hipotézisből indulok ki, hogy nem lőszerrobbanás történt, akkor jön a kérdés, mégis mi? Mert az biztos és ezt Scweiger hajónaplója is alátámasztja, a torpedó jóval az első kémény és a parancsnoki híd előtt csapódott a hajótestbe, pont ott ahol a raktárak voltak. Na most, ha a raktáraknál becsapódó torpedó mégis szénpor, vagy kazánrobbanást okozott volna, akkor jön a következő nagyon kellemetlen rész.

Jelesül, a Lusitania első kazánháza egy kicsivel az első kémény előtt, lényegében a parancsnoki híd alatt kezdődött. Ha a híd alatt történik egy robbanás, akkor az részben, vagy teljes egészében érinti a hidat is, az ott szolgálókkal együtt. Csakhogy a híd egyben maradt és néhány embertől eltekintve, akik a rázkódás miatt elestek, senkinek sem esett baja, sőt a híd néhány oda esett roncsdarabtól eltekintve nem is sérült meg. Morton, akinek a vallomása bekerült a bírósági jegyzőkönyve sehol sem beszél arról, hogy a híd, vagy a rajta szolgálók sérülést, károsodást szenvedtek volna, ugyanúgy, ahogy a kapitány sem.

Vagyis bármi robbant fel, az a raktárban robbant. Egy eset lehetséges még, amiről eddig nem volt szó, mert egyrészt nem merült fel, másrészt pedig roppant valószínűtlen és nekem is most ugrott be. Ha ugyanis a gőzös olajtüzelésű lett volna, előfordulhatott volna olyan eset, hogy az út végén járva, az üres hajtóanyagtartályokban felgyűlt igen robbanásveszélyes gőzök, gázok keveréke a torpedó miatt valahogyan begyullad, ami igen nagy erejű robbanást eredményez, de ehhez is nyílt láng kell. Amiért mégsem lehet elvetni az azért van, mert az igen vállalkozó szellemű Guy Gaunt korvettkapitány, aki lényegében minden útra megszervezte a Lusitania és a többi gőzös rakományát New Yorkban, egy igen érdekes és esetünk szempontjából nem teljesen mellékes rakományt szállíttatott a Lusitanián az utolsó előtti hazaúton. Erre az útra ugyanis a Lusitania kettős fenekét mintegy félmillió liter kőolajszármazékkal töltötték meg.

Mivel a Lusitania utasszállító volt és nem tanker, ezért a kőolajszármazékok biztonságos szállításához szükséges műszaki paraméterekkel természetesen nem rendelkezett. Elvileg Liverpoolban kiszivattyúzták a teljes mennyiséget, de mint mondtam a gőzös nem volt tanker és a hajó nem állt dokkba, hogy maradéktalanul kitisztítsák a belső tereit, tehát egészen biztosan maradt benne valamennyi. Ez nyilván párolgott, szóval elvileg megvolt a lehetősége egy jó kis robbanásnak. Persze ennek is az a feltétele, hogy legyen gyújtóforrás, de ez itt egészen más eset. Ugyanis a robbanás a hajó teste mellett következett be és a létrejövő gázbuborék hatását nem lehet pontosan meghatározni. De, mivel a forró égésgázokat csak a hajófal választja el az esetlegesen ott lévő robbanásveszélyes keveréktől, amit maga a detonáció szakított fel, ezért nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni.

karlmann 2014.03.03. 16:36:04

@David Bowman:

Két dolgot ne felejts el. 1, háború volt, szóval mindennek alaposan felment az ára, ami a háborúhoz kellett, így pl. lőgyapoté is. 2, lehet, hogy nem tűnik nagynak a mennyiség, de azt se felejtsd el, hogy a Lusitania nem volt szállítógőzös. Nagyon kevés számú és kis befogadóképességű raktára volt csak és az is 100%-ban az orr részre korlátozódott.

David Bowman 2014.03.03. 22:06:08

@karlmann: Ha az olajgőz robbanáshoz gyújtóforrás kellene, akkor nem működne a dízelmotor.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2014.03.03. 23:51:50

@for-avar: A komment elég nagy része nem igaz. Ajánlom figyelmedbe ezt az oldalt.

acelmonstrum.host22.com/index.html

karlmann 2014.03.04. 11:56:56

@David Bowman:

Értem, tehát az izzítógyertya, meg a magas kompresszió nem azért van, hogy felforrósítsa a levegőt, ami így gyújtóforrásként működik ugye? Ha nem lenne gyújtóforrás, be sem indulna, mint ahogy a dízelek nem is nagyon indulnak be ha nem működik az izzítás, vagy kevés a kompresszió, főleg nem hidegben. Gyújtóforrás bármi lehet, aminek magas a hőmérséklete, nyílt láng nélkül is. Ha például letakarsz egy elektromos hősugárzót egy szövetdarabbal és bekapcsolod, egy idő után a szövet kigyullad. Nyílt láng nélkül is. Csak kell egy kis idő, míg eléri a kritikus hőmérsékletet.

walter sobchak 2014.03.04. 11:57:55

@David Bowman: 232 szőrmét szállított a Lusitania (33 láda), nem tudom, ez kész kabátot, vagy ennyi megnyúzott állatot jelent.

David Bowman 2014.03.04. 20:05:57

@karlmann: Látod, ezért lehetett elég a torpedó egy másodlagos robbanáshoz.

David Bowman 2014.03.04. 20:08:26

@walter sobchak: A szőrme mindenképpen drágább, mint a lőgyapot. Ezért a biztosítási összeg túl magas volta nem lehet gyanúra ok.

walter sobchak 2014.03.04. 21:53:28

@David Bowman: Igazad van, ez önmagában nem ok, de az már igen, hogy a szőrmét importáló cég amúgy nem foglalkozott szőrmékkel, és bevallásuk szerint 1915-ben nem is volt importforgalmuk. Gyapottal és szövettel foglalkoztak, és korábban nyersgyapotot adtak el az antantnak, amely lőgyapotot gyártott belőle. Papíron nem álltak üzleti kapcsolatban az Admiralitással, de a háború alatt külön az ő megrendelésükre, külön tarifa szerint szállítottak nekik. És még az, ahogy azt anno le is írtam, hogy az utolsó úton odaveszett szőrme ügyében soha senki nem fordult kárigénnyel a biztosítókhoz.

Egy másik vélemény szerint mivel a szóban forgó importcég tulajdonosa (Alfred Lansing) a ruhaiparban dolgozott és kiterjedt feketepiaci kapcsolatai is voltak, lehetséges, hogy tényleg szállított szőrméket is a hajó. Lansing még a háború legelején kapott megrendelést először 30 ezer, majd később 100 ezer bőrdzsekire az Admiralitástól, de ebből 70 ezret nem tudott leszállítani likviditási gondok miatt. Amikor a 3. részben a rakományjegyzékről volt szó, és írtam, hogy akadtak háborús nyerészkedők, rá gondoltam.

Mint látod, én sem írtam azt, hogy biztosan ez vagy az volt igaz :).

karlmann 2014.03.05. 10:56:53

@David Bowman:

Persze, csak ennek azért elég csekélyke esélye van. A másik, hogy azért a nyers, vagy csak kismértékben finomított kőolaj eléggé büdös, szóval az utasoknak valószínűleg feltűnt volna a szag, de erről nem tett említést senki.

objekt678 2014.03.05. 19:14:53

Az egyszeri átolvasás nem volt elegendő, neki kellett futnom másodszor is, letapadtam a Juno visszarendelésénél, kezdhetem elölről.Káosz van bennem... Ha nekem órákba telik elolvasni a mellékszálakkal egyetemben, akkor Te hány munkaórát ölhettél ebbe bele fele-ingyen?
Remek munka.
Nekem eddig fixa ideám volt, hogy a britek ezt vaskosan számításba vették, most össze vagyok kutyulódva. Vagy megint nagyon ravaszak voltak- mint érdekeik védelmében oly sokszor- vagy megint nagyon hülyék, mint például Norvégia olaj nagyhatalommá tételekor.

walter sobchak 2014.03.05. 19:46:51

@objekt678: Látod, ez a fő kérdés a Lusitaniával kapcsolatban, hogy ravaszak voltak-e vagy hülyék az angolok... mindkettőre van magyarázat, meg ellenérv is. Na mondjuk pont a Juno az, ahol - amint azt írtam - nagyon nehezen lehet megmagyarázni, hogy miért rendelték vissza.

A Word-dokumentum szerint 2120 percet töltöttem a megírással, azaz kb. másfél napot, de ez csalóka, mert a felét egy másik gépen írtam :D, szóval nem tudom pontosan :). Egyébként egy fél oldalnyi szöveg átkerült a 6. részbe, mert eredetileg a posztot már nem jelenítette meg végig a blog.hu, nem is tudtam, hogy van felső határ. :D Gondolkozom azon, hogy a posztjaimat több kisebb (és gyakrabban megjelenő) darabban jelentetem meg a későbbiekben, mert ez az uccsó majdnem 7 000 szóból állt, és egy blogger-olvasóm egyszer azt mondta nekem, hogy 1000-1500 szónál hosszabbat nem nagyon olvasnak el az átlagolvasók, nem csak azért, mert "megijednek", hanem (és ezt a statekom is megerősíti, ami délután 5-6 körül valósággal beszakad :D) nagyrészt munkaidőben olvasnak, amikor nincs ennyi idejük egyszerre :D. Még ha hozzáveszem, hogy rám sokszor csak a "fertőzöttek" kattintanak, akkor is 2500 alatt kéne maradni, ami nem nagyon megy a grafomán formámnak. :D Akkor már kérdeznélek is titeket, hogy hogy lenne jobb??

objekt678 2014.03.05. 20:53:10

Kedves Walter !
Én alapból valószínűleg idősebb vagyok mint Te, tehát inkább Gutenberg párti, de csavar ezen, hogy nagyon tetszik az, hogy a neten ide-oda lehet lépkedni mellékszálakra.
Őszintén: talán kissé hosszú. Nagyon szuper és örömmel olvassa az ember. És köszönöm. Komolyan.
Ez statisztikát nélkülöző abszolúte szubjektív vélemény: könyvet bátran fogok a kezembe akkor is ha vastag, lett légyen az bármi is..
A net az más, az már a Ti korosztályotok lételeme.
Kimondottan gyorsan olvasó vagyok könyvben, de ez nagyon más.

A Britek mindig, mindenhol a saját érdekeiket képviselik. Az az első. Arcizom rándulás nélkül írnak le úgy egy "öngyilkossági" történetet, hogy az illető felugrott a harmadik fedélzet tetejére, ahol nyakát szegte, onnan felpattant a parancsnoki híd tizenöt méterrel magasabb szintjére, onnan lepattant a raktérbe... ha Brit államérdekről van szó, akkor az angol kocsmába járó összezár egy Főrenddel
Ezért valahol becsülöm is őket.

Ha az öregedet kérdezed: kicsivel kisebb adagokat, sűrűbben. Ez csak 1 vélemény.

objekt678 2014.03.05. 21:10:18

Kedves Walter !
Ez a (2x) 35 óra mire értendő ? Az egészre, vagy erre, az utolsó részre ?
Érzésem szerint ez az ötödik rész lehetett annyi, abból kiindulva, hogy most nekifutok még egyszer. Ez a Junos rész nagyon érdekel...
Ez így nekem nagyon új.
Még egyszer, sokadjára: köszönöm.

walter sobchak 2014.03.05. 21:10:42

@objekt678: Igen, szerintem is az lesz a legjobb, bár a Lusitania utolsó része lassan kész, és az se sokkal lesz rövidebb. Ugye az a probléma, hogy sokszor konkrétan bárddal kéne kettévágni egy téma közepén, ha normális méretűt akarok, különben túl rövid lenne, ha meg beleveszem, túl hosszú (mint a hotdognál, elharapd-e vagy ne :D). De megoldható, a következő nagyfejezetet már úgy fogom tagolni.

walter sobchak 2014.03.05. 21:12:41

@objekt678: Ez csak egy részre, de kb mindegyikkel ennyit bíbelődtem, mármint az írással. Az első rész előtt kb egy hétig könyvtáraztam meg netes oldalakat nézegettem, meg azon filóztam, hogy is kéne nekiállni egy ekkora témának, hány részes legyen stb. És szívesen :).

objekt678 2014.03.05. 21:25:14

Van egy régi magyar könyvem az a címe, hogy : A Lusitania elsüllyesztése.
Terjedelemben Te miként állsz vele szemben ( eddig) ?
Emlékezetem szerint azt egy-két óra alatt elovastam.

pernahajder Campbell 2014.03.05. 21:37:46

@walter sobchak:

A kíséret elmaradása nagy kétségkívül nagy baklövés volt, csakhogy. Ebben az időben még nem léteztek speciálisan tengeralattjárók elleni fegyverek. Nem volt sem szonár, sem vízibomba, semmi. Egy felszíni hajó egy lemerült tengeralattjáró ellen tehetetlen volt, csak akkor tudott harcolni ellene, ha az a felszínre emelkedett, hogy a portyázó szabályok szerint feltartóztassa a célpontot. A Lusitania viszont lecsökkentve is nagy sebessége miatt egyáltalán nem szorult rá ilyesféle védelemre. Egy felmerült tengót meglátva Turner vagy legázolja azt, vagy egyszerűen sarkon fordul (még ha nem is 50 másodperc alatt :)), esetleg nagy ívben kikerüli, és viszlát. Ha a Juno ott lett volna, jókora szerencsével kiszúrhatták volna róla a periszkópot, amit, ha megpróbálnak legázolni, legalább a lövést lehetetlenné teszik. Vagy esetleg Schwieger inkább a hadihajót választja célpontnak. Ami viszont talán az elhárító fegyvereknél is jobban hiányzott, az a gondolkodásmód, és a tengeralattjárók ellni harc know-how-ja, amit végül elég keserves áron szereztek meg, még jó sok hajó elvesztése árán. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy a sebesség a víz alóli támadások elől is elegendő védelmet nyújt (a Lusitania előtt nem torpedóztak meg 14 csomónál gyorsabb hajót), és majdnem így is lett, mert ha a hajó nem fordul pont az U-20 csöve elé, Schwieger nem tudott volna lövési pozícióba kerülni víz alatt csigalassú naszádjával. Pech.

walter sobchak 2014.03.05. 21:38:02

@objekt678: Abból a könyvből dolgozom alapvetően :), bár az utolsó részt, mivel az a katasztrófa utáni időkkel foglalkozik, már Robert Ballard Lusitaniás-búváros könyvére építem. Jó gyorsan olvasol, mert az a könyv 333 oldalas (ha a Colin Simpson-osra gondolsz), és a közepén levő képösszeállításon kívül nincs benne kép, sem pedig különösebb párbeszéd :D. Én egyszer elolvastam jó régen (a Titanic-film utáni őrületben kezdtem "foglalkozni" a hajókkal, tehát már több mint 15 éve :) ), aztán most újra, plusz ugye a részek írása közben is forgattam nagy erőkkel :). Egy 3 órás buszút alatt kb a harmadát olvastam el, bár az nem gyorsolvasás volt, meg nem végig olvastam.

A Lusitaniás rész eddigi 5 része 55 oldal Word-ben képek, képaláírások és forráshivatkozások nélkül, tehát abban a méretben, amelyikben az a könyv megjelent, kb. 110-120 oldal, azaz mondjuk harmad olyan hosszú. :D Erre még jön rá a rengeteg kép, szóval egy kisebb könyv már kijönne belőle :).

walter sobchak 2014.03.05. 21:41:04

@pernahajder Campbell:

"a Lusitania előtt nem torpedóztak meg 14 csomónál gyorsabb hajót"

Basszus, ezt hányszor de hányszor bele akartam írni, és mégis elfelejtettem (én a Lusitaniás tévéfilmben hallottam csak).

Amúgy tökéletes kiegészítés, köszi!

walter sobchak 2014.03.05. 21:50:32

@pernahajder Campbell:

"ha a hajó nem fordul pont az U-20 csöve elé, Schwieger nem tudott volna lövési pozícióba kerülni víz alatt csigalassú naszádjával. Pech."

Ahogy a Titanicnál, itt is az volt a helyzet, hogy rengeteg olyan szerencsétlen körülmény játszott együtt, amelyek közül akár csak egy elmaradása is minimum sokkal szerencsésebb kimenetelű katasztrófát okozott volna, ha nem teljesen lehetetlenné tett volna az egészet. De ez kb minden nagy hajó (és más jármű) szerencsétlenségére elmondható. Meg aztán, ahogy fentebb írja karlmann, ha csak egy kicsivel mélyebb vízben süllyed el a hajó, feleannyi idő alatt és sokkal több áldozattal történ volna ez. Mondjuk a környéken elég sekély volt a víz, Fastnetnél például mindössze 30-50 méter, a hajó még kis látszott volna a vízből.

objekt678 2014.03.05. 22:32:19

@walter sobchak: Sok éve volt a kezemben, de semmi Schmittelést nem vettem észre. Amiket Te leírtál azok nem kis része nekem új volt.
Általában tényleg gyorsan olvasok, ez igaz. Másban viszont nagyon rossz vagyok. Például kémiában és....

walter sobchak 2014.03.05. 23:00:48

@objekt678: Akkor jól dolgoztam :D, amúgy sok más könyvet és weboldalat használtam, mert az a könyv a technikai részletekre alig tér ki, és ez ugye alapvetően techblog, másrészt a Lusitania katasztrófájával kismillió weboldal foglalkozik, tehát aki akarta, eddig is utánanézhetett, de pl ilyenek, hogy kazánnyomás, turbinák, kazánok stb. már annyira nincsenek benne (persze azok is megtalálhatóak, viszonylag könnyen). Másrészt a Simpson-könyv szerintem alapvetően összeesküvés-párti, én pedig szerettem volna leírni azokat az érveket is, amelyek az összeesküvés ellen szólnak. Szerintem a könyvnek is köszönhető nagyban, hogy ma a Lusitania ügyében gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy összeesküvés történt, ami lehet, hogy tényleg így van, de az ellenérvek ismerete nélkül ez csak egy sima kijelentés. A Lusitaniás írások majdnem egésze ezt a könyvet veszi alapul angolul és magyarul is (ami érthető, nem sok olyan könyv foglalkozik a Lusitaniával, ami könnyen hozzáférhető).

Hozzá kell tennem, hogy az írás nem lenne teljes a hozzászólások nélkül, sok olyat olvastam itt, amivel magamtól biztos, hogy nem találkoztam volna.

David Bowman 2014.03.06. 06:37:04

Én egy posztot több darabban olvasok el. Ennyi időm egybe csak vasárnap van, akkor is csak minden másodikon.

karlmann 2014.03.06. 16:46:27

@pernahajder Campbell:

A kíséret elmaradásával az a nagy gond, hogy korábban a Lusitania már kapott rombolókíséretet, sőt az Ausonia és a Transsylvania is. Sőt gondolom a szerző majd le fogja írni, hogy a kapitányt is úgy tájékoztatták, hogy kap majd kíséretet, sőt több utasnak is elmondták ezt, mondhatni nyílt titok volt. Azt is tudjuk, hogy a Lusitania szigorúan titkos szikratáviratot is kapott, amit az admiralitás eltitkolt, sőt ezt a tárgyaláson teljesen figyelmen kívül hagyták. Emiatt sajnos nehéz elfogadni azt, hogy mindez csak a véletlenek szerencsétlen összjátéka volt.

B-road · http://szetbaszazideg.blog.hu 2014.03.06. 18:15:39

@walter sobchak: szerintem jo ahogy van. en mobilon olvasom, es nem egyhuzamban. raadasul a rendszertelenseg miatt, van hogy napokkal kesobb.
szoval ha rovidebb posztok lennenek, akkor pedig elore be kene szerkeszteni egy-kettot... idozitve kirakva
. ami meg elore eltervezett kinzas lenne! :-)

starcross 2014.03.06. 18:59:46

A Karl Goetz féle Lusitania érme szinte megér egy külön cikket. Első körben ugyebár elrontotta a dátumot (5 Mai), ez a variáció az igazán ritka. Erre haraptak rá az angolok és nyomták ki mérhetetlen mennyiségben, hivatkozva a hunok barbárságára. Goetz utána kiadott egy javított változatot is a helyes dátummal (7 Mai). Vannak még amerikai, japán és egyéb más utánnyomatok is, különböző minőségekben.

A témáról bővebben itt:
www.lusitaniamedal.com

Két eredeti Goetz érme (5 és 7 Mai, a peremén a készítő nevével) itt van a gyűjteményemben, ha érdekel, majd elhozom, ha összefutunk.

objekt678 2014.03.06. 19:06:33

@walter sobchak:
Kedves Walter !
Na most aztán jól nézek ki! Eddig két dolgot tudtam biztosan a világról: azt, hogy a Föld lapos és a világ közepe, a másik, hogy Churchill, a ravasz róka így (is) rántotta be a háborúba a jenkiket.
Most megitten inog minden! Káoszom van ! Találtam egy ilyet is: www.lusitania.net/myths.htm

Na. Kezdem elölről az olvasást.

karlmann 2014.03.06. 20:55:51

@objekt678:

Nem kell megváltoztatnod semmit. Ez tisztán Churchill húzása volt. Ezért olyan titokzatos az egész, mert lassan 100 éve takarítják mögüle a szennyest! Volt ezen kívül még jó pár hasonló húzása, annyi különbséggel, hogy azokban az esetekben külön-külön is és összesen is sokkal többen haltak meg.

Még valami. Lényegében az Egyesült Államok megalakulása óta az egész földön minden épp háborúban álló, vagy háborúba készülő állam azon dolgozik, hogyan vihetné az USA-t a táncba. Nem meglepő módon ezen a listán az első helyen kezdettől fogva maga az USA áll.

pernahajder Campbell 2014.03.06. 21:14:29

@karlmann:

Szerintem az, hogy „volt már rá példa”, hogy bizonyos hajók kíséretet kapjanak, inkább arra utal, hogy a kíséret megléte, és nem a hiánya volt különleges. Én arra tippelnék, hogy az indulás előtt közzétett német figyelmeztetés miatt küldtek volna egy hajót, a közvélemény felé tett jelzésként, de aztán mégsem erőltették, hiszen egy 22 csomóval haladó hajót úgysem lőnek ki… Egyetlen hajó küldése nem is lehetett más, mint szépségflastrom, gesztus, hiszen a fentebb említett eszköztelensége miatt igencsak valószínűtlen, hogy képes lett volna elhárítani a támadást.

Ráadásul a Juno nem túl sokat számító visszarendelésénél sokkal több dolgot kellett volna leszervezni, hogy klappoljon a terv. Például ködöt csinálni előző este, amiben Turner 15 csomóig lassít, ami miatt elszalasztja a dagályt Liverpool előtt, és hogy a következő épp kijöjjön, másnap csak 18 csomóval haladjon. Félreérthető figyelmeztetést küldeni neki, de olyat, amit tutira úgy ért félre, hogy a part közelében haladjon. Valahogy elintézni (titkos szikratávíró üzenet?), hogy pontban 01:45-kor 87 fok felé forduljon, és parti iránylatok vétele (helymeghatározási módszer) miatt tartsa ezt az irányt, így biztosítva az U-20-nak a kedvező tüzelési pozíciót. És persze a német kapitányt is pontosan a tetthelyre kell összeesküdni. Sok lesz. De a viccet félretéve, az, hogy odaengedjük a hajót, ahol tengeralattjáró veszély van, nagyon nem elég, szó szerint a tengó orra elé kell vinni azt, ilyet pedig nem lehet megrendezni. Például Schwieger -naplója alapján-, pont egy nappal előtte szalasztott el egy nagy White Star gőzöst, mert túl messze volt tőle. Az ilyen mindössze pár kilométeren múlik. Nem csoda, hogy valamelyik vadbarom később, a per során német kémnek nevezte Turner kapitányt, a másik magyarázat tényleg csak a fatális balszerencse.

Itt van egyébként egy oldal, ami szerintem elég ügyesen szétkapja a konspirációs teóriákat:

www.gwpda.org/naval/lusika04.htm

walter sobchak 2014.03.06. 23:03:29

@karlmann: "Sőt gondolom a szerző majd le fogja írni, hogy a kapitányt is úgy tájékoztatták, hogy kap majd kíséretet, sőt több utasnak is elmondták ezt, mondhatni nyílt titok volt". Már leírtam :), a második-harmadik részben van benne szó. A titkos szikratáviratokat pedig ugye máig nem hozták nyilvánosságra, sőt, semmit, ami május 5. és 7. között az Room 40 és a Lusitania között zajlott (ez ugyebár Hall sorhajókapitány "sara").

@objekt678: Inkább csak arra bizonyíték, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. :)

@pernahajder Campbell: Igazából az összeesküvés-elméletben hívők sem ezt állítják (bár van, aki igen), hogy ott és akkor kellett elsüllyednie a Lusitaniának, csak azt, hogy a britek "parlagon hagyták", hogy "valamikor süllyessze el valami". Eredetileg nem számítottak sok áldozatokra, azt gondolták, hogy egy torpedó nem sértheti meg annyira a Lusitaniát, hogy elsüllyedjen (pláne nem 18 perc alatt), de már elég lesz arra, hogy a jenkik bepöccenjenek. Belső robbanásra, mentőcsónakos toszakodásra tényleg nem számíthattak. Sőt, talán az is elég lett volna, ha egy U-Boot csak megpróbálja elsüllyeszteni a hajót.

karlmann 2014.03.07. 10:33:17

@pernahajder Campbell:

Azok a hajók, amik kíséretet kaptak, tényleg különlegesek voltak, egyben pont olyanok, mint a Lusitania. Gyors gőzösök, amik értékes, különleges és nehezen pótolható hadi dugárut szállítottak a birodalomnak. A másik, hogy soha nem egy hajót a Juno-t küldték ki azokban az esetekben, hanem egy teljes rombolófedezetet, mert voltak ilyen hajók abban az övezetben. Önmagában már az is problémás, hogy ebben az esetben miért a Juno-t küldték, amikor voltak ott sokkal megfelelőbb hajók is (hiszen így azt értelmetlenül veszélyeztették), ráadásul nem is egy, akik korábban elláttak már ilyen feladatot, tehát nem is jelentett újdonságot a dolog!

Az összeesküvés kivitelezése, bár én nem így nevezném sokkal könnyebben kivitelezhető volt, mint gondolod. Ugyanis az óceáni átkelésnek, mint minden hosszú távú polgári hajóútnak egészen az 1960-70-es évekig volt egy kellemetlen része. Az, hogy a hosszú út után pontosan meghatározzák, hol is vannak. Ugyanis a hajók sajnos nem csak arra mennek, amerre irányítják őket, hanem a szél, és a tengeráramlatok miatt egy kicsit sodródnak is. Persze azt, hogy pontosan mennyit és merre, nagyon nehéz pontosan kiszámítani, emiatt rendszeresen végeznek számításokat az út során. De a számításokban mindig ott volt és van a hiba lehetősége, ezért az első alkalommal, amikor lehet közel mennek a szárazföldhöz, hogy pozíciómeghatározást készíthessenek a jellegzetes szárazföldi helyek bemérésével. A Lusitania útvonalán az egyik ilyen első hely, az, ahol a Lusitania lanszírozása is történt a Kinsale-i Öreg Orom.

Scweiger tehát nem véletlenül volt ott, hanem azért mert tudta, hogy arra nagy hajóknak, pl. a Lusitania is jönniük kell, azért mert más úton egyszerűen nem jöhetnek. A köd, és a lassítás egyszerű, mert az időjárás jelentéseket, már akkor is elküldték az Admiralitásnak, tehát tudtak róla. Azt is vedd számításba, hogy Turner a köd miatt, a szabályoknak megfelelően folyamatosan jelt adott a ködkürttel, egy esetleges baleset elkerülése végett, ami ha egy tengeralattjáró a közelben van, szintén nem túl egészséges (már csak emiatt is kellett volna üzenetet küldeni neki). De tegyük hozzá, hogy Churchill részéről ez csak az első próbálkozás volt, az élet úgy hozta, hogy rögtön sikerült. Ha komolyan utánaolvasol a gazembernek, rá fogsz jönni, hogy gátlástalanul megjátszotta volna ugyanezt a lapot, addig, amíg be nem jön. Ráadásul, amint azt walter sobchak is írta, nem az volt a lényeg, hogy elsüllyedjen a hajó és rengetegen meghaljanak, hanem csak a a támadás kiprovokálása, amin a Q-hajók bevetésével már amúgy is dolgoztak egy ideje. Tegyük hozzá, ha nem lett volna második robbanás, Turner könnyen partra futtathatta volna a hajót és eleve elmarad a nagy tragédia!

Azt se felejtsd el, hogy te utólag ismersz minden összetevőt, de Churchill és a Royal Navy vezérkara nem volt ebben a helyzetben. Te tudod, hogy csak egy tengeralattjáró volt ott, de ezt akkor Londonban nem tudta senki biztosan (annak is megvolt a lehetősége, hogy mire a Lusitania odaér, már nem lesz ott egy se). Azt viszont tudták, hogy több hajót is elsüllyesztettek német tengeralattjáró(k) ott, ahová a Lusitania tartott, vagyis simán gondolhatták, hogy az Ír tengeren két, vagy három német tengeralattjáró is lehet. Akkor meg nyilván az esélyek is mások. A két szigetet egy alig több, mint 200km széles csatorna választja el egymástól, ahol szükségszerűen nagy a forgalom és nagy esélye van, hogy két hajó találkozni fog. Röviden, egy esetleges támadás esélye Londonból nézve nagyon nagy volt és Churchillnek nagyon keveset kellett tenni azért, hogy sikerüljön!

Végül még valamit, ha tisztán csak politikai szempontokat veszel figyelembe - és nyilván Churchillt csak ezek érdekelték - akkor kétesélyes az ügy. 1. támadás után az USA belép a háborúba és viszonylag gyorsan nyernek, Churchill ez esetben legnagyobb zseni és örökös miniszterelnök lesz. 2. az USA nem lép be a háborúba, de az esetet nyilván elítéli, a német kormányt figyelmeztetéssel és/vagy szankciókkal sújtják, ami miatt a németek leállnak, vagy jelentősen mérsékelik a tengeralattjáró háborút. Ez esetben Britannia időt nyer és megoldhatja a nehézségeit (gránáthiány és hasonlók), amivel lehetőséget teremthetnek a győzelemre. Churhill így nem söpör be rögtön minden tétet, de semmi estre sem veszít és a játszma folytatódik tovább. Kisebb eltérésekkel, de ez utóbbi történt.

karlmann 2014.03.07. 10:57:52

@walter sobchak:

A belső robbanásra tényleg nem gondolhattak, de a három E-osztályú cirkáló katasztrófáját ismerve, azt kell mondjam, nem volt realitása annak, hogy egy lanszírozás után a hajó akár csak egy óráig a felszínen marad. A legnagyobb esélye egy partra futtatásnak volt. A hajó ha jól emlékszem 14 tmf-re volt a parttól a lanszírozáskor. Ha ebből csak 5-öt megtesz és mondjuk felül egy homokpadra, ami nem egy lehetetlen küldetés, akkor megmenekül és jó eséllyel csak nagyon kevés áldozat lesz. Turner ezt meg is próbálta de a súlyosan sérült hajóval esélye sem volt.

walter sobchak 2014.03.07. 11:04:39

@karlmann: Látom, nem nagyon kedveled az öreg Winstont :D.

"...14 tmf-re volt a parttól a lanszírozáskor. Ha ebből csak 5-öt megtesz és mondjuk felül egy homokpadra, ami nem egy lehetetlen küldetés, akkor megmenekül és jó eséllyel csak nagyon kevés áldozat lesz."

Tegnap olvastam a Ballard könyvben, hogy egy-két beszámoló szerint nem egy utas megpróbált kiúszni a partra, mert az optikai csalódás miatt nagyon közelinek tűnt. Én 12 tengeri mérföldről tudok, bár 8 és 14 között mindenfélét olvastam. Ez ugye úgy kb. 20 km, vagyis 4 Balaton-átúszás hideg vízben, átázva, ruhában stb. Senkinek se sikerült természetesen.

Na mondjuk az Aboukir a Cressy és a Hogue katasztrófája sem volt semmi... ott is odavesztek páran, persze azok hadihajók voltak, szóval nem számíthattak könyörületre.

karlmann 2014.03.07. 14:14:05

@walter sobchak:

Tudod engem 1996-ban vettek fel töri szakra, akkor még úgy gondoltam, hogy Bismarck, Churchill olyan kaliberű politikusok, akik nagy dolgokat műveltek. Mire 2001-ben befejeztem, ez az elméletem egyes esetekben igazolódott pl. Bismarck, sőt sokkal erősebb lett, viszont más esetekben pl. Churchill lényegében a visszájára fordult.

Direkt a 14tmf-et írtam, mert az a legtöbb, amivel találkoztam. Megmondom őszintén az mindig is érdekelt, hogy ekkora távolságból egyáltalán mennyit lehet látni, akár szabad szemmel, akár távcsövön át. Az egyértelmű, hogy úszva nem volt esélyük, de ha a hajó merülését és a dőlést a partra futtatással sikerül megelőzni, akkor akár a mentőcsónakokat is lett volna esélyük és idejük használni.

A három cirkáló katasztrófája nehéz ügy, főleg azért, mert nagyon sok fiatal tartalékos volt a fedélzeten és az Admiralitás akkor sem állt a helyzet magaslatán. Azt az esetet sokkal inkább be lehetett tudni annak, hogy akkor még az Admiralitás is úgymond "rutintalan" volt, magyarul nem volt még fogalmuk arról, mennyire veszélyes fegyver egy tengeralattjáró. Utána az Audacioust elveszítették aknára futás miatt, szóval ezért mondom azt, hogy 1915 tavaszán azzal takarózni, hogy nem ismerték fel a veszélyt, közönséges hazugság.

fordjee 2014.03.07. 23:20:06

Nah, végre hozzá tudok szólni:)
Én ilyenkor nézem meg mindig, hogy van-e új poszt, ha nincs, megyek aludni. Kár, hogy az utolsó jön...

walter sobchak 2014.03.07. 23:51:53

@fordjee: Jön, jön :). Azért a blognak nem lesz vége, de még csak a hajós posztoknak sem, ezzel párhuzamosan készül a Mauretania (szó szerint, mert pont az építésnél tartok :) ) is, ami kb. 3 hét múlva jön, csak hogy ne legyen hajótúltengés. :) Közötte lesznek posztok más témában is.

nandras01 2014.03.12. 21:12:36

@walter sobchak:
"Jön, jön :)"
azért igazán ideérhetett volna már.
nem türelmetlenkedem, csak szólok. és inkább én szóljak, mint a macskák... :)

walter sobchak 2014.03.14. 08:08:04

@nandras01: Vasárnap tudom kiposztolni (remélhetőleg), sok a dolgom sajnos.

Konflikt · http://flickr.com/konflikt 2014.03.17. 18:48:38

@walter sobchak:
ez egy kicsit off, irtad valahol (cikkben v kommentben, nem emlekszem) h keszulsz egy 7(?) reszes titanic sorozattal majd az evfordulora, epp most akadtam ebbe scontent-b-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-frc1/t1.0-9/1925161_10153882990695487_1129930526_n.jpg
biztos hasznat veszed:)

pernahajder Campbell 2014.03.17. 19:03:49

@walter sobchak:

Jó és akkor a másnapi New York Journal úgy jelenik meg, hogy "A Lusitania torpedótalálatot kapott, több utas komolyan megijedt"? És ez lenne a casus belli?

Amúgy szerintem az a gond az egésszel, hogy Amerikának, ugyanúgy, mint Britanniának, érdekei voltak már akkor is, és nem barátai, vagy szentimentális indokai. Ki más tudhatta ezt jobban, mint éppen Churchill? Más politikusuk talán nem dicsekedtek azzal, hogy miféle alakok, de attól még ők is csak azok voltak, amik. Ha Amerikát érdekelté tesszük, hadba lép, aztán majd csak találunk valami okot is, nem igaz? Mint ahogy így is történt kábé...

pernahajder Campbell 2014.03.17. 19:08:16

@karlmann:

Az első parti tájékozódási pont New York felől természetesen a fastneti világítótorony, de ezen felül is akadt bőven „meglőhető” céltárgy, még csak nem is a parton (lévén elég sok világítóhajó), így nem igaz, hogy a Lusitaniának szükségszerű volt arra mennie. Schwieger pedig nem szándékosan, és nem várakozott, hanem Írország megkerülésével hazafelé tartott. Eredeti parancsa szerint ugyanis Liverpool előtt kellett csapatszállítókra vadásznia. Azok pedig nem az Atlantit szelték át, hanem mondjuk a Dardanellák felé mentek, vagyis nyilván nem Kinsale előtt kellett keresni őket. A Szent György-csatorna pedig valóban nem túl széles, de azért nem is olyan szűk, mint a Duna Vácnál. És pont ott szalasztotta el az U-20 az említett White Star gőzöst, fényes nappal (a Lusitania sötétben haladt volna át ott). Nem sikerült kiderítenem, melyik hajó lehetett ez, de nagyon érdekelne. Vajon ez is tele volt amerikaiakkal? Érdekükben állt odadobni a németeknek? Vagy mégiscsak a védelmi intézkedések kezdetlegessége miatt lett majdnem áldozat?

Érdemes megnéznünk a rombolókat is. Az angolok ebben az időben a feladatokhoz mérten nagyon kevés, és túlhajszolt rombolóval rendelkeztek, ráadásul ezeknek is csak egy része lett volna alkalmas a Lusitania kíséretére. Ezek még nem a későbbi idők hatékony tengeralattjáró-gyilkosai voltak, ami azt illeti, nem is tengeralattjárók, hanem a háború előtti kor sztárjai, a torpedónaszádok ellen tervezték őket. Az is volt akkor még a nevük, hogy torpedónaszád-romboló, ebből lett a magyarban a közelmúltig makacsul megragadó torpedóromboló. Olvastam egy tengerész emlékiratait, aki a Royal Navy tartalékosaként egy nem túl modern széntüzelésű romboló parancsnoka volt ebben az időben. A nem túl modern azt jelenti, hogy kb. tíz éves volt a hajó. Namost ez a max. harminc csomós sebességet pár óráig bírta szénnel, a nyolc csomós járőrsebességgel egy napig ment. Ő, és hasonló képességű társai tehát kilőve. A posztban említett Laforey-osztályú hajókról annyit sikerült kiderítenem, hogy már olajtüzelésűek voltak, tehát talán alkalmasak a feladatra, azonban (az előzőben linkelt oldal alapján) nem igaz, hogy tétlenül várakoztak: miután nyolc napig csapatszállítókat védtek, készletezés után 8-án már az HMS Colossus csatahajót kellett kísérniük. Mindkettő fontosabb volt, mint a Lusitania, gondolom, nem kell mondanom, miért. Hogy létfontosságú lett volna a Lusitania parányi rakterében lévő pár tonna puskalőszer, meg lőgyapot? Ne már, mielőtt 1917-ben konvojokat szerveztek, olyan hajók nem kaptak védelmet, amik dugig voltak ilyennel.

walter sobchak 2014.03.17. 19:31:30

@pernahajder Campbell: "Jó és akkor a másnapi New York Journal úgy jelenik meg, hogy "A Lusitania torpedótalálatot kapott, több utas komolyan megijedt"? És ez lenne a casus belli?"

Azért nem kell túl tehetséges újságírónak lenni ahhoz, hogy ebből egy ilyen incidensből olyan cikket hozz össze, ami a népet, ha nem is rögtön, szép lassan a németek ellen hangolja. Most így hirtelen a Tonkin-incidens jut eszembe, ami állítólag szintén nem történt meg olyan formában, ahogy később hivatkoztak rá, mint a Vietnami háborút tulajdonképpen kirobbantó eseményre. De nem akarok offolni, csak arra akartam rávilágítani, hogy az embereknek (kiváltképp a net és a tévé előtti időkben) igen könnyen be lehetett adni bármit az újságok segítségével, pláne, ha fogékonyak is voltak rá.

"Nem sikerült kiderítenem, melyik hajó lehetett ez, de nagyon érdekelne."

A 3. részben olvashatsz róla, az Arabic volt, egy 14 000 tonnás (13 000 és 15 000 között mindent olvastam már) kétcsavaros gőzös. Ha sikerrel járt volna Schwieger, a Lusitania után a második legnagyobb hajó lett volna, amelyet sikerül elsüllyesztenie. A hajót aztán pár hónap múlva az U-24 tényleg elsüllyesztette, bővebben itt olvashatsz róla:

www.rmslusitania.info/related-ships/arabic/

pernahajder Campbell 2014.03.17. 19:45:51

@walter sobchak:

Ja, hogy csak figyelni kellett volna :) Akkor jó.

Nekem a Maine esete ugrott be, ami simán lehetett véletlen lőporrobbanás is akár, de azért ennél jóval gyanúsabb ügy. Utána meg simán indítottak háborúkat gyümölcstermesztő cégek érdekében is, szívbaj nélkül.

walter sobchak 2014.03.17. 20:55:49

@Konflikt: A Titanicos írást sajnos idén nem tudom bemutatni, mert egyszerűen nem lesz időm megírni. Ha azt nézem, hogy a Lusitaniával is most már lassan két hónapja "küzdök", érvénybe lép a híres idézet a Cápa c. filmből: "We're gonna need a bigger boat". (Bigger boat, érted). Jobban mondva bemutathatnám, ha akarnám, mert egy 10-12 oldalas írást össze tudnék dobni akár most is, de a sorozatot mindenképp a hajó elsüllyedésének évfordulójához szeretném időzíteni, így szerintem csak jövő áprilisban fogom bemutatni. Így több időm is lesz foglalkozni vele, mert mint írtam, egy magyarul teljesen egyedülálló sorozatot szeretnék majd bemutatni (nem 7, hanem jelenlegi tervek szerint 16 részes lenne, akárcsak maga a Titanic, mármint a vízzáró rekeszeit tekintve :) ). És nem csak a Titanic, hanem testvérhajói, az Olympic és a Britannic (Gigantic) történetét is bemutatná, ezért lenne ilyen hosszú. A képet természetesen köszönöm, ahogy minden ilyen jellegű segítséget mindenkinek :).

Konflikt · http://flickr.com/konflikt 2014.03.17. 21:02:38

@walter sobchak: aztamindenit, nem aprozod el. mindenesetre elore is kitartast a nagy melohoz:)

walter sobchak 2014.03.17. 21:08:44

@Konflikt: Köszi, hát kelleni is fog :D. Addig persze lesznek még más hajók is, a Mauretaniával már félig kész vagyok, a Lusitania után viszont kicsit "elhagyjuk a vizeket" :).

karlmann 2014.03.17. 22:45:59

@pernahajder Campbell:

Oké, kezdjük az elején. Köd volt, nem is kicsi és nem is rövid ideig, szóval a világítóhajók kilőve, muszáj volt a part felé mennie (a hajóskapitányok egyébként is jobban bíztak a parti azonosítási pontokban). Schweiger tényleg hazafelé tartott, de mint mondtam, ez lényegtelen, mert a Lusitania Liverpoolba tartott, több hajót is elsüllyesztett arra a német naszád, tehát volt rá esély, hogy összefussanak.

A kíséretről. Mint említettem, korábban kapott már a Lusitania is kíséretet, valamint az Ausonia és a Transsylvania úgyszintén. Ha jól tudom mindegyik esetben két romboló volt a kíséret. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy ezek mennyit értek, de legyünk őszinték, ha egy hajót mondjuk két romboló véd, azért az már egy mini konvoj. Nem gondolom, hogy Schweiger kockáztatott volna, ha a Lusitaniának van kísérete. A tengeralattjáró ekkor is és később is lényeges hátrányban volt bármilyen felszíni hajóval szemben, ha lehetett a tengeralattjáró parancsnokok inkább támadtak meg magányos hajókat. Azt is tudjuk, hogy Schweiger már hazafelé tartott, egy torpedója volt és fogytán volt az üzemanyaga is. Nem valószínű, hogy ellenséges vizeken bevállalt volna egy ilyen rizikót. A kíséretét megoldani igen könnyű lett volna. Miért, azért mert a hajónak volt menetrendje, méghozzá hónapokra előre, mint ahogy a rakománya is előre meg volt tervezve. Pontosan tudták mikor indul és mikor érkezik. Ne mondd azt, hogy tíz hónappal a háború kitörése után ezt nem lehetett volna megszervezni. Pár száz km-re a brit partoktól és a legfőbb brit bázisoktól a világ legnagyobb flottájának nem akadt két nyamvadt rombolója? Ne már!

Miért volt a Lusitania fontos. Először is ne felejtsd el, hogy a hajó teljes építési költségét, több, mint 2,6 millió fontot, az Admiralitás fizette ki és húsz év alatt kellet törleszteni, vagyis a hajó állami tulajdonban volt. Érdekességként mondom, a vele majdnem párhuzamosan épített Dreadnought se került ennyibe, pedig az egy modern, korszakos fontosságú csatahajó volt! Azt se hagyjuk már ki, hogy eredetileg is fegyverekkel felszerelhető segédcirkálónak készült és ilyenből nem volt túl sok. Másrészt, bár a szállítókapacitása nem volt nagy, de nagyon gyors volt és emiatt nagyon biztonságos is,( az elsüllyesztésében kulcsszerepet játszott, hogy magához képest nagyon lassan ment). Vagyis relatíve kevés, de nagyon fontos áru szállítására tökéletes volt és erre is használták! Igen sok hajó nem kapott védelmet, aminek kellett volna, de azoknak a túlnyomó részét még véletlenül sem szabad egy lapon említeni a Lusitanával semmilyen tekintetben!

karlmann 2014.03.17. 23:00:36

@pernahajder Campbell:

Jó, hogy elővetted a Maine-t. Sokan ma is úgy tartják, hogy William Randolph Hearst a New York Journal kiadója minden idők egyik legnagyobb háborús uszítását vitte véghez a Maine-el. Miért, hát pl. azért mert a háború kitörése után a Journal napi példányszáma átlépte a milliós nagyságrendet. Képes volt tönkretenni a saját jachtját azzal, hogy az egész belsejét kibeleztette és nyomdagépet építtetett bele és leküldte Havannába, hogy a katonáknak újságot nyomtasson, ezzel biztosítva a harci kedvet.
Igazából sosem értettem, hogy Hearst miért nem harapott rá a Lustaniára úgy, mint anno a Maine-re?

thovis 2014.03.17. 23:40:57

Érvek vannak az "összeesküvés" oldalán és ellene is, én azért nehezen tudom szem elől téveszteni azt a tényt, hogy az USA csak 2 évvel később lépett be a háborúba. Számomra nem meggyőző, hogy az USA a Lusitania miatt lépett volna be a háborúba.

"az amerikai közvélemény egyre közelebb került az antant álláspontjához. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a háború elején a britek elvágták a központi hatalmak interkontinentális kábeleit, így a tengerentúlon meglehetősen egyoldalú képet kaptak a háborúról. 1916 során elszaporodtak azok a röpiratok, melyek a központi hatalmakat tették felelőssé a vérontásért: a propagandahadjárat elsősorban II. Vilmos császárt (ur. 1888-1918) vette célba, de a „barbár németek” és a „hunok” – vagyis magyarok – démonizálására is komoly energiát fordított."

(www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1917_aprilis_6_az_egyesult_allamok_belep_az_elso_vilaghaboruba/)

walter sobchak 2014.03.17. 23:56:51

@karlmann: Hát igen, a Maine megérne egy posztot, bár az nem ide kívánkozna, hanem inkább a lemilre :).

@thovis: Az USA a Zimmermann-távirat miatt lépett be, a Lusitania (és más amerikai áldozatok) legfeljebb katalizátor lehetett. Persze ehhez kellett a társadalmi támogatás, amelyet valóban az amerikai nép manipulálásával érhettek el. A kérdés inkább az, ami Kennedynél, hogy történt-e összeesküvés, vagy nem (bár Kennedynél a Warren-jelentésben állítottat szerintem senki sem gondolja ma már komolyan, míg a Lusitaniánál komoly érvek vannak mindkét esetre, bár alapvetően többen vannak azok, akik összeesküvést sejtenek).

Rollende Landstrasse 2014.03.18. 11:17:10

@karlmann: Tengerésztanfolyamon kedvenc órám volt a túléléstechnika. Ebben tanultuk a látótávolságot illetve ez alapján a távolságbecslést (pl. ismert magasságú hegy magpillantásakor következtethetünk a távolságra). A vízbe esett ember látótávolsága szinte nulla. Nyílt vízen még a nyugodt tengernek is egy-két méteres hullámai vannak, eltakarják a partot, hiába látszott közelinek a fedélzetről. Tehát az is előfordulhatott, hogy valaki a nyílt tenger felé kezdett úszni (mint ahogy elő is fordult sokszor a katasztrófák történetében).

karlmann 2014.03.18. 14:56:25

@walter sobchak:

Egyetértek, a Maine, mindenképpen megérne egy vaskos posztot.

@Rollende Landstrasse:

Külföldi tengerparti nyaralásokon tudatosan szoktam vinni magammal ilyen témájú könyveket, hogy alapvető dolgokat egyáltalán megértsek, vagy tisztázzak. Hajókról sokszor próbáltam fotózni, illetve a part távolságát távcsövön át megbecsülni, vagy sziklákat, jellegzetes pontokat azonosítani. Meg kell mondjam, ez irányú próbálkozásaim nem sok sikert hoztak. Sétahajóról, már néhány km-ről se nagyon láttam túl sokat a partból, ebből levontam a következtetést, hogy a vízből jóformán semmit sem látnék. Ami még érdekesebb, hogy bár viharos tengert sem láttam túl sokat, de amikor az idő jó volt, akkor is ritkán fordult elő, hogy teljesen sima legyen a tenger.

Rollende Landstrasse 2014.03.18. 15:37:01

A tükörsima tenger is egy-két méteres hullámokat jelent a nyílt vízen. Ezt a hétköznapi ember nem nagyon érzékeli, mert általában nagy hajón megy ki a vízre, vagy kikötőből látja a tengert. Bizony, ha rész vennének egy nyílt vízi mentőcsónak-gyakorlaton, akkor éreznék, milyen más a hullámzás a csónakból nézve. Az úszó ember elveszettségére a legjobb jelenet a Számkivetett című filmben van, mikor Tom Hanks vízbe esve a mellette lévő tutajt se látja a hullámoktól.

pernahajder Campbell 2014.03.23. 19:30:51

@karlmann:

Lehet, hogy csak olyan háborút támogatott, amit ő maga robbantott ki :)

David Bowman 2014.03.25. 18:28:41

Ez itt elég off, de ha már erről beszéltetek, hát én is beleszólok.
Ismert magasságú pontból nem becsüljük, hanem számítjuk a távolságot.
Ha egy ember a vízbe esik, a szkipper kijelöl valakit, akinek csak az a dolga, hogy le ne vegye a szemét az úszó emberről, és a kezével folyamatosan mutasson rá. Még ezzel a módszerrel is elvesztettük az ürgét szem elől 450 méterről, pedig csak olyan kettes volt a tenger. Persze rendes narancsszinű mentőmellény volt rajta.

Bálint Balso 2014.04.20. 11:55:59

@karlmann: A Churchill háborús bűnös alap jellemét természetesen nem szokták nagyon emlegetni. Pláne Magyarországon, ahol Bp-en szobra van a városligetben. És ha államilag állított szobra van, akkor a mocskos jellemét természetesen nem teszik közzé. Mert az állám azért nem köpködi le önmagát. Az angol hatalmi jellem, így természetesen a politikai karrierbe bejutottaké, alapvetően behatárolt. Ugyanis napi zabálásuk és jólétük, mérhetetlen nagy embertömegek, a gyarmataik kifosztásán alapszik. A defektes, súlyos személyiségzavaros Churchillnak nem számított soha semmi, saját egoista hatalmi életszemléletének eléréséhez..
Mint katona, sohasem volt kiemelkedő. Katonáit nem kímélte, mert emberi, saját családi kapcsolata is abnormális volt. Katonai tisztesség nála nem létezett, mert ez az alapvető emberi tisztességből nőhet csak ki. Mint egyenruhában lévő egyén is, tipikus példája defektes katonának, aki nem képes egyenruhába minimum még 20 percet se, normális, nyugodt férfiként viselkedni. Ez a saját szakmájukban tudáshiányban szenvedő karrieristákra jellemző. Egy katona kifejezetten röhejes, amikor állandóan szivar lóg a szájába. Churchillt is vagy civil ruhában bottal, vagy katonaruhában szivarral lehetett látni.
A 2. világháborúban is mint katona (tábornokként)nem tudta elviselni, a németektől kapott vereséget. És itt jött be a mocskos jelleme, a katonák közül is a szarházi katonák jelleme. Nem győzhettem le mint katona az ellenség katonaságát! Akkor az ellenség civil lakosságának megyek aljas módon. Így az ő korcs agyából jött az ötlet, a német civil lakosság terrorbombázására, az ország belső összeomlására irányzott céllal. Amit, egy hasonló defektes tábornok aztán, a ,,bombázó" Harris nevű hajtott végre. Mind a ketten és sokan a többihez hasonlóakhoz, a nürnbergi akasztófán kellett volna lógniuk. Háborús bűntett, emberiesség elleni bűntett. Nem véletlenül lettek magyarrá pl angol és más nemzetisgű katonák vagy jó módú nem magyarok, itt Magyarországon. Lásd az 1848-as magyar tiszti és tábornoki kart. Nem véletlenül vannak titkosítva még a 100 éves történelmi anyagok. Ma is jó trükk a 70 évre titkosítás, bármely ilyen féreg legkisebb tevékenységéről is.

Bálint Balso 2014.04.20. 12:46:48

A Churchill háborús bűnös alap jellemét természetesen nem szokták nagyon emlegetni. Pedig politikai és katonai tevékenységét ez irányítja. Pláne Magyarországon, ahol Bp-en szobra van a Városligetben. És ha államilag állított szobra van, akkor a mocskos jellemét természetesen nem teszik közzé. Mert az állam nem köpködi le önmagát. Az angol hatalmi jellem, így természetesen a politikai karrierbe bejutottaké, alapvetően behatárolt. Ugyanis napi zabálásuk és jólétük, mérhetetlen nagy embertömegek, a gyarmataik kifosztásán alapszik. A defektes, súlyos személyiségzavaros Churchillnak nem számított soha semmi, saját egoista hatalmi életszemléletének eléréséhez..
Mint katona, sohasem volt kiemelkedő. Katonáit nem kímélte, mert emberi, saját családi kapcsolata is abnormális volt. Lásd gyerekkorát ill szüleivel való kapcsolatát. Katonai tisztesség nála nem létezett, mert ez az alapvető emberi tisztességből nőhet csak ki. Mint egyenruhában lévő egyén is, tipikus példája a defektes katonának, aki nem képes egyenruhába minimum még 20 percet se, normális, nyugodt férfiként viselkedni. Lásd Sztálint is, 160 centijével, ragyás arcával, állandóan pipálva, állandóan balra-jobbra dülöngélve stb, képtelen normális emberként bárhol jelen lenni - ami még egy gyerektől is elvárt. Ez a saját szakmájukban tudáshiányban szenvedő karrieristákra jellemző. Egy katona kifejezetten röhejes, amikor állandóan szivar lóg a szájában. Churchillt is vagy civil ruhában bottal, vagy katonaruhában szivarral lehetett látni. Csak a bot volt abban z időben jellemző, de az is csak utcán és gyalogláskor.
A 2. világháborúban is mint katona (tábornokként!!)nem tudta elviselni, a németektől kapott vereséget, az angol légierő vereségeit, az összeomláshoz közel 1940-ben.. Ami csak azért nem kövezkezett be, mert közben a németek, a Leica objektíves kamerákkal felfedezték Sztalin, szinte teljes hadseregének a nyugati orosz határra majd 300 hadosztálynyi haderő felvonulását. És eemiatt halasztották el a Seelőwe hadműveletüket. És itt jött be a mocskos jelleme, a katonák közül is a szarházi katonák jelleme. Nem győzhettem le mint KATONA az ellenség KATONASÁGÁT! Akkor az ellenség polgári lakosságának, nőknek, gyerekeknek, kórházaknak is megyek katonaként aljas módon. Így az ő korcs agyából jött az ötlet, a német és magyar polgári lakosság terrorbombázására, az ország belső összeomlására irányzott céllal -demoralizálás a hátországban. Amit, egy hasonló defektes tábornok aztán, a ,,bombázó" Harris nevű hajtott végre. Mind a ketten és sokan a hozzájuk hasonlóakhoz, a nürnbergi akasztófán kellett volna lógniuk. Háborús bűntett, emberiesség elleni bűntett. Mind az 1864-től kötött Genfi Katonai Konvekció és más katonai, különösen tiszti erkölcsi más kialakult morál is. Nem véletlenül lettek magyarrá pl angol és más nemzetiségű katonák vagy jó módú nem magyarok, itt Magyarországon. Lásd az 1848-as magyar tiszti és tábornoki kart és miért becsülték meg, szerettek meg Magyarországot, a hasonló defektes Habsburgokkal elleni küzdelem alapján. Nem véletlenül vannak titkosítva még a 100 éves történelmi anyagok. Ma is jó trükk a 70 évre titkosítás, bármely ilyen féreg legkisebb tevékenységéről is.
Tehát miközben már az ókortól, Churchill szempontjából nézve is min. az 1800-as évektől vannak katonai, különösen tiszti (tábornoki) becsületek, az angoloknál a legfelsőbb vezetésben erről szó sincs. Jól mutatja, az ügyet vizsgáló angol bíró utóélete.
A háborúk teljes körülményeit ( a háború előtt, alatt és után történteket) alapvetően befolyásolják az emberi jellemek, a szakmai tudás együttesei. Churchillre se a tudás, se az erkölcs pozitív jelzői nem voltak jellemzők. Ezeket a jellemtelenségével, aljas rafináltságaival próbálta pótolni. Egoja volt a lényeg, nem a tudás, az igazság és tisztesség, így természetesen gondolkodásmódja szerint is a jellemtelen seftelők, akár világseftelők találták meg benne a támogatni valót. Amik emberek millióinak az életébe került.
A Sztalinnal való tárgyalásokon is, a fennmaradt, hírhedtté vált szalvétán osztogatták Európa népeit, így a bennünket magyarokatis, hogy kinek a fennhatóságába vagy érdekszférájába kerüljünk.
Teljesen reális megállapítás lehet(ett), hogy Churchill polgári embereke, akár saját angol honfitársai életét is odadobta defektes politikai karrierjéért, agyament elképzeléseiért.

David Bowman 2014.04.22. 20:17:40

@Bálint Balso: Nürnbergben az itélkezők semmivel sem voltak kissebb gazemberek, mint a vádlottak. Ráadásul olyan törvények (?) alapján itélkeztek, amik a tett elkövetésekor nem is léteztek. Komédia volt az egész.
süti beállítások módosítása